Part 11.- Összetartozunk

Fáradtan, de hatalmas boldogságban értem haza a bulimból. Normális esetben biztos zavart volna a sok párocska, akik a szobákat kihasználva falták egymást, de most nem érdekelt. Egy dolgom volt, aludni egyet, hogy aztán vasárnap reggel elinduljunk egy csodálatos, háromnapos pihenésre. Csak ketten. Én és a barátom. Ezekkel a gondolatokkal zuhantam az ágyba is. Miután kialudtam magam, egy hosszú zuhanyzás után elkészültem, majd lementem a nappaliba. Anyámékat szokás szerint ott találtam, valami főzős műsort néztek elmélyülten.
-Jó reggelt! - ültem le az egyik fotelba, majd rájuk néztem - Anya, azt hiszem el kéne mennem vásárolni, mielőtt elutazom.
-Tényleg, mikor is mentek arra a kirándulásra?
-Vasárnap indulunk.
-De nehogy későn érj haza, hétfőn iskola! - szólt rám, mire nekem felszaladt a szemöldököm
-Anya, miről beszélsz? - kérdeztem, és rosszat sejtettem. Aris azt mondta, elkért tőlük...
-A barátod mondta, hogy kirándulni mentek ketten.
-Anya! Az 3 napos lesz és nem kirándulni megyünk, hanem egy szállodába!
-Kizárt dolog. Nem mehetsz. Mi lesz az iskolával? Nem lóghatsz el csak úgy! - meredt rám anyám, bár hidegen hagyott
-Már miért ne tehetném? Könyörgöm, anya, én vagyok a suliban a legjobb, egyszer az életben megtehetem! Nem vagyok óvodás, azt csinálok, amit akarok.
-Valóban? Adelaine, 17 éves vagy, még mindig azt fogod csinálni, amit én mondok! - emelte fel a hangját
-Nem tilthatod meg nekem, hogy elmenjek! Ez az ajándékom, a barátomtól, és ha tetszik, ha nem, én el fogok menni! - kiabáltam
-Nem mész sehova, kisasszony! Álljon meg a menet! - őrjöngött, mire felálltam a fotelból.
-Csak próbáld meg megakadályozni. Holnap reggel elutazom. 3 napra. Ha nem tetszik, nagyon sajnálom. Vannak önálló döntéseim, és vannak dolgok, amikbe igenis nem szólhatsz bele. Ez is ilyen. Van barátom, aki szeret, és el kell fogadnod! Hiába vagy az anyám, ilyenkor tényleg úgy érzem, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz - feleltem hűvösen, majd fogtam egy vékony kabátot, és kisétáltam az ajtón.
Beültem anya kocsijába, és elhajtottam. Az utam egyenesen a plázába vezetett. Nagyon ideges voltam. Az anyám eddig toleráns volt, tök jó viszonyunk volt, és pont ezen akad ki? Könyörgöm! Mikor fog feltűnni neki, hogy felnőttem? Kicsit rosszul éreztem magam, mert szinte soha nem vesztünk még így össze. A lábaim a kávézóhoz vittek, ahol kértem egy kávét, majd leültem az egyik asztalhoz. Sóhajtottam egyet, és elővettem a mobilom. Aris számát hívtam, és megkönnyebbültem, amikor beleszólt.
-Szia, hercegnőm! Hogy vagy? - a hangjában mosoly bujkált
-Szia - sóhajtottam fáradtan - mit csinálsz? Van kedved idejönni a kávézóhoz?
-Mi történt? Baj van?
-Nem, csak... Összevesztem anyámmal, elég erősen. Te nem mondtad nekik, hogy ez nem egynapos kirándulás lesz?! - szegeztem neki a kérdést
-Mi? Én azt hittem, megértette.. Várj, 10 perc, odamegyek és megbeszéljük, jó? - nyomta ki a telefont, én meg beletúrtam a hajamba. 7 perccel később megláttam Arist, én meg odarohantam hozzá.
-Szeretlek - suttogtam a fülébe, mire még szorosabbra fogta az ölelését
-Üljünk le, aztán megbeszéljük - húzott vissza a kávézó asztalához, majd leültetett - Szóval, mi történt pontosan?
-Felkeltem, lementem hozzájuk a nappaliba, közöltem anyával, hogy elmegyek vásárolni az utazáshoz - kezdtem, mire elnevette magát - de nem ez a lényeg. Megkérdezte, hogy mikor megyünk, én elmondtam neki, hogy kedden jövünk haza, mire kikelt magából. Megkérdezte, hogy ki fog suliba menni, mondtam, hogy én biztos nem, mert nem leszek itthon, mire közölte, hogy nem mehetek sehova, mert gyerek vagyok, és azt csinálom amit ő mond. Erre felháborodtam, megmondtam neki, hogy azt csinálok amit akarok, mert nem ő fogja nekem megmondani, és én holnap elutazom, akármit csinál, mert kénytelen lesz elfogadni, hogy felnőttem! - a végére újra dühös lettem
-Nyugi, megoldjuk! Át tudom tenni az időpontot, ha akarod... -kezdte, mire indulatosan megráztam a fejem
-Nem érdekelnek anyáék. Megmondtam amit mondtam, én holnap elutazom veled. Csak erre az egyre vágyom most. Kettesben lenni, tőlük távol - fogtam meg a kezét, mire bólintott egyet - most pedig csináljunk valamit! - húztam fel a székből, és megcsókoltam. Végül benéztünk egy pár boltba, majd megnéztünk egy rettenetesen gagyi filmet a moziban. Az utóbbi nem az én ötletem volt, de figyelemelterelésnek megfelelt. A bevásárlóközpont előtt végül elbúcsúztunk, és elindultam haza. A házhoz érve becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, majd egy szó nélkül felmentem a szobámba. Az órám szerint negyed nyolc volt, én meg elkezdtem pakolni. Elővettem a nagyobbik bőröndömet, majd az előre gondosan megtervezett szettjeimet pakoltam bele. Végezetül beültem a kádba, hogy egy kicsit kikapcsoljam az agyamat. Hajat mostam, majd miután megszárítottam, lefeküdtem aludni. Másnap korán felkeltem, hogy tökéletes legyek, mire Aris értem jön. Halványan kisminkeltem magam, a hajamat összefogtam egy egyszerű, de mutatós lófarokba, majd felvettem egy apró, fekete farmersortot egy ujjatlannal. Az idő odakint nagyszerű volt, úgyhogy egy egyszerű saru mellett döntöttem, majd végül fogtam a táskámat, a kezemmel megragadtam a bőrönd húzókáját, és kimentem a szobámból. Nagy nehezen lecipeltem a lépcsőn, és kivonszoltam az előszobába. Az órám szerint maradt 20 percem az indulásig, úgyhogy a konyhában felültem az egyik székre a pult mellett, és a kávémat kevergetve gondolkoztam.
-Szia, kicsim - lépett be az ajtón anya. Köntösben volt, valószínűleg a bőrönddel való szenvedésem keltette fel - Nem tudom megakadályozni, hogy elmenj, ugye? - ült fel a mellettem lévő székre
-Nem - feleltem hűvösen, rá se nézve
-Akkor legalább ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra! Addy, tudom, hogy nem vagy már kisgyerek, de a lányom maradsz életed végéig, és aggódom érted! Nem mondom, hogy nem bízom a barátodban...
-Aris. Aris a neve - vágtam közbe. Miért nem hívja a nevén?
-...Nem mondom, hogy nem bízom Arisban, de Mike-kal együtt alig ismerjük őt... Összesen háromszor láttuk őt a küszöbön belül, de engem megnyugtat, hogy ennyire kötődsz hozzá. Bízom benned, drágám, ha szereted, nem lehet rossz ember, de kérlek, vigyázz magadra amíg nem leszel itthon! Ha lesz időd, azért hívj fel, oké? - simított végig a kezemen, mire megenyhültem
-Majd felhívlak - szálltam le a székről, mert hallottam a dudálást - Megyek, mert itt van értem. Szeretlek, anya - léptem oda hozzá, majd megöleltem - Köszönöm, hogy elfogadtad
Miután becsuktam magam után az ajtót, elindultam a kocsi felé. Aris kiszállt, majd fogta a bőröndöt, és lazán betette a csomagtartóba. Kinyitotta nekem az ajtót, majd be is csukta utánam, aztán beült mellém, és rám nézett
-Minden rendben ment? - kérdezte, miután üdvözlésképpen adott egy csókot
-Minden. Megbeszéltük a dolgokat.
-Indulhatunk?
-Indulhatunk - feleltem, mire elhajtott a házunk elől, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy ez a három nap nagy mérföldkő lesz az életemben. Ki tudja, mi minden vár rám..

Díj #3 és #4

Sziasztok!
Amint a címből is kiderül, most nem egy új résszel jöttem, hanem két díjjal, amiket nagyon szépen köszönök az Édes Életnek és az Ezredévnyi sorsnak :)

Díj #3

A díjat még egyszer szeretném megköszönni drága barátnőmnek, Barbinak(Édes Élet)<3

Szabályok:

-Köszönd meg a díjat!

-Írj magadról 6 dolgot!

-Válaszolj a 6 kérdésre!

-Írj 6 kérdést!

-Küldd tovább!

6 dolog rólam:

-Nem rég olvastam ki a Halálkúrát( az Útvesztő trilógia befejező kötete) és azon túl, hogy szétbőgtem az agyam (Newt, miééért?) megint megállapítottam, hogy ez a legeslegjobb könyvsorozat a világon

-Minden hétköznap 5:10kor kelek, hogy suliba menjek(A messzi iskola hátrányai, eh...)

-Imádom a savanyú almás gumicukrot

-Néha csak úgy minden előzmény nélkül meghülyülök

-Felnőtt koromban is szeretnék az írással foglalkozni

-Kiskoromban csillagász akartam lenni, és érdekelt a fizika(amint elkezdtem tanulni, mint tantárgyat, azonnal kivertem a fejemből ezt a remek ötletet)

6 válasz:

-Mi volt a legutóbbi film, amit láttál? Tetszett?

Húha. Azt hiszem, hogy a Madagaszkár Pingvinjei mozifilm, és igen, tetszett :D 

-Ha egy film lenne az életedből, mi lenne a címe? Kik szerepelnének benne, mint színészek?

Ismét húha. Konkrét címet nem tudok mondani, de mindenképp valami ütős és találó lenne :D Természetesen Dylan O'brien lenne az első, akit felkérnék, ezen kívül Shawn Mendest( akkor is, ha nem színész :D) Adelaide Kane-t, és még sok-sok kedvencemet

-Szereted, ha van zenelejátszó egy blogon?

Nem, engem zavar

-Szereted a 100+ feliratkozós blogokat? Indokold!

Szerintem nem feltétlen a feliratkozók száma a fontos. Ismerek blogot, ami szerintem rettenetes, de mégis százon felüli tagszámmal rendelkezik, és olyat is, amin nincs 10, de mégis zseniális.. Számomra a feliratkozók száma irreleváns

-Van olyan zene, ami inspirál téged az írásban?

Nem nagyon hallgatok zenét írás közben, hanem inkább csöndben írok, mert szeretem hallani a gondolataimat, és zavar, ha valami eltereli a figyelmem róluk :)

6 kérdés:

-Van valami különlegességed? Mi az?

-Milyen mániáid vannak? (Akár írással kapcsolatosan is)

-Mennyire gondolod komolyan az írást? Később is szeretnél foglalkozni vele?

-Melyik a 3 kedvenc blogod?

-Milyen zenéket hallgatsz írás közben? (Ha hallgatsz)

-Mióta foglalkozol írással?

Díj #4

A díjat mégegyszer köszönöm M.Gin-nek, és a blogjának(Ezredévnyi sors)

Válasz a 10 kérdésre:

-Melyik a kedvenc hónapod, és miért?

Talán a május, de szinte mindegyiket szeretem

-Van testvéred? Ha igen, mennyi?

Két mostohatestvérem van, de vérszerinti nincs

-Melyik az az étel, amit a legjobban utálsz?

Sok van, amit egyformán utálok, de nagyon

-Kedvenc színed?

Türkizkék, nude színek

-Jelenlegi kedvenc zeneszámod?

Shawn Mendes- Show you, Imagination

-Simogattál valaha valamilyen vadon élő állatot?

Nyáron kisoroszlánt

-Melyik a kedvenc kirándulóhelyed?

Nincs kedvencem, de Szilvásváradot szeretem

-Melyik magyar városban élnél legszívesebben?

Talán Szegeden

-Hogy hívták az első "szerelmedet"?

Bencének, együtt jártunk oviba :D

-Ki az, akire felnézel?

Nincs ilyen

Part 10.- Szülinapi meglepetés

Természetesen nem felejtettem el a közelgő szülinapomat se. Hetekkel előtte elkezdtem készülni rá. Úgy döntöttem, mindenképp rendezek egy hatalmas bulit az előestéjén, mert így magát a napot csak és kizárólag azzal az egyetlen személlyel tölthetem, akit a legjobban szeretek. Igen, Arissal. A bulira senkit nem kellett meghívnom, mindenki el akart jönni. Elég ritka, hogy Adelaine Heaven bulit rendez, pláne a saját tóparti házukban, amit megkapott a szüleitől. Amikor kiadtam a buli hírét, a suliban az összes szünetben tolongás volt az osztály előtt, mert mindenkinek volt valami tök lényegtelen kérdése. Amikor megelégeltem, a legnagyobb egyszerűséggel kiírtam az összes közösségire a fontosabb részleteket, majd megkértem őket, hogy ne zaklassanak tovább. Anyuék beleegyeztek a buliba, bár nem is hagytam nekik választási lehetőséget. A házat anya úgyis a nevemre fogja íratni, ergo már a sajátom, azt csinálok benne, amit csak akarok. Minden előre elterveztem, megrendeltem a díszítést, a kaját és az italokat, jó pár üveg alkoholt, hogy azok se haljanak szomjan, akik csak berúgni jönnek... Azt akartam, hogy ez legyen a legjobb buli az iskola történetében, és még hetekkel később is erről beszélgessenek. Amikor végre elérkezett a péntek, és vele együtt a buli napja is, alig bírtam magammal. Nem mentem suliba, helyette fontosabb dolgom is volt. Kivételesen hetekkel ezelőtt megvettem magamnak a tökéletes ruhát az estére, egy fekete, tüllszoknyás miniruhát, úgyhogy csak a körmömet csináltattam meg aznap. A hajamat besütöttem, féloldalt eltűztem, és hagytam, hogy a vállamra omoljon. A sminket is hamar megcsináltam, hasonló volt ahhoz, amit még a bálon viseltem. A vendégeket hétre vártam a házhoz, szóval én már hatkor ott dekkoltam az egyik fotelban, és vártam. Elsőnek Aris érkezett, de neki ott is kellett lennie a fogadáskor. Hét előtt kb. 10 perccel kezdtek gyülekezni az emberek, és negyed nyolcra már tele volt a ház. A zene hangosan üvöltött, mindenfelé alakok táncoltak, vedeltek, vagy csak üvöltöztek a zenére. Minden gyorsan fogyott, a hangulat nagyon jó volt. Én Arissal beszélgettem, de amikor Crystal odajött hozzám, adott egy puszit és közölte, hogy elmegy körülnézni, és hagy minket beszélgetni egy kicsit. Én még ezen a kedvességen olvadoztam, amikor Crys a bordáim közé bökött, felébresztve a kábulatból.
-Te hülye vagy?! Miért csináltad ezt? - fogtam az oldalam
-Itt magyarázok neked vagy öt perce, de le se szarod. Mi van veled? Meghülyültél?
-Köszönöm az empátiádat, majd emlékeztess rá, ha egyszer neked is lesz valakid, akivel tökéletesek vagytok! Bár ahogy így végignézlek, soha nem lesz ilyen, tekintve, hogy rajtam kívül szinte senki nem tud téged elviselni - sziszegtem
-Mekkora kígyó vagy! - akadt ki Crystal, majd elviharzott mellőlem. Egy kicsit furdalt a lelkiismeret, mert nem ez volt a célom, csak hát.. Azért lehetne egy kicsit kevésbé féltékeny. Egyedül üldögéltem tovább, néha felálltam, töltöttem magamnak inni, néztem a táncoló tömeget, és elégedett voltam. Szinte biztos volt, hogy elértem a célom. Hamarosan unatkozni kezdtem, ezért felálltam, hogy megkeressem Arist. Felmentem a lépcsőn, majd sorra benyitottam minden szobába. A legtöbb foglalt volt, a benne tartózkodó párocskák nagyon el voltak foglalva egymással, a legtöbbnek fel se tűnt, hogy benyitottam. Az utolsó szobába benyitva azonban fennakadt a szemem. Az is foglalt volt, hasonlóan az előzőekhez, csakhogy az egyik félt felismertem. Cameron volt az. Gyorsan kihátráltam a szobából, és komolyan a hányinger kerülgetett. Igazából nem tudtam megmondani az okát. Talán Cameront nem olyannak ismertem, aki a bulikon részegen(szerintem részeg volt,józanul kizárt, hogy ilyeneket csináljon) összefekszik fűvel-fával, talán csak ledöbbentem. Hátulról valaki átölelt, és belepuszilt a nyakamba. A szívem kihagyott egy ütemet, de amikor hátrafordultam, megkönnyebbültem. Csak Aris volt az.
-Végre megtaláltalak! Téged kerestelek! Hol voltál? - csókoltam meg
-Gyere velem! Szeretném átadni az ajándékodat - fogta meg a kezem, és húzni kezdett maga után. Benyitott az egyik üresen álló szobába, majd becsukta maga után
-Ugye nem itt akarsz velem lefeküdni? - kezdtem hitetlenül, de belém fojtotta a szót
-Kérlek, ne nézz hülyének - röhögött - Felfogtam, amit nálunk kértél. Megértettem, és teszek róla, hogy úgy is legyen, ahogy szeretnéd. - egy borítékot nyújtott át
-Mi ez? - kérdeztem, miközben felnyitottam, vigyázva, hogy ne tépjem el. Egy nyomtatott lap volt benne, rajta egy szálloda képével, alatta az adatokkal, és egy dátummal.
-Nyugalomra vágytál. Elintéztem. Elkértelek a szüleidtől, Vasárnap utazunk. Csak mi ketten
-Jézusom! Annyira szeretlek! - szó szerint a nyakába ugrottam, mire hátraestünk az ágyra - Nem tudom elmondani, mennyire örülök! - nem hagyta, hogy tovább beszéljek, mert megcsókolt. Ez volt a legjobb szülinapi ajándék, amit valaha kaptam. Eddig nem hittem, hogy én, Adealine Heaven, az elérhetetlen díva valaha is így fogok érezni valaki iránt. Ő lett a gyengém.

Part 9.- Hercegnő

A bál után az idő ismét rohanni kezdett. A tavaszi szünet első napján kaptam észbe, és őszintén fogalmam se volt, hogy mit kezdjek magammal. Aris nem ért rá, mert mindennapos edzései voltak, én pedig halálra untam magam. Jobb dolgom nem lévén Crystallal mászkáltam egy hétig, vásároltunk, nálam aludt, moziba mentünk... Majdnem olyan volt mint régen. Persze nem bírta ki, hogy ne szóljon be nekem, miszerint elhanyagolom őt, de egy laza mozdulattal elhallgattattam. Közöltem vele, hogy ha neki lenne barátja(amit kétlek, kevesen bírják elviselni), akkor ő is biztos vele töltené az összes idejét, pláne ha olyan kaliberű pasija lenne, mint az enyém. Nincs mese, nekünk szinte kötelező egy párként szerepelnünk a nagykönyvben. Hisz tökéletesek vagyunk külön-külön is, hát még együtt. A második héten csak és kizárólag magammal foglalkoztam. Minden nap futni jártam, mert feltűnt, hogy az egyik nadrágom feszesebben áll rajtam, mint két hónapja. Mivel nem engedhetem meg magamnak az elhízást, sürgősen sportolni kezdtem, na meg diétázni. Négy nap alatt le is adtam azt a kis felesleget, elégedett voltam. Az első sulinapon, ma viszont nagyon izgatott voltam. Egész szünetben összesen kétszer láttam Arist, lassan úgy éreztem, hogy meghalok, ha nem találkozhatok vele. Reggel korábban keltem, hogy a szokásosnál is tökéletesebb külsőt varázsoljak magamnak. A szokott időpont előtt már 10 perccel a kapuban álltam, és hevesen verő szívvel vártam. Amint megláttam a kocsiját befordulni az utcába, rohanni kezdtem, és amint kiszállt a kocsiból, a nyakába ugrottam.
-Édesem! Annyira hiányoztál! - nem akartam elengedni
-Imádlak, hercegnő! - suttogta a fülembe. Ez a becenév még a bálon ragadt rám, de nem bánom mert iszonyú édesen mondja
-Kérlek, soha többet ne legyen ilyen! Nem bírnám ki még egyszer....
-Én se! Többet nem hagylak egyedül, hercegnőm!
Bazsalyogtunk még vagy tíz percig, aztán elindultunk a suliba. Az órákon semmit nem csináltam, nem jegyzeteltem, nem figyeltem, csak a perceket számoltam a következő szünetig. Amint megszólalt a csengő,kistartoltam a teremből és meg sem álltam Ariséig. Minden tízpercet együtt töltöttünk, és én csak nem akartam, hogy vége legyen. Suli után közös megbeszélés után elvitt magához, mondván, még úgyse láttam a házukat. Amikor leparkolt egy villaszerű épület előtt, elcsodálkoztam.
-Itt laktok?
-Még szép. Apa a munkája miatt megvette a legnagyobb házat a környéken - magyarázta nekem, majd kézen fogott, és bevezetett a lakásba.
-Itthon vagyok! - üvöltötte el magát, mire egy negyvenes éveiben járó, kiskosztümben és magassarkúban lévő nő tipegett elő
-Szia szívem, kit hoztál magaddal? - kérdezte a barátomra nézve
-Anya, bemutatom a barátnőmet, Adelaine-t. Addy, ő itt az anyám.
-Jó napot! - köszöntem illedelmesen, mire a nő tetőtől-talpig végigmért. Nem túl kedvesen. Észrevettem, hogy a fia csúnyán nézett rá, mire megerőltette magát, és kurtán megrázta a kezem. Aris újra megragadta a kezem, és felvezetett a lépcsőn. Kitárta az egyik ajtót, majd betuszkolt maga előtt. Visszacsukta, majd kulcsra zárta az ajtaját.
-Miért zártad be? - csodálkoztam
-Nem akarom, hogy anyám bejöjjön. Mindig ott van, ahol nem kéne neki...
-Úgy vettem észre, hogy nem igazán lettem neki szimpatikus, sőt - néztem rá szomorúan
-Hagyd csak, senkit nem bír. Ha nem lennék a fia, még engem is utálna.
-Oh, hát értem. - néztem rá furán - És apukád hol van?
-Dolgozik. Este tizenegy előtt nem is jön elő. Nem sok vizet zavar. - Ja, igen. Aris említette, hogy az apukája valami igazgató a saját cégükben, és rengeteget dolgozik. Körülnéztem a helyiségben. Jó nagy szoba, egyszerű fehér falakkal. Semmi poszter, letisztult bútorok, hatalmas ágy. Ahogy elnéztem, legalább kétszemélyes.
-Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle. Nekem igazából szinte majdnem mindegy volt, csak az számított, hogy vele lehessek.
-Hmm. Mit szólnál, ha kipróbálnánk az ágyat? - kérdezte lazán, mire elkerekedett a szemem
-Úgy érted, hogy....?
-Úgy. Miért ne? - vonta meg a vállát
-Itthon vannak a szüleid! - néztem rá hatalmas szemekkel
-És?
-Ajj,ez de kínos. Nézd, Aris, ez így nekem nem megy! Szeretném, ha ez valami alkalmasabb helyen, alkalmasabb időpontban történne. Nem most, oké? - egy kicsit szégyelltem magam, de nem akartam engedni.
-Oké, fogtam. - bólintott egyet, mire megkönnyebbültem - Egyéb ötletek?
-Mi lenne, ha csak azt csinálnánk, amit szoktunk? Beszélgessünk, nézzünk valami filmet, nevessünk. - vetettem le magam az ágyra. Aris mellém telepedett, előhúzott egy távirányítót,bekapcsolta a TV-t és valamit állítgatni kezdett rajta. Bekapcsolt valami vígjátékot, de csak arra volt jó, hogy az első két perc után szétröhögjük magunkat. És nem a film volt vicces. Csak röhögtünk, mindenen ami eszünkbe jutott. Késő este volt már, amikor hazadobott. De nem bántam. Újra úgy éreztem, hogy nálam szerencsésebb nincs a világon.

Part 8.- Király és királynő

Sziasztok!! Sűrű bocsánatkérés, amiért ekkora késéssel hozom a részt, de az elmúlt időben sehogy se tudtam írni :/ Mindegy is, mert most itt vagyok, és itt az új rész is :) Remélem tetszeni fog, és ezek után igyekszem időben hozni a többit is! :) Xxx Skyler



Ismét egy újabb tökéletes nap a tökéletes életemben. Illetve, majdnem tökéletes. Reggel a nap halvány sugarai törték meg az álmaim ködét, de amint ez a szokatlan kép tudatosult bennem, rémülten az órámra néztem. 09:52. Rohadt élet, elaludtam! Most mit csináljak? - gondoltam. Kis mérlegelés után arra jutottam, hogy nem érdekel az egész, ma kiveszek egy szabadnapot. Magyarul életemben először lógok a suliból. Szerencsére a legenyhébb bűntudat se mardosott, hisz sose éreztem, hogy az iskoláért vagyok, inkább azt, hogy az iskola van értem. Eszerint pedig bármikor kihagyhatom, ha úgy támad kedvem.  Mindegy is - gondoltam -, legalább rengeteg időm lesz felkészülni a tavaszi bálra. Úgy döntöttem, mégse vagyok elégedett a két hete vásárolt ruhámmal, inkább kéne egy új, úgyhogy felöltöztem, makulátlanná varázsoltam magam és ráérősen lesétáltam a lépcsőn. Odalent viszont az elvárt csend helyett szöszmötölés hallatszott a konyhából. A fejemben vészvillogók kezdtek szirénázni, szemeimmel alkalmas tárgyat kerestem az esetleges betörő kiiktatására. Az egyik kezemmel levettem egy vázát a szekrényről, a másikkal kihalásztam a mobilom a táskámból. Jobb felkészülni. A bal lábammal berúgtam a konyhaajtót, és vártam.
-Adelaine, te mégis mi a jó francot csinálsz?! Miért nem vagy a suliban?! - anyám hangja hitetlenül csengett, kicsit meg is lepődtem. De szokásomhoz híven semmi nem tudott kibillenteni az egyensúlyból.
-TE mit csinálsz itthon?! Dolgoznod kéne!
-Nem fogok neked magyarázkodni, el kell intéznem valamit. De te, kislányom, te viszont elmondod nekem hogy mit keresel itthon.
-Elaludtam, és úgy döntöttem, hogy ma már nem is megyek be a suliba. Inkább elmegyek kikapcsolódni, este úgyis bál lesz a suliban, legalább tudok rá készülni. Viszont ha itthon vagy, akkor nem nyomorgok a metrón. Elvittem a kocsidat, pussz. - meg se vártam a reakcióját, a helyzetemhez képes elég elegáns mozdulattal leraktam a szerencsétlen vázát az asztalra, visszatömtem a mobilom a táskámba, kifordultam az előszobába, majd kiléptem az ajtón. Csodás tavaszi idő volt, a nap sütött, a hőmérséklet kellemes volt, a hangulatom is nagyszerű volt. Amikor leparkoltam a pláza előtt, és beléptem az épületbe, úgy illant el minden gond a fejemből, mint akit kergetnek. Első utam a Starbucksba vezetett, vettem magamnak egy poharas kávét, leültem, és komótosan iszogatni kezdtem. Ismét elővettem a telefonomat, majd megnyitottam az üzenetet, amit kaptam.

Visszaírtam neki, hogy minden rendben, csak elaludtam, de nem kell aggódnia, a bál előtt találkozunk. A küldés után kb másfél perccel jött is a válasz, hogy már várja. Miközben úgy éreztem, ennél nem lehetek szerelmesebb, elindultam, hogy megvegyem a tökéletes ruhát a bálra. Két órával később, a harmadik üzletben meg is találtam a megfelelő darabot. Földig érő, méregzöld csoda, fekete csipkesávokkal. Mondanom sem kell, nagyszerűen állt. A dekoltázs egy kicsit nagyobb volt, mint az átlag, de annyira nem volt feltűnő, hogy emiatt ne vegyem meg. Kifizettem, utána mászkáltam még egy sort az üzletek közt, vettem két felsőt meg egy sálat, kifizettem egy pár fekete magassarkút, aztán elindultam haza. A házba érve szó nélkül ledobtam a kocsikulcsot az asztalra, és felcipeltem a szatyraimat a szobámba. Még volt hátra öt és fél órám, de én elkezdtem készülni. Majdnem egy óráig áztattam magam  a kádban, hajat mostam, megszárítottam. Elkészítettem a tökéletes manikűrömet, aztán felvettem a csörgő telefonomat. Crystal volt az.

-Ember, miért nem voltál suliban? Baj van? - a hangja egyszerre volt aggódó és megrovó, de nem érdekelt.

-Nyugodj meg, semmi bajom. Csak nem volt kedvem bemenni.

-És mondjuk erről nem akartál tájékoztatni engem? Lóghattunk volna együtt.

-Egyedül akartam lenni. Most leteszem, Crys, a bálon találkozunk. - kinyomtam a telefont, és visszadobtam az ágyra. Kisminkeltem magam, tipikus "báli technikával": szolid szemek, hangsúly a szájon. A hajamon nem sokat gondolkoztam, mivel egyike vagyok azoknak a lányoknak, akiknek minden jól áll. Egyszerűen összetűztem a tarkómnál egy sajátos, de mégis szép kontyot kialakítva. Az órám szerint 30 percem maradt Aris érkezéséig, úgyhogy felvettem a ruhámat, belebújtam a cipőbe, átpakoltam egy kisebb, fekete borítéktáskába és kb. egy díva kecsességével sétáltam le a lépcsőn. Odalent Mike a tévét nézte, de megakadt a szeme rajtam, és eltátotta a száját

-Ejha, de csinos valaki! Hová lesz a nagy igyekezet?

-Tavaszi bál a suliban. 

-Ja igen, tudom. Anyád mesélte. Jó szórakozást hozzá.

-Kösz, meglesz - mosolyogtam, majd a csengetést hallva kimentem az ajtón. Odakint Aris várt rám, öltönyben és nyakkendőben. Baromi jól nézett ki. Végignézett rajtam, elismerően biccentett, majd átölelt. Nem bírtam tovább várni, hosszan megcsókoltam.

-Jól nézel ki - súgtam a fülébe

-Gyönyörű vagy, mint mindig - suttogta vissza

Odakísért a kocsihoz, beszállt mellém, majd elhajtottunk. A suli elé érve Kitárta előttem az ajtót, kiszálltam, majd belékaroltam. A tornaterembe lépve minden szem ránk szegeződött, ezt újabb sikerként könyveltem el. 

-Idegesít, hogy mindenki téged néz. - mormogta halkan Aris

-Nem érdekel. Miattad nézek így ki, és csak te érdekelsz, semmi más - mondtam egyszerűen, mire megcsókolt. 

-Kérsz valamit inni? Hozok neked - lépett el mellőlem, és elindult az italos pult felé. Nem sokáig maradtam egyedül, Crystal azonnal megtalált, és oda is jött hozzám. Egyszerű, piros estélyit viselt, de jól állt neki. 

-Hűha, te aztán nem spóroltál a kinézeteden! A végzősök közül jó páran arról álmodoznak, hogy lazán megfektetnének téged. 

-Álmodozzanak csak. - vontam meg a vállam - Annyira nem érdekel. Te kivel jöttél?

-Cameronnal - húzta el a száját - egyedül ő kérdezte meg, hogy nem akarok-e vele jönni a bálba. Mindegy,még vele is kevésbé ciki, mint egyedül, és úgyis csak a formaság miatt fontos. Amint ideértünk, leléptem tőle. Ó, baszki, takarj! Jön! - de már késő volt, meglátta. Az emlegetett szamár is odalépett hozzánk.

-Crystal, hát itt vagy! Szia Addy, öröm látni. Nagyon szép vagy. - kezdte a szokásos módján.

-Ó, hát, köszi.  - néztem rá, de szerencsére Aris visszatért az italokkal

-Crystal, Blake - biccentett nekik, majd felém nyújtotta az italát. - Bocs, csak ilyen volt.

-Ez is tökéletes lesz. - mosolyogtam, mire Cam alig észrevehetően elhúzta a száját.

-Crystal, akarsz táncolni? - vonszolta el a barátnőmet. Arissal leültünk egy padra, és némán néztük egymást. Szerencsére hamar megunta, úgyhogy megkérdezte:

-Hölgyem, felkérhetem önt egy táncra? - nyújtotta a kezét

-Hogyne, uram, megtisztelő, ha önnel táncolhatok - válaszoltam röhögve, majd elfogadtam a kezét. Rengeteget táncoltunk, a végére szabályosan megfájdult a bokám. Kimentünk az udvarra levegőzni, leültünk, és némán néztünk ki magunkból. Én a csillagokat bámultam, Aris engem.

-Valami baj van? - érdeklődtem mosolyogva

-Dehogy. Csak egyszerűen nem tudom levenni rólad a szememet. Annyira gyönyörű vagy. 

-Annyira a tiéd vagyok. - csókoltam meg. Idilli képünket egy pár részeg gyerek zavarta meg, akik az udvarra érve röhögésben, aztán hányásban törtek ki. Totál készek voltak. 

-Szerintem menjünk be a terembe, jó? - kérdeztem Arist, aki bólintott. Odabent egy régi diák(aki sokáig a királynő volt) épp megkocogtatta a mikrofont.

-Szeretnénk kihirdetni az idei tavaszi bál királyát és királynőjét! A verseny nem volt túl szoros, tulajdonképpen toronymagasan nyertek. Fiúk-lányok, következzenek az uralkodók, Aris Miller és Adelaine Heaven! - a tapsolás közepette magammal húztam a kissé meglepődött Arist a színpadra, és miután megkaptuk a koronát, eljártuk a szokásos királytáncot. Egyáltalán nem voltam meglepve a korona miatt, eddig szinte minden évben én voltam a királynő. A király persze mindig változott, de most kétségem se volt afelől, hogy az én párom lesz a bálkirály. Ezek után semmi különös nem történt. Sorra kértek fel táncolni, sorra utasítottam el őket. Amikor meguntam, Aris hazadobott. Búcsúzkodtunk vagy egy fél órát a kapuban, aztán bementem a házba. Anyuék már aludtak, úgyhogy felosontam az emeletre, és én is elég hamar kidőltem. Elalvás előtt azért még küldtem egy SMS-t Arisnak, hogy köszönök mindent, és hogy szeretem. A válasza csak ennyi volt: "Gyönyörű vagy, királynőm!"

Díj #2

Hurrá, újabb díjat kaptam!:)Először is szeretném megköszönni a díjat legjobb barátnőmnek, Barbinak és a blogjának :)

Feladatok:

1.Tedd ki a díjat, köszönd meg annak, akitől kaptad

2.Írj 5 dolgot magadról

3.Válaszolj az 5 kérdésre

4.Írj te is 5 kérdést

5.Küldd el a díjat 5 embernek

Öt dolog rólam:

-Nem szeretem  horrort, semmilyen formában, most mégis az AHS-t bambulom :D éjjel meg nem alszom..:D

-Éppen a másodblogomon dolgozom, aminek az ötlete az egyik álmomból jött

-Ez a blog nagyon közel áll a szívemhez, és nem csak azért mert én írom :D

-Körömlakkokat gyűjtök, már kb. 60 darab lapul a dobozomban

-Szögegyenes a hajam, és néha nagyon utálom, pont ezért, mert hiába göndörítem be, fél óra alatt visszavarázsolja magát egyenesre...

Öt válasz:

-Ha egy napig minden bűn legális lenne, mi lenne az első dolog amit megtennél?

Ezen még nem gondolkoztam..Átmennék a piros lámpán :D 

-A karaktereidet élő személyekből meríted? Vagy csak úgy kitalálod őket?

Ezen a blogon minden szereplő kitalált, a saját kút fejemből pattantak ki, semmilyen hasonlóságot nem írtam beléjük(legalábbis tudatosan nem). A hamarosan induló másik blogom egy fanfiction, szóval ott nagyon is élő személyekről van szó:)

-A karaktereket akikhez rendeltél egy híres embert, ismerted vagy csak rájukbukkantál a neten? Ha igen, miért pont ők lettek? Ha nem, hol találtad őket?

Adelaine és Cameron karaktere a kedvenc színészem/színésznőm, ezer éve bele akartam őket írni egy történetbe. Crystal és Aris megformázója pedig a barátnőm ötlete volt, és amint megláttam őket, tudtam, hogy tökéletesek lesznek a szerepre. Chrissy Costanzával azóta eléggé megismerkedtem, és végre azt is tudom, hogy ki az a Francisco Lachowski :D

-Rendszeresen olvasol blogot? Van kedvenced? Az enyémet bírod?

Nem olvasok túl sok blogot, nincs kedvencem. Barbi... igen, bírom a blogodat(<3), ha még emlékszel, én voltam az,aki arra biztatott hogy ne hagyd abba :DD Amúgy ez a kérdés beletartozik a top10 hülye kérdésbe, amit eddig olvastam :D Noproblem <3

-Szereted, ha egy blogban van 18+os rész?

Nem kifejezetten...

Öt kérdés:

-Ha lehetne egy szuperképességed, mi lenne az?

-Mit szeretsz az írásban?

-Van valamilyen furcsa tulajdonságod?

-Mi volt a legnagyobb félelmed kiskorodban?

-Milyen fajta blogokat olvasol szívesen?

Öt blog, akinek küldöm:

-Death is better than life

-Ismeretlen ismerős

-Creativ ideas

-A high school girl's diary

-Öcsémbe szerettem

Part 7.- A tökéletes pár

És igen, sikerült. Már két teljes napja járunk, és sosem voltam még ennél boldogabb. A randi utáni este, amikor megcsókolt, tudtam, hogy elértem a célom, de meg is bizonyosodtam róla, hisz pillanatokkal később a barátnőjének nevezett. Másnap reggel euforikus boldogsággal ébredtem, és mindent beleadtam a készülődésbe. A tükör előtt állva teljes mértékben meg voltam magammal elégedve, úgyhogy miután mindent elpakoltam, kiléptem az ajtón. Meglepetésemre két kocsi állt a kapu előtt, az egyik Crystalé, a másik pedig Arisé volt. Döbbenten csuktam be a kaput, majd hangot is adtam az értetlenkedésemnek
-Hát te?- a kérdésem elsősorban nem Crystalnak szólt, mégis ő válaszolt hamarabb
-Jöttem, mert szoktam.-nézett furán. Én kérdőn néztem a barátomra is, mire megvonta a vállát
-Jöttem, hogy elvigyelek, mert a barátnőm vagy- közölte egyszerűen, mire majdnem elolvadtam
-De édes vagy!-futottam oda hozzá, és adtam neki egy nem túl diszkrét csókot. Crystal a háttérben köhécselni kezdett.
-Ó, hát igen. Crys, köszi, hogy jöttél, de ma Arissal megyek, hogy ne az legyen, hogy feleslegesen hajtott idáig a város másik feléből.
-De.. Én is feleslegesen jöttem.
-Menj, Crystal, a suliban találkozunk- feleltem erélyesen, mire fintorgott egyet, és elhajtott a kocsijával.
-Bocs, ha tudom, hogy ti együtt szoktatok suliba menni, nem jövök-szabadkozott Aris
-Ugyan, nagyon édes volt tőled- nyitottam ki a kocsiajtót, majd beszálltam.
A sulihoz érve elegánsan kiszálltam a járgányból, majd megvártam az újdonsült sofőrömet. Megfogta a kezem, majd ráérősen besétáltunk az épületbe. Ahogy végigvonultunk a folyosón, mindenki minket bámult, egyesek halkan suttogtak a mellettük álló fülébe. Hát igen. Tegnap mindenki tudtára adtuk, hogy összetartozunk, és senki nem választhat szét minket. A mosdóban igazgattam a hajam, amikor meghallottam, hogy két elsős rólunk sutyorog. Éppen azt latolgatták, vajon mióta járunk. Az egyik szerint már régóta, csak most jelentettük be. A másikat inkább a szaftos részletek érdekelték. Széles vigyort villantottam, majd kiléptem a vécéből. Szeretem a rólam szóló pletykákat, legalább valami értelmesről is beszélgetnek. Aris minden szünetben velem volt, egyszerűen kiültünk az egyik padra a folyosón, és beszélgettünk. Beszélgettünk volna, de mindenki körénk csődült, próbáltak beszélgetni velünk. Végül csak Aris pár haverjával, valamint Crystallal váltottunk pár szólt, de szívesebben lettünk volna egyedül. Aznap este sajnos nem tudtunk kettesben lenni, szegényemnek edzése volt. Kérdezte, hogy elkísérem-e, de nemet mondtam. Annyira azért nem érdekel a sport. Persze este sokat beszéltünk, főleg mobilon, de ma reggelre már hiányzott. Szűk farmert vettem fel egy ujjatlan felsővel, amire ráhúztam egy blézert. Felhúztam a magassarkú, fekete bokacsizmámat, és megfésültem a hajam. Mint mindig, remekül festettem. A kapun kilépve csak egy kocsit láttam, Crystallal tegnap este megbeszéltem, hogy ne jöjjön többet elém. Kicsit megsértődött, de nem érdekel. A kapcsolatomat helyezem előtérbe.
-Jó reggelt-szálltam be a kocsiba, majd megcsókoltam
-Tökéletesen nézel ki-suttogta a fülembe két csók között. Tulajdonképpen nem értem, mi volt az a kis megingásom az elmúlt három hétben. Valahogy mintha nem éreztem volna magam teljesen elégedettnek magammal. Enyhe önbizalomhiánynak is nevezhetném. De felesleges volt. Aris tökéletesnek tart, én is tökéletesnek tartom magamat, nincs itt probléma. Egy nap elég volt, hogy a suliban minden visszatérjen a rendes kerékvágásba. Tanár,diák egyaránt konstatálta, hogy összejöttünk, és elfogadták, mivel mást nem nagyon tudnak tenni. Persze volt pár hőbörgő alsóbbéves, aki szintúgy szemet vetett a pasimra, mint én, de nevetségesek, ha azt hiszik, hogy akár csak egy mikronyi esélyük is lett volna. Ugyan, kérlek. Ez itt nem az álomfilm, ahol a menő pasi összejön egy szürke kisegérrel. Ez itt az élet, az emberek a velük összetartozóakkal jönnek össze, azokkal, akik illenek hozzájuk. És mi összetartozunk. Én vagyok a népszerű lány, Aris pedig az új srác, aki nagyon hamar népszerű lett. Így van ez jól.
Sajna a suliban egyre kevésbé tudok koncentrálni, ma is összeszedtem egy négyest spanyolból. Nem engedhetem meg magamnak hogy rontsak, rá kell állnom a tanulásra. De egy kicsit még ráér. Délután megkérdeztem Arist, mit szeretne csinálni.Azt felelte, hogy semmit, csak velem kettesben lenni. Egy enyhe szívroham után( hogy lehetek ennyire szerelmes?) elhívtam hozzánk, estig úgyis egyedül lettem volna. Láthatóan tetszett neki az ötlet, mert rábólintott. Hozzánk érve letettem a táskámat az előszobában, majd megkínáltam innivalóval. Visszautasította, úgy,mint a kaját. Pedig én ettem volna. Felhívtam a szobámba, ahol ledobta magát a fotelomba.
-Mit szeretnél, mit csináljunk?- kérdeztem, miközben a laptopomon pötyögtem. Akartam valami halk háttérzenét, utálom a csendet. Nem válaszolt, csak odalépett mellém, és belepuszilt a nyakamba. Nevetni kezdtem, mert csikizett a lehelete. Felálltam a székből és szembefordultam vele. Mélyen a szemébe néztem, mielőtt megcsókoltam. Belenéztem abba a gyönyörű, mogyoróbarna szempárba, és elvesztem benne. Nem tudom, meddig álltunk a szobám közepén, egymást ölelve, de én élveztem. Majd egyik kezével megfogta az állam, és ő is megcsókolt. A másik kezével a hátamra omló hajamat piszkálta, ujjaival végigsimította a melltartóm kapcsát. Sejtettem, mire akar kilyukadni, de leállítottam.
-Még ne, oké?- azért kicsit húzós lenne mindezt két nap után.. Vette a lapot, máris rögtön máshogy viselkedett. Egy idő után elléptem tőle,és ledőltem az ágyamra. Mellém ült, és hosszasan néztük egymást.
Szerencsére nem tartott sokáig a számomra kissé kínos csend, mert beszélgetni kezdtünk. Csak úgy lazán, mint egyébként. Mindenről, ami csak eszünkbe jutott, totál felszabadultan. Sokat nevettünk, erről előjöttek a randis emlékeim.
-Nem kérsz valamit enni? Rendeljek valamit?-kérdeztem, miközben felkaptam a mobilom
-Esetleg egy pizzát, ha neked jó.- nekem bármi jó, ami neki, de persze ezt nem osztottam meg vele. Fél óra múlva már a konyhában ücsörögtünk egy-egy pizzaszeletet rágcsálva. Sajnos az idill nem tartott túl sokáig, mert rájött, hogy estére beígérte magát az otthoniknak. Kikísértem a kapuig, majd gyors csók után néztem, ahogy elmegy a kocsijával. Visszamentem a házba, és rendet raktam magunk után. Kidobtam az üres pizzás dobozt, majd felmentem a szobámba. Visszakapcsoltam a zenét, és hanyattdőltem az ágyamon. Hallottam, ahogy anya vagy Mike hazaért, de nem mentem le köszönni. Valamikor el is aludhattam, mert csak éjjel keltem fel. A laptopom időközben lemerült, úgyhogy kikapcsolt magától. A sötétben megvontam a vállam, és visszaaludtam. Nem érdekel a család, se semmi. Perpillanat egyedül Aris Miller érdekel.