2015. május 17., vasárnap

Part 11.- Összetartozunk

Fáradtan, de hatalmas boldogságban értem haza a bulimból. Normális esetben biztos zavart volna a sok párocska, akik a szobákat kihasználva falták egymást, de most nem érdekelt. Egy dolgom volt, aludni egyet, hogy aztán vasárnap reggel elinduljunk egy csodálatos, háromnapos pihenésre. Csak ketten. Én és a barátom. Ezekkel a gondolatokkal zuhantam az ágyba is. Miután kialudtam magam, egy hosszú zuhanyzás után elkészültem, majd lementem a nappaliba. Anyámékat szokás szerint ott találtam, valami főzős műsort néztek elmélyülten.
-Jó reggelt! - ültem le az egyik fotelba, majd rájuk néztem - Anya, azt hiszem el kéne mennem vásárolni, mielőtt elutazom.
-Tényleg, mikor is mentek arra a kirándulásra?
-Vasárnap indulunk.
-De nehogy későn érj haza, hétfőn iskola! - szólt rám, mire nekem felszaladt a szemöldököm
-Anya, miről beszélsz? - kérdeztem, és rosszat sejtettem. Aris azt mondta, elkért tőlük...
-A barátod mondta, hogy kirándulni mentek ketten.
-Anya! Az 3 napos lesz és nem kirándulni megyünk, hanem egy szállodába!
-Kizárt dolog. Nem mehetsz. Mi lesz az iskolával? Nem lóghatsz el csak úgy! - meredt rám anyám, bár hidegen hagyott
-Már miért ne tehetném? Könyörgöm, anya, én vagyok a suliban a legjobb, egyszer az életben megtehetem! Nem vagyok óvodás, azt csinálok, amit akarok.
-Valóban? Adelaine, 17 éves vagy, még mindig azt fogod csinálni, amit én mondok! - emelte fel a hangját
-Nem tilthatod meg nekem, hogy elmenjek! Ez az ajándékom, a barátomtól, és ha tetszik, ha nem, én el fogok menni! - kiabáltam
-Nem mész sehova, kisasszony! Álljon meg a menet! - őrjöngött, mire felálltam a fotelból.
-Csak próbáld meg megakadályozni. Holnap reggel elutazom. 3 napra. Ha nem tetszik, nagyon sajnálom. Vannak önálló döntéseim, és vannak dolgok, amikbe igenis nem szólhatsz bele. Ez is ilyen. Van barátom, aki szeret, és el kell fogadnod! Hiába vagy az anyám, ilyenkor tényleg úgy érzem, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz - feleltem hűvösen, majd fogtam egy vékony kabátot, és kisétáltam az ajtón.
Beültem anya kocsijába, és elhajtottam. Az utam egyenesen a plázába vezetett. Nagyon ideges voltam. Az anyám eddig toleráns volt, tök jó viszonyunk volt, és pont ezen akad ki? Könyörgöm! Mikor fog feltűnni neki, hogy felnőttem? Kicsit rosszul éreztem magam, mert szinte soha nem vesztünk még így össze. A lábaim a kávézóhoz vittek, ahol kértem egy kávét, majd leültem az egyik asztalhoz. Sóhajtottam egyet, és elővettem a mobilom. Aris számát hívtam, és megkönnyebbültem, amikor beleszólt.
-Szia, hercegnőm! Hogy vagy? - a hangjában mosoly bujkált
-Szia - sóhajtottam fáradtan - mit csinálsz? Van kedved idejönni a kávézóhoz?
-Mi történt? Baj van?
-Nem, csak... Összevesztem anyámmal, elég erősen. Te nem mondtad nekik, hogy ez nem egynapos kirándulás lesz?! - szegeztem neki a kérdést
-Mi? Én azt hittem, megértette.. Várj, 10 perc, odamegyek és megbeszéljük, jó? - nyomta ki a telefont, én meg beletúrtam a hajamba. 7 perccel később megláttam Arist, én meg odarohantam hozzá.
-Szeretlek - suttogtam a fülébe, mire még szorosabbra fogta az ölelését
-Üljünk le, aztán megbeszéljük - húzott vissza a kávézó asztalához, majd leültetett - Szóval, mi történt pontosan?
-Felkeltem, lementem hozzájuk a nappaliba, közöltem anyával, hogy elmegyek vásárolni az utazáshoz - kezdtem, mire elnevette magát - de nem ez a lényeg. Megkérdezte, hogy mikor megyünk, én elmondtam neki, hogy kedden jövünk haza, mire kikelt magából. Megkérdezte, hogy ki fog suliba menni, mondtam, hogy én biztos nem, mert nem leszek itthon, mire közölte, hogy nem mehetek sehova, mert gyerek vagyok, és azt csinálom amit ő mond. Erre felháborodtam, megmondtam neki, hogy azt csinálok amit akarok, mert nem ő fogja nekem megmondani, és én holnap elutazom, akármit csinál, mert kénytelen lesz elfogadni, hogy felnőttem! - a végére újra dühös lettem
-Nyugi, megoldjuk! Át tudom tenni az időpontot, ha akarod... -kezdte, mire indulatosan megráztam a fejem
-Nem érdekelnek anyáék. Megmondtam amit mondtam, én holnap elutazom veled. Csak erre az egyre vágyom most. Kettesben lenni, tőlük távol - fogtam meg a kezét, mire bólintott egyet - most pedig csináljunk valamit! - húztam fel a székből, és megcsókoltam. Végül benéztünk egy pár boltba, majd megnéztünk egy rettenetesen gagyi filmet a moziban. Az utóbbi nem az én ötletem volt, de figyelemelterelésnek megfelelt. A bevásárlóközpont előtt végül elbúcsúztunk, és elindultam haza. A házhoz érve becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, majd egy szó nélkül felmentem a szobámba. Az órám szerint negyed nyolc volt, én meg elkezdtem pakolni. Elővettem a nagyobbik bőröndömet, majd az előre gondosan megtervezett szettjeimet pakoltam bele. Végezetül beültem a kádba, hogy egy kicsit kikapcsoljam az agyamat. Hajat mostam, majd miután megszárítottam, lefeküdtem aludni. Másnap korán felkeltem, hogy tökéletes legyek, mire Aris értem jön. Halványan kisminkeltem magam, a hajamat összefogtam egy egyszerű, de mutatós lófarokba, majd felvettem egy apró, fekete farmersortot egy ujjatlannal. Az idő odakint nagyszerű volt, úgyhogy egy egyszerű saru mellett döntöttem, majd végül fogtam a táskámat, a kezemmel megragadtam a bőrönd húzókáját, és kimentem a szobámból. Nagy nehezen lecipeltem a lépcsőn, és kivonszoltam az előszobába. Az órám szerint maradt 20 percem az indulásig, úgyhogy a konyhában felültem az egyik székre a pult mellett, és a kávémat kevergetve gondolkoztam.
-Szia, kicsim - lépett be az ajtón anya. Köntösben volt, valószínűleg a bőrönddel való szenvedésem keltette fel - Nem tudom megakadályozni, hogy elmenj, ugye? - ült fel a mellettem lévő székre
-Nem - feleltem hűvösen, rá se nézve
-Akkor legalább ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra! Addy, tudom, hogy nem vagy már kisgyerek, de a lányom maradsz életed végéig, és aggódom érted! Nem mondom, hogy nem bízom a barátodban...
-Aris. Aris a neve - vágtam közbe. Miért nem hívja a nevén?
-...Nem mondom, hogy nem bízom Arisban, de Mike-kal együtt alig ismerjük őt... Összesen háromszor láttuk őt a küszöbön belül, de engem megnyugtat, hogy ennyire kötődsz hozzá. Bízom benned, drágám, ha szereted, nem lehet rossz ember, de kérlek, vigyázz magadra amíg nem leszel itthon! Ha lesz időd, azért hívj fel, oké? - simított végig a kezemen, mire megenyhültem
-Majd felhívlak - szálltam le a székről, mert hallottam a dudálást - Megyek, mert itt van értem. Szeretlek, anya - léptem oda hozzá, majd megöleltem - Köszönöm, hogy elfogadtad
Miután becsuktam magam után az ajtót, elindultam a kocsi felé. Aris kiszállt, majd fogta a bőröndöt, és lazán betette a csomagtartóba. Kinyitotta nekem az ajtót, majd be is csukta utánam, aztán beült mellém, és rám nézett
-Minden rendben ment? - kérdezte, miután üdvözlésképpen adott egy csókot
-Minden. Megbeszéltük a dolgokat.
-Indulhatunk?
-Indulhatunk - feleltem, mire elhajtott a házunk elől, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy ez a három nap nagy mérföldkő lesz az életemben. Ki tudja, mi minden vár rám..

1 megjegyzés: