Part 11.- Összetartozunk

Fáradtan, de hatalmas boldogságban értem haza a bulimból. Normális esetben biztos zavart volna a sok párocska, akik a szobákat kihasználva falták egymást, de most nem érdekelt. Egy dolgom volt, aludni egyet, hogy aztán vasárnap reggel elinduljunk egy csodálatos, háromnapos pihenésre. Csak ketten. Én és a barátom. Ezekkel a gondolatokkal zuhantam az ágyba is. Miután kialudtam magam, egy hosszú zuhanyzás után elkészültem, majd lementem a nappaliba. Anyámékat szokás szerint ott találtam, valami főzős műsort néztek elmélyülten.
-Jó reggelt! - ültem le az egyik fotelba, majd rájuk néztem - Anya, azt hiszem el kéne mennem vásárolni, mielőtt elutazom.
-Tényleg, mikor is mentek arra a kirándulásra?
-Vasárnap indulunk.
-De nehogy későn érj haza, hétfőn iskola! - szólt rám, mire nekem felszaladt a szemöldököm
-Anya, miről beszélsz? - kérdeztem, és rosszat sejtettem. Aris azt mondta, elkért tőlük...
-A barátod mondta, hogy kirándulni mentek ketten.
-Anya! Az 3 napos lesz és nem kirándulni megyünk, hanem egy szállodába!
-Kizárt dolog. Nem mehetsz. Mi lesz az iskolával? Nem lóghatsz el csak úgy! - meredt rám anyám, bár hidegen hagyott
-Már miért ne tehetném? Könyörgöm, anya, én vagyok a suliban a legjobb, egyszer az életben megtehetem! Nem vagyok óvodás, azt csinálok, amit akarok.
-Valóban? Adelaine, 17 éves vagy, még mindig azt fogod csinálni, amit én mondok! - emelte fel a hangját
-Nem tilthatod meg nekem, hogy elmenjek! Ez az ajándékom, a barátomtól, és ha tetszik, ha nem, én el fogok menni! - kiabáltam
-Nem mész sehova, kisasszony! Álljon meg a menet! - őrjöngött, mire felálltam a fotelból.
-Csak próbáld meg megakadályozni. Holnap reggel elutazom. 3 napra. Ha nem tetszik, nagyon sajnálom. Vannak önálló döntéseim, és vannak dolgok, amikbe igenis nem szólhatsz bele. Ez is ilyen. Van barátom, aki szeret, és el kell fogadnod! Hiába vagy az anyám, ilyenkor tényleg úgy érzem, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz - feleltem hűvösen, majd fogtam egy vékony kabátot, és kisétáltam az ajtón.
Beültem anya kocsijába, és elhajtottam. Az utam egyenesen a plázába vezetett. Nagyon ideges voltam. Az anyám eddig toleráns volt, tök jó viszonyunk volt, és pont ezen akad ki? Könyörgöm! Mikor fog feltűnni neki, hogy felnőttem? Kicsit rosszul éreztem magam, mert szinte soha nem vesztünk még így össze. A lábaim a kávézóhoz vittek, ahol kértem egy kávét, majd leültem az egyik asztalhoz. Sóhajtottam egyet, és elővettem a mobilom. Aris számát hívtam, és megkönnyebbültem, amikor beleszólt.
-Szia, hercegnőm! Hogy vagy? - a hangjában mosoly bujkált
-Szia - sóhajtottam fáradtan - mit csinálsz? Van kedved idejönni a kávézóhoz?
-Mi történt? Baj van?
-Nem, csak... Összevesztem anyámmal, elég erősen. Te nem mondtad nekik, hogy ez nem egynapos kirándulás lesz?! - szegeztem neki a kérdést
-Mi? Én azt hittem, megértette.. Várj, 10 perc, odamegyek és megbeszéljük, jó? - nyomta ki a telefont, én meg beletúrtam a hajamba. 7 perccel később megláttam Arist, én meg odarohantam hozzá.
-Szeretlek - suttogtam a fülébe, mire még szorosabbra fogta az ölelését
-Üljünk le, aztán megbeszéljük - húzott vissza a kávézó asztalához, majd leültetett - Szóval, mi történt pontosan?
-Felkeltem, lementem hozzájuk a nappaliba, közöltem anyával, hogy elmegyek vásárolni az utazáshoz - kezdtem, mire elnevette magát - de nem ez a lényeg. Megkérdezte, hogy mikor megyünk, én elmondtam neki, hogy kedden jövünk haza, mire kikelt magából. Megkérdezte, hogy ki fog suliba menni, mondtam, hogy én biztos nem, mert nem leszek itthon, mire közölte, hogy nem mehetek sehova, mert gyerek vagyok, és azt csinálom amit ő mond. Erre felháborodtam, megmondtam neki, hogy azt csinálok amit akarok, mert nem ő fogja nekem megmondani, és én holnap elutazom, akármit csinál, mert kénytelen lesz elfogadni, hogy felnőttem! - a végére újra dühös lettem
-Nyugi, megoldjuk! Át tudom tenni az időpontot, ha akarod... -kezdte, mire indulatosan megráztam a fejem
-Nem érdekelnek anyáék. Megmondtam amit mondtam, én holnap elutazom veled. Csak erre az egyre vágyom most. Kettesben lenni, tőlük távol - fogtam meg a kezét, mire bólintott egyet - most pedig csináljunk valamit! - húztam fel a székből, és megcsókoltam. Végül benéztünk egy pár boltba, majd megnéztünk egy rettenetesen gagyi filmet a moziban. Az utóbbi nem az én ötletem volt, de figyelemelterelésnek megfelelt. A bevásárlóközpont előtt végül elbúcsúztunk, és elindultam haza. A házhoz érve becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, majd egy szó nélkül felmentem a szobámba. Az órám szerint negyed nyolc volt, én meg elkezdtem pakolni. Elővettem a nagyobbik bőröndömet, majd az előre gondosan megtervezett szettjeimet pakoltam bele. Végezetül beültem a kádba, hogy egy kicsit kikapcsoljam az agyamat. Hajat mostam, majd miután megszárítottam, lefeküdtem aludni. Másnap korán felkeltem, hogy tökéletes legyek, mire Aris értem jön. Halványan kisminkeltem magam, a hajamat összefogtam egy egyszerű, de mutatós lófarokba, majd felvettem egy apró, fekete farmersortot egy ujjatlannal. Az idő odakint nagyszerű volt, úgyhogy egy egyszerű saru mellett döntöttem, majd végül fogtam a táskámat, a kezemmel megragadtam a bőrönd húzókáját, és kimentem a szobámból. Nagy nehezen lecipeltem a lépcsőn, és kivonszoltam az előszobába. Az órám szerint maradt 20 percem az indulásig, úgyhogy a konyhában felültem az egyik székre a pult mellett, és a kávémat kevergetve gondolkoztam.
-Szia, kicsim - lépett be az ajtón anya. Köntösben volt, valószínűleg a bőrönddel való szenvedésem keltette fel - Nem tudom megakadályozni, hogy elmenj, ugye? - ült fel a mellettem lévő székre
-Nem - feleltem hűvösen, rá se nézve
-Akkor legalább ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra! Addy, tudom, hogy nem vagy már kisgyerek, de a lányom maradsz életed végéig, és aggódom érted! Nem mondom, hogy nem bízom a barátodban...
-Aris. Aris a neve - vágtam közbe. Miért nem hívja a nevén?
-...Nem mondom, hogy nem bízom Arisban, de Mike-kal együtt alig ismerjük őt... Összesen háromszor láttuk őt a küszöbön belül, de engem megnyugtat, hogy ennyire kötődsz hozzá. Bízom benned, drágám, ha szereted, nem lehet rossz ember, de kérlek, vigyázz magadra amíg nem leszel itthon! Ha lesz időd, azért hívj fel, oké? - simított végig a kezemen, mire megenyhültem
-Majd felhívlak - szálltam le a székről, mert hallottam a dudálást - Megyek, mert itt van értem. Szeretlek, anya - léptem oda hozzá, majd megöleltem - Köszönöm, hogy elfogadtad
Miután becsuktam magam után az ajtót, elindultam a kocsi felé. Aris kiszállt, majd fogta a bőröndöt, és lazán betette a csomagtartóba. Kinyitotta nekem az ajtót, majd be is csukta utánam, aztán beült mellém, és rám nézett
-Minden rendben ment? - kérdezte, miután üdvözlésképpen adott egy csókot
-Minden. Megbeszéltük a dolgokat.
-Indulhatunk?
-Indulhatunk - feleltem, mire elhajtott a házunk elől, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy ez a három nap nagy mérföldkő lesz az életemben. Ki tudja, mi minden vár rám..

Díj #3 és #4

Sziasztok!
Amint a címből is kiderül, most nem egy új résszel jöttem, hanem két díjjal, amiket nagyon szépen köszönök az Édes Életnek és az Ezredévnyi sorsnak :)

Díj #3

A díjat még egyszer szeretném megköszönni drága barátnőmnek, Barbinak(Édes Élet)<3

Szabályok:

-Köszönd meg a díjat!

-Írj magadról 6 dolgot!

-Válaszolj a 6 kérdésre!

-Írj 6 kérdést!

-Küldd tovább!

6 dolog rólam:

-Nem rég olvastam ki a Halálkúrát( az Útvesztő trilógia befejező kötete) és azon túl, hogy szétbőgtem az agyam (Newt, miééért?) megint megállapítottam, hogy ez a legeslegjobb könyvsorozat a világon

-Minden hétköznap 5:10kor kelek, hogy suliba menjek(A messzi iskola hátrányai, eh...)

-Imádom a savanyú almás gumicukrot

-Néha csak úgy minden előzmény nélkül meghülyülök

-Felnőtt koromban is szeretnék az írással foglalkozni

-Kiskoromban csillagász akartam lenni, és érdekelt a fizika(amint elkezdtem tanulni, mint tantárgyat, azonnal kivertem a fejemből ezt a remek ötletet)

6 válasz:

-Mi volt a legutóbbi film, amit láttál? Tetszett?

Húha. Azt hiszem, hogy a Madagaszkár Pingvinjei mozifilm, és igen, tetszett :D 

-Ha egy film lenne az életedből, mi lenne a címe? Kik szerepelnének benne, mint színészek?

Ismét húha. Konkrét címet nem tudok mondani, de mindenképp valami ütős és találó lenne :D Természetesen Dylan O'brien lenne az első, akit felkérnék, ezen kívül Shawn Mendest( akkor is, ha nem színész :D) Adelaide Kane-t, és még sok-sok kedvencemet

-Szereted, ha van zenelejátszó egy blogon?

Nem, engem zavar

-Szereted a 100+ feliratkozós blogokat? Indokold!

Szerintem nem feltétlen a feliratkozók száma a fontos. Ismerek blogot, ami szerintem rettenetes, de mégis százon felüli tagszámmal rendelkezik, és olyat is, amin nincs 10, de mégis zseniális.. Számomra a feliratkozók száma irreleváns

-Van olyan zene, ami inspirál téged az írásban?

Nem nagyon hallgatok zenét írás közben, hanem inkább csöndben írok, mert szeretem hallani a gondolataimat, és zavar, ha valami eltereli a figyelmem róluk :)

6 kérdés:

-Van valami különlegességed? Mi az?

-Milyen mániáid vannak? (Akár írással kapcsolatosan is)

-Mennyire gondolod komolyan az írást? Később is szeretnél foglalkozni vele?

-Melyik a 3 kedvenc blogod?

-Milyen zenéket hallgatsz írás közben? (Ha hallgatsz)

-Mióta foglalkozol írással?

Díj #4

A díjat mégegyszer köszönöm M.Gin-nek, és a blogjának(Ezredévnyi sors)

Válasz a 10 kérdésre:

-Melyik a kedvenc hónapod, és miért?

Talán a május, de szinte mindegyiket szeretem

-Van testvéred? Ha igen, mennyi?

Két mostohatestvérem van, de vérszerinti nincs

-Melyik az az étel, amit a legjobban utálsz?

Sok van, amit egyformán utálok, de nagyon

-Kedvenc színed?

Türkizkék, nude színek

-Jelenlegi kedvenc zeneszámod?

Shawn Mendes- Show you, Imagination

-Simogattál valaha valamilyen vadon élő állatot?

Nyáron kisoroszlánt

-Melyik a kedvenc kirándulóhelyed?

Nincs kedvencem, de Szilvásváradot szeretem

-Melyik magyar városban élnél legszívesebben?

Talán Szegeden

-Hogy hívták az első "szerelmedet"?

Bencének, együtt jártunk oviba :D

-Ki az, akire felnézel?

Nincs ilyen

Part 10.- Szülinapi meglepetés

Természetesen nem felejtettem el a közelgő szülinapomat se. Hetekkel előtte elkezdtem készülni rá. Úgy döntöttem, mindenképp rendezek egy hatalmas bulit az előestéjén, mert így magát a napot csak és kizárólag azzal az egyetlen személlyel tölthetem, akit a legjobban szeretek. Igen, Arissal. A bulira senkit nem kellett meghívnom, mindenki el akart jönni. Elég ritka, hogy Adelaine Heaven bulit rendez, pláne a saját tóparti házukban, amit megkapott a szüleitől. Amikor kiadtam a buli hírét, a suliban az összes szünetben tolongás volt az osztály előtt, mert mindenkinek volt valami tök lényegtelen kérdése. Amikor megelégeltem, a legnagyobb egyszerűséggel kiírtam az összes közösségire a fontosabb részleteket, majd megkértem őket, hogy ne zaklassanak tovább. Anyuék beleegyeztek a buliba, bár nem is hagytam nekik választási lehetőséget. A házat anya úgyis a nevemre fogja íratni, ergo már a sajátom, azt csinálok benne, amit csak akarok. Minden előre elterveztem, megrendeltem a díszítést, a kaját és az italokat, jó pár üveg alkoholt, hogy azok se haljanak szomjan, akik csak berúgni jönnek... Azt akartam, hogy ez legyen a legjobb buli az iskola történetében, és még hetekkel később is erről beszélgessenek. Amikor végre elérkezett a péntek, és vele együtt a buli napja is, alig bírtam magammal. Nem mentem suliba, helyette fontosabb dolgom is volt. Kivételesen hetekkel ezelőtt megvettem magamnak a tökéletes ruhát az estére, egy fekete, tüllszoknyás miniruhát, úgyhogy csak a körmömet csináltattam meg aznap. A hajamat besütöttem, féloldalt eltűztem, és hagytam, hogy a vállamra omoljon. A sminket is hamar megcsináltam, hasonló volt ahhoz, amit még a bálon viseltem. A vendégeket hétre vártam a házhoz, szóval én már hatkor ott dekkoltam az egyik fotelban, és vártam. Elsőnek Aris érkezett, de neki ott is kellett lennie a fogadáskor. Hét előtt kb. 10 perccel kezdtek gyülekezni az emberek, és negyed nyolcra már tele volt a ház. A zene hangosan üvöltött, mindenfelé alakok táncoltak, vedeltek, vagy csak üvöltöztek a zenére. Minden gyorsan fogyott, a hangulat nagyon jó volt. Én Arissal beszélgettem, de amikor Crystal odajött hozzám, adott egy puszit és közölte, hogy elmegy körülnézni, és hagy minket beszélgetni egy kicsit. Én még ezen a kedvességen olvadoztam, amikor Crys a bordáim közé bökött, felébresztve a kábulatból.
-Te hülye vagy?! Miért csináltad ezt? - fogtam az oldalam
-Itt magyarázok neked vagy öt perce, de le se szarod. Mi van veled? Meghülyültél?
-Köszönöm az empátiádat, majd emlékeztess rá, ha egyszer neked is lesz valakid, akivel tökéletesek vagytok! Bár ahogy így végignézlek, soha nem lesz ilyen, tekintve, hogy rajtam kívül szinte senki nem tud téged elviselni - sziszegtem
-Mekkora kígyó vagy! - akadt ki Crystal, majd elviharzott mellőlem. Egy kicsit furdalt a lelkiismeret, mert nem ez volt a célom, csak hát.. Azért lehetne egy kicsit kevésbé féltékeny. Egyedül üldögéltem tovább, néha felálltam, töltöttem magamnak inni, néztem a táncoló tömeget, és elégedett voltam. Szinte biztos volt, hogy elértem a célom. Hamarosan unatkozni kezdtem, ezért felálltam, hogy megkeressem Arist. Felmentem a lépcsőn, majd sorra benyitottam minden szobába. A legtöbb foglalt volt, a benne tartózkodó párocskák nagyon el voltak foglalva egymással, a legtöbbnek fel se tűnt, hogy benyitottam. Az utolsó szobába benyitva azonban fennakadt a szemem. Az is foglalt volt, hasonlóan az előzőekhez, csakhogy az egyik félt felismertem. Cameron volt az. Gyorsan kihátráltam a szobából, és komolyan a hányinger kerülgetett. Igazából nem tudtam megmondani az okát. Talán Cameront nem olyannak ismertem, aki a bulikon részegen(szerintem részeg volt,józanul kizárt, hogy ilyeneket csináljon) összefekszik fűvel-fával, talán csak ledöbbentem. Hátulról valaki átölelt, és belepuszilt a nyakamba. A szívem kihagyott egy ütemet, de amikor hátrafordultam, megkönnyebbültem. Csak Aris volt az.
-Végre megtaláltalak! Téged kerestelek! Hol voltál? - csókoltam meg
-Gyere velem! Szeretném átadni az ajándékodat - fogta meg a kezem, és húzni kezdett maga után. Benyitott az egyik üresen álló szobába, majd becsukta maga után
-Ugye nem itt akarsz velem lefeküdni? - kezdtem hitetlenül, de belém fojtotta a szót
-Kérlek, ne nézz hülyének - röhögött - Felfogtam, amit nálunk kértél. Megértettem, és teszek róla, hogy úgy is legyen, ahogy szeretnéd. - egy borítékot nyújtott át
-Mi ez? - kérdeztem, miközben felnyitottam, vigyázva, hogy ne tépjem el. Egy nyomtatott lap volt benne, rajta egy szálloda képével, alatta az adatokkal, és egy dátummal.
-Nyugalomra vágytál. Elintéztem. Elkértelek a szüleidtől, Vasárnap utazunk. Csak mi ketten
-Jézusom! Annyira szeretlek! - szó szerint a nyakába ugrottam, mire hátraestünk az ágyra - Nem tudom elmondani, mennyire örülök! - nem hagyta, hogy tovább beszéljek, mert megcsókolt. Ez volt a legjobb szülinapi ajándék, amit valaha kaptam. Eddig nem hittem, hogy én, Adealine Heaven, az elérhetetlen díva valaha is így fogok érezni valaki iránt. Ő lett a gyengém.

Part 9.- Hercegnő

A bál után az idő ismét rohanni kezdett. A tavaszi szünet első napján kaptam észbe, és őszintén fogalmam se volt, hogy mit kezdjek magammal. Aris nem ért rá, mert mindennapos edzései voltak, én pedig halálra untam magam. Jobb dolgom nem lévén Crystallal mászkáltam egy hétig, vásároltunk, nálam aludt, moziba mentünk... Majdnem olyan volt mint régen. Persze nem bírta ki, hogy ne szóljon be nekem, miszerint elhanyagolom őt, de egy laza mozdulattal elhallgattattam. Közöltem vele, hogy ha neki lenne barátja(amit kétlek, kevesen bírják elviselni), akkor ő is biztos vele töltené az összes idejét, pláne ha olyan kaliberű pasija lenne, mint az enyém. Nincs mese, nekünk szinte kötelező egy párként szerepelnünk a nagykönyvben. Hisz tökéletesek vagyunk külön-külön is, hát még együtt. A második héten csak és kizárólag magammal foglalkoztam. Minden nap futni jártam, mert feltűnt, hogy az egyik nadrágom feszesebben áll rajtam, mint két hónapja. Mivel nem engedhetem meg magamnak az elhízást, sürgősen sportolni kezdtem, na meg diétázni. Négy nap alatt le is adtam azt a kis felesleget, elégedett voltam. Az első sulinapon, ma viszont nagyon izgatott voltam. Egész szünetben összesen kétszer láttam Arist, lassan úgy éreztem, hogy meghalok, ha nem találkozhatok vele. Reggel korábban keltem, hogy a szokásosnál is tökéletesebb külsőt varázsoljak magamnak. A szokott időpont előtt már 10 perccel a kapuban álltam, és hevesen verő szívvel vártam. Amint megláttam a kocsiját befordulni az utcába, rohanni kezdtem, és amint kiszállt a kocsiból, a nyakába ugrottam.
-Édesem! Annyira hiányoztál! - nem akartam elengedni
-Imádlak, hercegnő! - suttogta a fülembe. Ez a becenév még a bálon ragadt rám, de nem bánom mert iszonyú édesen mondja
-Kérlek, soha többet ne legyen ilyen! Nem bírnám ki még egyszer....
-Én se! Többet nem hagylak egyedül, hercegnőm!
Bazsalyogtunk még vagy tíz percig, aztán elindultunk a suliba. Az órákon semmit nem csináltam, nem jegyzeteltem, nem figyeltem, csak a perceket számoltam a következő szünetig. Amint megszólalt a csengő,kistartoltam a teremből és meg sem álltam Ariséig. Minden tízpercet együtt töltöttünk, és én csak nem akartam, hogy vége legyen. Suli után közös megbeszélés után elvitt magához, mondván, még úgyse láttam a házukat. Amikor leparkolt egy villaszerű épület előtt, elcsodálkoztam.
-Itt laktok?
-Még szép. Apa a munkája miatt megvette a legnagyobb házat a környéken - magyarázta nekem, majd kézen fogott, és bevezetett a lakásba.
-Itthon vagyok! - üvöltötte el magát, mire egy negyvenes éveiben járó, kiskosztümben és magassarkúban lévő nő tipegett elő
-Szia szívem, kit hoztál magaddal? - kérdezte a barátomra nézve
-Anya, bemutatom a barátnőmet, Adelaine-t. Addy, ő itt az anyám.
-Jó napot! - köszöntem illedelmesen, mire a nő tetőtől-talpig végigmért. Nem túl kedvesen. Észrevettem, hogy a fia csúnyán nézett rá, mire megerőltette magát, és kurtán megrázta a kezem. Aris újra megragadta a kezem, és felvezetett a lépcsőn. Kitárta az egyik ajtót, majd betuszkolt maga előtt. Visszacsukta, majd kulcsra zárta az ajtaját.
-Miért zártad be? - csodálkoztam
-Nem akarom, hogy anyám bejöjjön. Mindig ott van, ahol nem kéne neki...
-Úgy vettem észre, hogy nem igazán lettem neki szimpatikus, sőt - néztem rá szomorúan
-Hagyd csak, senkit nem bír. Ha nem lennék a fia, még engem is utálna.
-Oh, hát értem. - néztem rá furán - És apukád hol van?
-Dolgozik. Este tizenegy előtt nem is jön elő. Nem sok vizet zavar. - Ja, igen. Aris említette, hogy az apukája valami igazgató a saját cégükben, és rengeteget dolgozik. Körülnéztem a helyiségben. Jó nagy szoba, egyszerű fehér falakkal. Semmi poszter, letisztult bútorok, hatalmas ágy. Ahogy elnéztem, legalább kétszemélyes.
-Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle. Nekem igazából szinte majdnem mindegy volt, csak az számított, hogy vele lehessek.
-Hmm. Mit szólnál, ha kipróbálnánk az ágyat? - kérdezte lazán, mire elkerekedett a szemem
-Úgy érted, hogy....?
-Úgy. Miért ne? - vonta meg a vállát
-Itthon vannak a szüleid! - néztem rá hatalmas szemekkel
-És?
-Ajj,ez de kínos. Nézd, Aris, ez így nekem nem megy! Szeretném, ha ez valami alkalmasabb helyen, alkalmasabb időpontban történne. Nem most, oké? - egy kicsit szégyelltem magam, de nem akartam engedni.
-Oké, fogtam. - bólintott egyet, mire megkönnyebbültem - Egyéb ötletek?
-Mi lenne, ha csak azt csinálnánk, amit szoktunk? Beszélgessünk, nézzünk valami filmet, nevessünk. - vetettem le magam az ágyra. Aris mellém telepedett, előhúzott egy távirányítót,bekapcsolta a TV-t és valamit állítgatni kezdett rajta. Bekapcsolt valami vígjátékot, de csak arra volt jó, hogy az első két perc után szétröhögjük magunkat. És nem a film volt vicces. Csak röhögtünk, mindenen ami eszünkbe jutott. Késő este volt már, amikor hazadobott. De nem bántam. Újra úgy éreztem, hogy nálam szerencsésebb nincs a világon.

Part 8.- Király és királynő

Sziasztok!! Sűrű bocsánatkérés, amiért ekkora késéssel hozom a részt, de az elmúlt időben sehogy se tudtam írni :/ Mindegy is, mert most itt vagyok, és itt az új rész is :) Remélem tetszeni fog, és ezek után igyekszem időben hozni a többit is! :) Xxx Skyler



Ismét egy újabb tökéletes nap a tökéletes életemben. Illetve, majdnem tökéletes. Reggel a nap halvány sugarai törték meg az álmaim ködét, de amint ez a szokatlan kép tudatosult bennem, rémülten az órámra néztem. 09:52. Rohadt élet, elaludtam! Most mit csináljak? - gondoltam. Kis mérlegelés után arra jutottam, hogy nem érdekel az egész, ma kiveszek egy szabadnapot. Magyarul életemben először lógok a suliból. Szerencsére a legenyhébb bűntudat se mardosott, hisz sose éreztem, hogy az iskoláért vagyok, inkább azt, hogy az iskola van értem. Eszerint pedig bármikor kihagyhatom, ha úgy támad kedvem.  Mindegy is - gondoltam -, legalább rengeteg időm lesz felkészülni a tavaszi bálra. Úgy döntöttem, mégse vagyok elégedett a két hete vásárolt ruhámmal, inkább kéne egy új, úgyhogy felöltöztem, makulátlanná varázsoltam magam és ráérősen lesétáltam a lépcsőn. Odalent viszont az elvárt csend helyett szöszmötölés hallatszott a konyhából. A fejemben vészvillogók kezdtek szirénázni, szemeimmel alkalmas tárgyat kerestem az esetleges betörő kiiktatására. Az egyik kezemmel levettem egy vázát a szekrényről, a másikkal kihalásztam a mobilom a táskámból. Jobb felkészülni. A bal lábammal berúgtam a konyhaajtót, és vártam.
-Adelaine, te mégis mi a jó francot csinálsz?! Miért nem vagy a suliban?! - anyám hangja hitetlenül csengett, kicsit meg is lepődtem. De szokásomhoz híven semmi nem tudott kibillenteni az egyensúlyból.
-TE mit csinálsz itthon?! Dolgoznod kéne!
-Nem fogok neked magyarázkodni, el kell intéznem valamit. De te, kislányom, te viszont elmondod nekem hogy mit keresel itthon.
-Elaludtam, és úgy döntöttem, hogy ma már nem is megyek be a suliba. Inkább elmegyek kikapcsolódni, este úgyis bál lesz a suliban, legalább tudok rá készülni. Viszont ha itthon vagy, akkor nem nyomorgok a metrón. Elvittem a kocsidat, pussz. - meg se vártam a reakcióját, a helyzetemhez képes elég elegáns mozdulattal leraktam a szerencsétlen vázát az asztalra, visszatömtem a mobilom a táskámba, kifordultam az előszobába, majd kiléptem az ajtón. Csodás tavaszi idő volt, a nap sütött, a hőmérséklet kellemes volt, a hangulatom is nagyszerű volt. Amikor leparkoltam a pláza előtt, és beléptem az épületbe, úgy illant el minden gond a fejemből, mint akit kergetnek. Első utam a Starbucksba vezetett, vettem magamnak egy poharas kávét, leültem, és komótosan iszogatni kezdtem. Ismét elővettem a telefonomat, majd megnyitottam az üzenetet, amit kaptam.

Visszaírtam neki, hogy minden rendben, csak elaludtam, de nem kell aggódnia, a bál előtt találkozunk. A küldés után kb másfél perccel jött is a válasz, hogy már várja. Miközben úgy éreztem, ennél nem lehetek szerelmesebb, elindultam, hogy megvegyem a tökéletes ruhát a bálra. Két órával később, a harmadik üzletben meg is találtam a megfelelő darabot. Földig érő, méregzöld csoda, fekete csipkesávokkal. Mondanom sem kell, nagyszerűen állt. A dekoltázs egy kicsit nagyobb volt, mint az átlag, de annyira nem volt feltűnő, hogy emiatt ne vegyem meg. Kifizettem, utána mászkáltam még egy sort az üzletek közt, vettem két felsőt meg egy sálat, kifizettem egy pár fekete magassarkút, aztán elindultam haza. A házba érve szó nélkül ledobtam a kocsikulcsot az asztalra, és felcipeltem a szatyraimat a szobámba. Még volt hátra öt és fél órám, de én elkezdtem készülni. Majdnem egy óráig áztattam magam  a kádban, hajat mostam, megszárítottam. Elkészítettem a tökéletes manikűrömet, aztán felvettem a csörgő telefonomat. Crystal volt az.

-Ember, miért nem voltál suliban? Baj van? - a hangja egyszerre volt aggódó és megrovó, de nem érdekelt.

-Nyugodj meg, semmi bajom. Csak nem volt kedvem bemenni.

-És mondjuk erről nem akartál tájékoztatni engem? Lóghattunk volna együtt.

-Egyedül akartam lenni. Most leteszem, Crys, a bálon találkozunk. - kinyomtam a telefont, és visszadobtam az ágyra. Kisminkeltem magam, tipikus "báli technikával": szolid szemek, hangsúly a szájon. A hajamon nem sokat gondolkoztam, mivel egyike vagyok azoknak a lányoknak, akiknek minden jól áll. Egyszerűen összetűztem a tarkómnál egy sajátos, de mégis szép kontyot kialakítva. Az órám szerint 30 percem maradt Aris érkezéséig, úgyhogy felvettem a ruhámat, belebújtam a cipőbe, átpakoltam egy kisebb, fekete borítéktáskába és kb. egy díva kecsességével sétáltam le a lépcsőn. Odalent Mike a tévét nézte, de megakadt a szeme rajtam, és eltátotta a száját

-Ejha, de csinos valaki! Hová lesz a nagy igyekezet?

-Tavaszi bál a suliban. 

-Ja igen, tudom. Anyád mesélte. Jó szórakozást hozzá.

-Kösz, meglesz - mosolyogtam, majd a csengetést hallva kimentem az ajtón. Odakint Aris várt rám, öltönyben és nyakkendőben. Baromi jól nézett ki. Végignézett rajtam, elismerően biccentett, majd átölelt. Nem bírtam tovább várni, hosszan megcsókoltam.

-Jól nézel ki - súgtam a fülébe

-Gyönyörű vagy, mint mindig - suttogta vissza

Odakísért a kocsihoz, beszállt mellém, majd elhajtottunk. A suli elé érve Kitárta előttem az ajtót, kiszálltam, majd belékaroltam. A tornaterembe lépve minden szem ránk szegeződött, ezt újabb sikerként könyveltem el. 

-Idegesít, hogy mindenki téged néz. - mormogta halkan Aris

-Nem érdekel. Miattad nézek így ki, és csak te érdekelsz, semmi más - mondtam egyszerűen, mire megcsókolt. 

-Kérsz valamit inni? Hozok neked - lépett el mellőlem, és elindult az italos pult felé. Nem sokáig maradtam egyedül, Crystal azonnal megtalált, és oda is jött hozzám. Egyszerű, piros estélyit viselt, de jól állt neki. 

-Hűha, te aztán nem spóroltál a kinézeteden! A végzősök közül jó páran arról álmodoznak, hogy lazán megfektetnének téged. 

-Álmodozzanak csak. - vontam meg a vállam - Annyira nem érdekel. Te kivel jöttél?

-Cameronnal - húzta el a száját - egyedül ő kérdezte meg, hogy nem akarok-e vele jönni a bálba. Mindegy,még vele is kevésbé ciki, mint egyedül, és úgyis csak a formaság miatt fontos. Amint ideértünk, leléptem tőle. Ó, baszki, takarj! Jön! - de már késő volt, meglátta. Az emlegetett szamár is odalépett hozzánk.

-Crystal, hát itt vagy! Szia Addy, öröm látni. Nagyon szép vagy. - kezdte a szokásos módján.

-Ó, hát, köszi.  - néztem rá, de szerencsére Aris visszatért az italokkal

-Crystal, Blake - biccentett nekik, majd felém nyújtotta az italát. - Bocs, csak ilyen volt.

-Ez is tökéletes lesz. - mosolyogtam, mire Cam alig észrevehetően elhúzta a száját.

-Crystal, akarsz táncolni? - vonszolta el a barátnőmet. Arissal leültünk egy padra, és némán néztük egymást. Szerencsére hamar megunta, úgyhogy megkérdezte:

-Hölgyem, felkérhetem önt egy táncra? - nyújtotta a kezét

-Hogyne, uram, megtisztelő, ha önnel táncolhatok - válaszoltam röhögve, majd elfogadtam a kezét. Rengeteget táncoltunk, a végére szabályosan megfájdult a bokám. Kimentünk az udvarra levegőzni, leültünk, és némán néztünk ki magunkból. Én a csillagokat bámultam, Aris engem.

-Valami baj van? - érdeklődtem mosolyogva

-Dehogy. Csak egyszerűen nem tudom levenni rólad a szememet. Annyira gyönyörű vagy. 

-Annyira a tiéd vagyok. - csókoltam meg. Idilli képünket egy pár részeg gyerek zavarta meg, akik az udvarra érve röhögésben, aztán hányásban törtek ki. Totál készek voltak. 

-Szerintem menjünk be a terembe, jó? - kérdeztem Arist, aki bólintott. Odabent egy régi diák(aki sokáig a királynő volt) épp megkocogtatta a mikrofont.

-Szeretnénk kihirdetni az idei tavaszi bál királyát és királynőjét! A verseny nem volt túl szoros, tulajdonképpen toronymagasan nyertek. Fiúk-lányok, következzenek az uralkodók, Aris Miller és Adelaine Heaven! - a tapsolás közepette magammal húztam a kissé meglepődött Arist a színpadra, és miután megkaptuk a koronát, eljártuk a szokásos királytáncot. Egyáltalán nem voltam meglepve a korona miatt, eddig szinte minden évben én voltam a királynő. A király persze mindig változott, de most kétségem se volt afelől, hogy az én párom lesz a bálkirály. Ezek után semmi különös nem történt. Sorra kértek fel táncolni, sorra utasítottam el őket. Amikor meguntam, Aris hazadobott. Búcsúzkodtunk vagy egy fél órát a kapuban, aztán bementem a házba. Anyuék már aludtak, úgyhogy felosontam az emeletre, és én is elég hamar kidőltem. Elalvás előtt azért még küldtem egy SMS-t Arisnak, hogy köszönök mindent, és hogy szeretem. A válasza csak ennyi volt: "Gyönyörű vagy, királynőm!"

Díj #2

Hurrá, újabb díjat kaptam!:)Először is szeretném megköszönni a díjat legjobb barátnőmnek, Barbinak és a blogjának :)

Feladatok:

1.Tedd ki a díjat, köszönd meg annak, akitől kaptad

2.Írj 5 dolgot magadról

3.Válaszolj az 5 kérdésre

4.Írj te is 5 kérdést

5.Küldd el a díjat 5 embernek

Öt dolog rólam:

-Nem szeretem  horrort, semmilyen formában, most mégis az AHS-t bambulom :D éjjel meg nem alszom..:D

-Éppen a másodblogomon dolgozom, aminek az ötlete az egyik álmomból jött

-Ez a blog nagyon közel áll a szívemhez, és nem csak azért mert én írom :D

-Körömlakkokat gyűjtök, már kb. 60 darab lapul a dobozomban

-Szögegyenes a hajam, és néha nagyon utálom, pont ezért, mert hiába göndörítem be, fél óra alatt visszavarázsolja magát egyenesre...

Öt válasz:

-Ha egy napig minden bűn legális lenne, mi lenne az első dolog amit megtennél?

Ezen még nem gondolkoztam..Átmennék a piros lámpán :D 

-A karaktereidet élő személyekből meríted? Vagy csak úgy kitalálod őket?

Ezen a blogon minden szereplő kitalált, a saját kút fejemből pattantak ki, semmilyen hasonlóságot nem írtam beléjük(legalábbis tudatosan nem). A hamarosan induló másik blogom egy fanfiction, szóval ott nagyon is élő személyekről van szó:)

-A karaktereket akikhez rendeltél egy híres embert, ismerted vagy csak rájukbukkantál a neten? Ha igen, miért pont ők lettek? Ha nem, hol találtad őket?

Adelaine és Cameron karaktere a kedvenc színészem/színésznőm, ezer éve bele akartam őket írni egy történetbe. Crystal és Aris megformázója pedig a barátnőm ötlete volt, és amint megláttam őket, tudtam, hogy tökéletesek lesznek a szerepre. Chrissy Costanzával azóta eléggé megismerkedtem, és végre azt is tudom, hogy ki az a Francisco Lachowski :D

-Rendszeresen olvasol blogot? Van kedvenced? Az enyémet bírod?

Nem olvasok túl sok blogot, nincs kedvencem. Barbi... igen, bírom a blogodat(<3), ha még emlékszel, én voltam az,aki arra biztatott hogy ne hagyd abba :DD Amúgy ez a kérdés beletartozik a top10 hülye kérdésbe, amit eddig olvastam :D Noproblem <3

-Szereted, ha egy blogban van 18+os rész?

Nem kifejezetten...

Öt kérdés:

-Ha lehetne egy szuperképességed, mi lenne az?

-Mit szeretsz az írásban?

-Van valamilyen furcsa tulajdonságod?

-Mi volt a legnagyobb félelmed kiskorodban?

-Milyen fajta blogokat olvasol szívesen?

Öt blog, akinek küldöm:

-Death is better than life

-Ismeretlen ismerős

-Creativ ideas

-A high school girl's diary

-Öcsémbe szerettem

Part 7.- A tökéletes pár

És igen, sikerült. Már két teljes napja járunk, és sosem voltam még ennél boldogabb. A randi utáni este, amikor megcsókolt, tudtam, hogy elértem a célom, de meg is bizonyosodtam róla, hisz pillanatokkal később a barátnőjének nevezett. Másnap reggel euforikus boldogsággal ébredtem, és mindent beleadtam a készülődésbe. A tükör előtt állva teljes mértékben meg voltam magammal elégedve, úgyhogy miután mindent elpakoltam, kiléptem az ajtón. Meglepetésemre két kocsi állt a kapu előtt, az egyik Crystalé, a másik pedig Arisé volt. Döbbenten csuktam be a kaput, majd hangot is adtam az értetlenkedésemnek
-Hát te?- a kérdésem elsősorban nem Crystalnak szólt, mégis ő válaszolt hamarabb
-Jöttem, mert szoktam.-nézett furán. Én kérdőn néztem a barátomra is, mire megvonta a vállát
-Jöttem, hogy elvigyelek, mert a barátnőm vagy- közölte egyszerűen, mire majdnem elolvadtam
-De édes vagy!-futottam oda hozzá, és adtam neki egy nem túl diszkrét csókot. Crystal a háttérben köhécselni kezdett.
-Ó, hát igen. Crys, köszi, hogy jöttél, de ma Arissal megyek, hogy ne az legyen, hogy feleslegesen hajtott idáig a város másik feléből.
-De.. Én is feleslegesen jöttem.
-Menj, Crystal, a suliban találkozunk- feleltem erélyesen, mire fintorgott egyet, és elhajtott a kocsijával.
-Bocs, ha tudom, hogy ti együtt szoktatok suliba menni, nem jövök-szabadkozott Aris
-Ugyan, nagyon édes volt tőled- nyitottam ki a kocsiajtót, majd beszálltam.
A sulihoz érve elegánsan kiszálltam a járgányból, majd megvártam az újdonsült sofőrömet. Megfogta a kezem, majd ráérősen besétáltunk az épületbe. Ahogy végigvonultunk a folyosón, mindenki minket bámult, egyesek halkan suttogtak a mellettük álló fülébe. Hát igen. Tegnap mindenki tudtára adtuk, hogy összetartozunk, és senki nem választhat szét minket. A mosdóban igazgattam a hajam, amikor meghallottam, hogy két elsős rólunk sutyorog. Éppen azt latolgatták, vajon mióta járunk. Az egyik szerint már régóta, csak most jelentettük be. A másikat inkább a szaftos részletek érdekelték. Széles vigyort villantottam, majd kiléptem a vécéből. Szeretem a rólam szóló pletykákat, legalább valami értelmesről is beszélgetnek. Aris minden szünetben velem volt, egyszerűen kiültünk az egyik padra a folyosón, és beszélgettünk. Beszélgettünk volna, de mindenki körénk csődült, próbáltak beszélgetni velünk. Végül csak Aris pár haverjával, valamint Crystallal váltottunk pár szólt, de szívesebben lettünk volna egyedül. Aznap este sajnos nem tudtunk kettesben lenni, szegényemnek edzése volt. Kérdezte, hogy elkísérem-e, de nemet mondtam. Annyira azért nem érdekel a sport. Persze este sokat beszéltünk, főleg mobilon, de ma reggelre már hiányzott. Szűk farmert vettem fel egy ujjatlan felsővel, amire ráhúztam egy blézert. Felhúztam a magassarkú, fekete bokacsizmámat, és megfésültem a hajam. Mint mindig, remekül festettem. A kapun kilépve csak egy kocsit láttam, Crystallal tegnap este megbeszéltem, hogy ne jöjjön többet elém. Kicsit megsértődött, de nem érdekel. A kapcsolatomat helyezem előtérbe.
-Jó reggelt-szálltam be a kocsiba, majd megcsókoltam
-Tökéletesen nézel ki-suttogta a fülembe két csók között. Tulajdonképpen nem értem, mi volt az a kis megingásom az elmúlt három hétben. Valahogy mintha nem éreztem volna magam teljesen elégedettnek magammal. Enyhe önbizalomhiánynak is nevezhetném. De felesleges volt. Aris tökéletesnek tart, én is tökéletesnek tartom magamat, nincs itt probléma. Egy nap elég volt, hogy a suliban minden visszatérjen a rendes kerékvágásba. Tanár,diák egyaránt konstatálta, hogy összejöttünk, és elfogadták, mivel mást nem nagyon tudnak tenni. Persze volt pár hőbörgő alsóbbéves, aki szintúgy szemet vetett a pasimra, mint én, de nevetségesek, ha azt hiszik, hogy akár csak egy mikronyi esélyük is lett volna. Ugyan, kérlek. Ez itt nem az álomfilm, ahol a menő pasi összejön egy szürke kisegérrel. Ez itt az élet, az emberek a velük összetartozóakkal jönnek össze, azokkal, akik illenek hozzájuk. És mi összetartozunk. Én vagyok a népszerű lány, Aris pedig az új srác, aki nagyon hamar népszerű lett. Így van ez jól.
Sajna a suliban egyre kevésbé tudok koncentrálni, ma is összeszedtem egy négyest spanyolból. Nem engedhetem meg magamnak hogy rontsak, rá kell állnom a tanulásra. De egy kicsit még ráér. Délután megkérdeztem Arist, mit szeretne csinálni.Azt felelte, hogy semmit, csak velem kettesben lenni. Egy enyhe szívroham után( hogy lehetek ennyire szerelmes?) elhívtam hozzánk, estig úgyis egyedül lettem volna. Láthatóan tetszett neki az ötlet, mert rábólintott. Hozzánk érve letettem a táskámat az előszobában, majd megkínáltam innivalóval. Visszautasította, úgy,mint a kaját. Pedig én ettem volna. Felhívtam a szobámba, ahol ledobta magát a fotelomba.
-Mit szeretnél, mit csináljunk?- kérdeztem, miközben a laptopomon pötyögtem. Akartam valami halk háttérzenét, utálom a csendet. Nem válaszolt, csak odalépett mellém, és belepuszilt a nyakamba. Nevetni kezdtem, mert csikizett a lehelete. Felálltam a székből és szembefordultam vele. Mélyen a szemébe néztem, mielőtt megcsókoltam. Belenéztem abba a gyönyörű, mogyoróbarna szempárba, és elvesztem benne. Nem tudom, meddig álltunk a szobám közepén, egymást ölelve, de én élveztem. Majd egyik kezével megfogta az állam, és ő is megcsókolt. A másik kezével a hátamra omló hajamat piszkálta, ujjaival végigsimította a melltartóm kapcsát. Sejtettem, mire akar kilyukadni, de leállítottam.
-Még ne, oké?- azért kicsit húzós lenne mindezt két nap után.. Vette a lapot, máris rögtön máshogy viselkedett. Egy idő után elléptem tőle,és ledőltem az ágyamra. Mellém ült, és hosszasan néztük egymást.
Szerencsére nem tartott sokáig a számomra kissé kínos csend, mert beszélgetni kezdtünk. Csak úgy lazán, mint egyébként. Mindenről, ami csak eszünkbe jutott, totál felszabadultan. Sokat nevettünk, erről előjöttek a randis emlékeim.
-Nem kérsz valamit enni? Rendeljek valamit?-kérdeztem, miközben felkaptam a mobilom
-Esetleg egy pizzát, ha neked jó.- nekem bármi jó, ami neki, de persze ezt nem osztottam meg vele. Fél óra múlva már a konyhában ücsörögtünk egy-egy pizzaszeletet rágcsálva. Sajnos az idill nem tartott túl sokáig, mert rájött, hogy estére beígérte magát az otthoniknak. Kikísértem a kapuig, majd gyors csók után néztem, ahogy elmegy a kocsijával. Visszamentem a házba, és rendet raktam magunk után. Kidobtam az üres pizzás dobozt, majd felmentem a szobámba. Visszakapcsoltam a zenét, és hanyattdőltem az ágyamon. Hallottam, ahogy anya vagy Mike hazaért, de nem mentem le köszönni. Valamikor el is aludhattam, mert csak éjjel keltem fel. A laptopom időközben lemerült, úgyhogy kikapcsolt magától. A sötétben megvontam a vállam, és visszaaludtam. Nem érdekel a család, se semmi. Perpillanat egyedül Aris Miller érdekel.

Part 6.- A randi

Lassan egy hete, hogy az ominózus lacrosse-meccs után kaptam tőle egy puszit. Ez tulajdonképpen egy fordulópont volt a kettőnk kapcsolatában, azóta szinte állandóan együtt lógunk. Tegnapelőttig azt hittem,sosem hív randira, de szerencsére tévedtem. Suli után immár ötödszörre kérdezte meg, hogy hazakísérhet-e, és én ötödszörre mondtam neki igent. Miközben hazafelé sétáltunk, egyszer csak felhozta a témát, és rákérdezett, hogy elmennék-e vele vacsorázni, mondjuk csütörtök este. A szívem majd' kicsattant az örömtől, azonnal rábólintottam. Aznap este rám se lehetett ismerni, akivel csak találkoztam, mind megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Miután kifejtettem, hogy sose voltam jobban, sőt, majd megveszek a boldogságtól, leakadtak rólam, úgyhogy végre egyedül lehettem. Igazából fogalmam sincs, hogy mi történt velem mostanában. Randiztam már nem egyszer, de eddig sose éreztem még ezt a boldogságot. Régen csak elégedettség és egoizmus tombolt bennem, hogy"lám, már megint elhívtak randizni, Adelaine, rólad sose fognak leakadni a fiúk" Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy vagy azért örülök ennyire, mert Arist eredetileg nem túlságosan érdekeltem, vagy azért, mert végre én választottam egy fiút,és nem a fiú akart engem. Harmadik lehetőségként csak azt tudtam felhozni, hogy lassan megőrülök, de persze ez nem így van. Csak 16 év után, végre igazából szerelmes vagyok. Ma van csütörtök, ez éjfélkor is tudatosult bennem, pont akkor fejeztem be a beszélgetést Crystallal. Úgy gondoltam, ideje beavatni őt, úgyhogy mindent részletesen elmeséltem neki. Aris valami éttermet emlegetett, ahova el akar vinni vacsorázni, de nem nagyon emlékszem a nevére. Az ízlését ismerve biztos nagyszerű lesz,úgyhogy nem aggódtam. Még sokáig nem tudtam aludni, de reggel mégis tökéletes formában keltem. Hiába akartam kihagyni a sulit az este miatt, anya nem engedte, úgyhogy valahogy végigszenvedtem a napot. Crystal is látta rajtam, hogy nem vagyok csúcsformában, de megértett, ezért békén hagyott. Szerencsére amióta Cameron megsértődött rám, nem is keres, totális nyugodtságban ültem végig hat órát. Persze csak látszólag. Belül sík ideg voltam, izgultam, végig gondolkoztam. Amint betettem a lábam az ajtónkon, ledobtam mindent a kezemből, és készülni kezdtem. Jött a szokásos zuhanyzás-hajszárítás-sminkelés, de most mindent egy kicsit máshogy csináltam. A hajamat hagytam leengedve, úgy szárítottam be, hogy nagyon hullámos legyen. Szerencsére mindig is volt tartása a hajamnak, sose roncsoltam még hajlakkal vagy hajhabbal. Előzetes ruhamustra után megegyeztem magammal abban, hogy az "elegáns, de nem túlzottan" fekete miniruhámat veszem fel, meg egy sima magassarkút. A sminkemen nagyon sokat gondolkoztam, de végül sikerült megcsinálnom. Tegnap voltam manikűrösnél, de a körmömet majdnem sikerült letörnöm. Miután feleszméltem a sokkból, tovább kerestem a megfelelő táskát, és sikerrel jártam. Aris hatra ígérte magát, de én már fél hatkor tűkön ültem. Csakis kizárólag a hajam miatt nem fetrengtem az ágyamon, mint valami idegbeteg, pedig szívem szerint azt tettem volna. Lementem a konyhába, ittam egy pohár vizet, szigorúan ügyelve, hogy ne kenem szét a rúzsomat, járkáltam az előszobában, majdnem elestem a cipőm miatt.. Szegény anya, próbált beszélgetni velem de nem voltam kommunikatív kedvemben. Miután összevesztünk, ott hagyott egyedül, és én csak vártam, hogy valaki csengessen. Hat után két perccel végre meghallottam a csengőt. Kinyitottam az ajtót, és elállt a lélegzetem. Sose láttam még így Arist. Olyan volt, mint szokott, de valahogy mégis még elképesztőbben festett. Kiléptem az ajtón, majd megálltam előtte.
-Szia-mosolyogtam,és adtam az arcára egy puszit
-Gyönyörű vagy-jelentette ki egyszerűen. Erre nem mondtam semmit, csak elvörösödtem, ami egyáltalán nem vall rám. Hány fiú szájából hallottam már ezt! Eddig egyik se érdekelt. Odavezetett a kocsijához, kinyitotta nekem az ajtaját, majd beszállt mellém. Az utunk az étteremhez szótlanul telt. Amint beléptem, ismét elállt a lélegzetem. Annyira gyönyörű volt! Hangulatos fények és vidám színek uralkodtak mindenhol. Az asztalok tele voltak díszítéssel, a függönyökről kis lámpások lógtak... Nagyon tetszett.
-Az az asztal jó lesz?-kérdezte a lovagom egy ablak mellettire mutatva
-Abszolút tökéletes.- már meg is fogta a kezem és odavezetett az asztalhoz. Kihúzta nekem a széket, majd betolta, én meg csak ámultam. Miután letelepedett velem szembe, sokáig csak hallgattam.
-Aris, ez... ez egyszerűen csodálatos. Köszönöm, hogy eljöhettem ide.
-Még mit köszönsz?-nevette el magát aranyosan- Csak most jöttünk.
-Engem még senki nem hozott el ilyen helyre.- itt hitetlenül felvonta a szemöldökét- Tényleg nem.
-Te vagy a legszebb és legnépszerűbb lány szinte az egész városban, és még komolyan senki nem vitt téged egyetlen puccos étterembe se? Addy, ezt te nem fogod bemesélni nekem.
-Pedig tényleg nem- nevettem el magam- Tudod, két kezemen meg tudnám számolni, hány fiúval randiztam eddig. Egyiknek se jutott eszébe ilyen. Általában a mozi+ mászkálás jelentette a randit.
-Ó, szóval nem volt még normális jelölted.
-Tudod, elég válogatós vagyok..- szúrtam oda neki, mire elröhögte magát
-Én kérek elnézést. Megtiszteltetés, hogy a gyönyörű Adelaine Heaven velem vacsorázik.
-Kérlek. Számomra megtisztelő, hogy az előkelő Aris Miller őfelsége elhívott egy randevúra- itt kezet csókolt nekem, mire már mindketten röhögtünk. Hirtelen megállt mellettünk egy pincér, és unott arccal kérdezni kezdett
-Mit hozhatok a hölgynek? És az úrnak?-miután én egy limonádét, Aris pedig egy gyömbért kért, végre hátat fordult, és elsétált
-Azt a... Ha tudtam volna, hogy itt ilyen faarcok szolgálnak fel, nem ide hozlak-forgatta a szemét
-Ha tudom hogy ide akarsz hozni, máshogy öltözködöm. Nézz már körül! Csupa felnőtt elegáns ruhában.
-Megnyugtatlak, tökéletesen nézel ki.
Miután a pincér visszatért az italokkal, felvette az ételrendelést és újra eltűnt. Direkt keveset kértem, utálok fiúk társaságában enni. Meg amúgy is vigyáznom kell az alakomra. Amikor Aris erre is rákérdezett, elmondtam neki az álláspontomat, és természetesen az egész vacsorát végighülyültük. Végig beszélgettünk, váltva a komoly és a komolytalan témákat, nagyon jól éreztem magam. Aris fél kilenckor kifizette a számlát, és felém nyújtotta a kabátomat. A házunk előtt mindketten kiszálltunk a kocsiból.
-Nagyon köszönöm az estét, csodálatos volt-mondtam neki.
-Részemről az öröm, hercegnő-nevetett. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor muszáj volt őt átölelnem. Viszonylag hamar kibontakozott az ölelésemből, majd felemelte az államat és megcsókolt. A hajába túrtam és viszonoztam a csókot, nem akartam, hogy vége legyen. Talán percek teltek el, talán órák, nem érdekelt. Utána még sokáig néztük egymás arcát, és zavartan javaslatot tettem
-Esetleg megismételhetnénk. Mármint az egész estét.-a válasza mondjuk meglepett
-Talán. De az a helyzet, hogy barátnőm van, szóval lehet, hogy nem örülne neki..- megállt bennem az ütő, elkerekedett a szemem, és nem jött ki hang a torkomon. Reméltem, hogy csak szívat.
-Tessék? Barátnőd van? Ez most komoly?!- sírni támadt kedvem
-Ja, halálosan. Adelaine Heavennek hívják...- mondta, mire majdnem megfulladtam
-Te idióta!-nem tudtam mit mondani, teljesen lesokkolt. Egyrészt még mindig a hülyesége hatása alatt votam, másrészt meg.. A barátnőjének nevezett.
-Bocs, ezt muszáj volt- ölelt át, majd újra megcsókolt.
-Kegyetlen vagy-suttogtam a fülébe
-Tudom. De te így szeretsz.-ha tudná, mennyire..
-Így szeretlek. De ezt még visszakapod, Miller.- egy búcsúpuszi után elindultam a ház felé. Odabent egész egyszerűen lerogytam a földre az ajtónak dőlve, és nem hittem el. Azt mondta, hogy a barátnője vagyok. Megcsókolt! Szeret! A bambulásomból anya ébresztett fel, ugyanis megállt előttem.
-Mi újság, szívem? Jól érezted magad?- kérdezte, miközben feltápászkodtam a földről
-Barátom van-közöltem vele lazán, majd kikerültem, és felmentem a szobámba. Odabent elterültem az ágyamon, és azt sem tudtam, mit csináljak. Végül felhívtam Crystalt, és elmeséltem neki az egészet. Baromira csodálkozott, de örült nekem. Még szép. Én is örültem magamnak. Miután letettem a telefont, odasétáltam a falinaptáramhoz, és elvettem egy tollat az asztalomról. Csak egy rövid mondatot írtam a mai nap négyzetébe: " Három hét és egy nap, sikerült."

Liebster Award, avagy megkaptam az első díjamat :)

Sziasztok, ma még nem egy új bejegyzéssel jöttem, hanem egy örömhírrel, ugyanis megkaptam a blog első díját! *ujjongás*
Először is, nagyon köszönöm a díjat Bartus Csengének és a blogjának.

Szabályok: -Rakd ki, hogy kitől van
                 -Írj magadról tíz dolgot
                 -Válaszolj a tíz feltett kérdésre
                 -Írd meg a saját tíz kérdésed
                 -Küldd el tíz embernek



Oké, szóval, tíz dolog rólam: 

- 14 éves vagyok
- Felnőttkoromban is szeretnék az írással foglalkozni
- Van egy Karamella nevű, kövér hörcsögöm, akit nem mellesleg imádok
- Sokáig, egész pontosan 7 évig táncoltam, de abbahagytam és most új sport után kutatok
- Imádok sorozatokat nézni, nagy kedvencem a Teen Wolf, de szeretem a Pretty Little Liars-et és a Reign-t is
- A természetem miatt elég megosztó személyiség vagyok, de azért többé-kevésbé normálisnak mondom magam(inkább kevésbé :D)
- Sok blogot hagytam már abba három fejezet után, ez a blog most többek között ezért is nagy előrelépés nekem: mert látom a jövőjét,és úgy igazán meg akarom írni
- Ha valamit elhatározok, általában meg is csinálom, de túl sok negatív rekacióval elég hamar le lehet törni a viselkedésem
- Állandóan beszélek
- Asztmás vagyok

Tíz válasz:

-Miért kezdtél el blogot írni?
Mert eszembe jutott egy történet, és meg akartam osztani másokkal is. Később megbántam ugyan, de nem baj, mert most itt  van ez a történet, ami több okból is fontos nekem.
-Van- e valami furcsa szokásod? És ha igen, mi?
Betegesen rettegek a pókoktól, rovaroktól, és a katicáktól. Igen, azoktól külön parázom.
-Mit gondolsz az olyan emberekről, akik a múltjuk miatt tértek rossz útra. Rossz embereknek mondhatjuk őket, vagy csak rossz sorsúaknak?
Szerintem nem rossz emberek, csak rossz sorsúak. Valamilyen szinten meg lehet őket érteni, de nem teljesen. Mindenki a saját útjának kovácsa, mindenki maga dönti el, hogy mit akar kezdeni az életével és merre megy majd. Nem azt mondom, hogy nem lehet hibázni, csak azt, hogy azt a hibát helyre is lehet hozni.
-Kedvenc filmed?
Nincs konkrét kedvenc filmem, de nagyon szeretem az Útvesztőt, és nagyon-nagyon tetszett a Gyakornokok is.
-Milyen blogokért rajongsz leginkább? Happy End vagy szomorú befejezés?
Kevés blog van, ami igazán tetszik, elég kritikus vagyok. Amiket szeretek, azokat mind másért szeretem, szerintem nem a vége a lényeg. Persze azért a Happy Endet mindenki szereti, de szerintem akkor is jó egy történet, ha szomorú a vége.
-Milyen típusú könyvekért rajongsz?
Alapvetően nagy fantasy párti vagyok, de mostanában egyre több gimis-szerelmes könyvet olvastam.
-Szerinted melyik a legszerethetőbb tulajdonság egy emberben?
Fú, erre most ne tudok úgy igazán válaszolni. Talán az, hogy meg tudsz benne bízni, az őszintesége, vagy nem is tudom.
-Kedvenc kajád?
Pizza, palacsinta :D
-Miért szeretsz blogot írni?
Mert át tudom érezni a szereplőim hangulatát, kikapcsol, átadhatom magam az írásnak, örülök, ha valakinek tetszik amit írok, és mivel a fejemben már összeállt a történet, kicsit kíváncsi vagyok, hogy meg is tudom-e írni úgy, ahogy azt elképzeltem.
-Ha az olvasóid arra kérnének, töröld a blogod (nem azért, mert rossz az írásod) , megtennéd?
Nem tudom, nem hinném. Számomra fontosak az olvasóim,nagyon is,  de a blogot elsősorban magam miatt kezdtem el írni, ezért szeretném véghez vinni. Amúgy meg indok nélkül nem törlök semmit, és nem tudom, mi lenne az indokuk, ha nem a rossz írás.


Tíz kérdés:

-Ha lenne egy szuperképességed (pl. repülés, láthatatlanság, gyógyítóerő vagy gondolatolvasás) melyik lenne az?
-Mi az, ami a leginkább kikapcsol?
-Melyik a kedvenc országod, és miért az?
-Szereted a bandákat, vagy inkább az egyedüli énekeseket bírod jobban?
-Hány blogod van? Milyen fajtájúak?
-Melyik a kedvenc évszakod?
-Szereted az állatokat?
-Elítélsz valakit azért, mert máshogy néz ki, mint a többiek?
-Naponta hány órát töltesz a neten?
-Van bármilyen furcsa tulajdonságod?(külső, belső) Ha van, micsoda?


Akiknek küldöm:
Öcsémbe Szerettem
A high school girl's diary
Magányos farkas
Creativ Ideas
Üzenem

És ennyi :)

Part 5.- Élesben

Tegnap szét voltam esve, természetesen az elégedettségtől és a boldogságtól. Sajna viszont annyira nem figyeltem, hogy elfelejtettem hajat mosni, így ma reggel expressz tempóban csináltam mindent, de így is sikerült elkészülnöm. Magamra rángattam egy egyszerű farmert meg egy semmi extra felsőt(persze csak az eddigiekhez képest semmi extra), belebújtam a magas sarkú bakancsomba, megfésülködtem, sminkeltem, de másra nem volt időm. Nem csinálhatom ezt magammal még egyszer, utálom, ha valamit nem a megszokott rutin szerint csinálok, egyszerűen frusztrált leszek tőle. Crystal második dudálására már kint is voltam a kapuban, és villámsebesen bepattantam a kocsiba.
-Mi van, ember, elaludtál?-hitetlenkedett a barátnőm
-Minek nézel te engem?-néztem rá hülyén- Csak elfelejtettem tegnap hajat mosni.
-Ez komoly? Addy, veled nagy baj van. Ha valamelyik rutinodat felejted el akkor valami gáz van.-kezdte az okoskodását miközben elhajtott a ház elől- Nem mellesleg, hajmosás? Tökéletes hajad van, túlélted volna ha csak ma mosod meg.
-Dehogy! Nekem így tökéletes a hajam, a szabályaimmal együtt- kértem ki magamnak
-Jó, hidegen hagy. Ki vele, mi az oka a szétszórtságodnak? Napok óta figyellek. Vagy inkább azt kérdezzem, hogy ki?
-Crystal..-sóhajtottam egyet. Túl jól ismer engem. - Nem történt semmi extra. Beszélgettünk, ennyi. De úgy néz ki, hogy érdeklem..
-Most mit vagy úgy oda? Csodálkoztam volna ha nem így van-pufogott a sofőröm
-Jó, igazad van. Szóval beszélgettünk, elhívott az esti meccsükre.
-Ma este?
-Persze, hogy ma. Délután öt, sportcsarnok.
-De Ad, úgy volt, hogy ma shoppingnapot tartunk.- mondta csalódottan, miközben megállt a suli előtt
-Jaj, bocs, elfelejtettem! De figyelj, már elígérkeztem neki, nem mondhatom le, úszna az összes esélyem! Majd bepótoljuk a hétvégén, oké?- a válaszát meg se vártam, hanem kiszálltam a kocsijából, és besétáltam az épületbe. Kivételesen nem a saját termünk felé vettem az irányt, hanem elsétáltam Ariséig, és benéztem az ajtón. Volt nagy bámulás, hogy vajon mit keresek ott, de szerencsére Aris hamar vette a lapot, hogy őt keresem, és kisietett a terem elé.
-Jó reggelt! Miben segíthetek?-kérdezte költőien. Korán reggel, és makulátlanul fest. Nekem évekbe telt ezt begyakorolni, ő vajon hogy csinálja? Majd meg kell kérdeznem egyszer... Mélázásomból mosolya ébresztett fel, gyorsan válaszoltam.
-Szia, csak azért jöttem, hogy ugye ma lesz a meccsed, és hánykor találkozzunk előtte? Vagy egyáltalán találkozzunk előtte? És hol?
-Reméltem, hogy megkérdezed. Elég ideges vagyok miatta, jól jönne, ha találkoznánk előtte, és megnyugtatnál egy kicsit. Mit szólnál fél négyhez, és egy kis sétához a csarnok környékén?
-Tökéletes. Akkor fél négykor, szia!- intetem neki, és visszaindultam a termünkbe. Leültem a padomhoz és-mint minden reggel- átgondoltam, hogy mit fogok csinálni a nap folyamán, és elterveztem, hogy hogy szeretném csinálni azokat. Csengetéskor bejött a töritanár, de nagyon nem érdekelt, gondolkoztam tovább. Egyedül a nevem hallatára kaptam fel a fejem.
-Miss Heaven, szíveskedne visszatérni a mennyországból a földre, valamint kifáradni ide mellém, és elmesélni nekem a múlt órán tanultakat?- Gyökér ez a tanár. Annyira utálom ha valaki a nevemmel viccelődik..
-Hát hogyne-széles mosolyt villantottam, kivonultam a táblához, majd továbbra is ragyogó mosollyal előadtam az anyagot. Szerencsétlen, nem tudott megszívatni, mindent tudtam. Szivacs agyam van, akkor is megjegyzek dolgokat, ha nem figyelek oda. Csak ez mentett meg attól, hogy karót kapjak. A többi órán semmi érdemleges nem történt. Második szünetben Crystallal ültem a padon, amikor megtörtént az, amit ma nagyon el akartam kerülni. Cameron állt meg előttünk, hatalmas vigyorral.
-Szép napot a hölgyeknek!
-Elhúzhatsz, Blake.-Crystal beelőzött a válasszal, pedig én nem akartam bunkó lenni. Ő viszont nem nagyon csípi a srácot.
-Figyelj, Cam, gyere egy kicsit...-félrehúztam- Attól tartok, hogy félreértettük egymást. Nincs veled semmi bajom, én-Crystallal ellentétben- tényleg bírlak téged, csak... Szóval attól, hogy segítettél nekem valamiben, még nem lettünk legjobb barátok, vagy ilyesmi. Meg fogom hálálni neked, de most még nem tudom. Kérlek.
-Nem kell a hálád-a szeme csalódottságot tükrözött- tényleg azt hittem, hogy végre normális lettél.- nem mondott többet, csak hátat fordított és elment. Ó, a francba! Visszaültem a padra, és a gondolataimba merültem. Cameron sose haragudott még rám, mit csinálhattam? Én tényleg nem akartam vele összeveszni.
-Mit vagy úgy oda, Addy? Örülj, hogy végre lekopott.
-Jó, Crys, oké. Most inkább menjünk órára.
Suli után hazafuvaroztattam magam, és rendesen elkészültem. Mindent megcsináltam, amire reggel nem került sor, formában voltam, mire a stadionhoz értem. Kora tavasz lévén még nem sötétedett, csak a levegő hűlt le egy kicsit. Összehúztam magamon a kabátomat, és körülnéztem. Amikor megpillantottam Arist, odamentem hozzá.
-Indulhatunk?-kérdezte, mire bólintottam egyet, és elindultam mellette
-Nagyon ideges vagy?
-Nem, annyira nem, csak legutóbb ez a csapat csúnyán elvert minket kosárban. Reméljük, a lacrossehoz kevésbé értenek.
-Tutit nyerők vagytok-ezt biztatásnak szántam, de tőle csak egy mosolyra futotta. Egy közeli parkban álltunk meg, leültünk egy padra és mindketten csöndben nézelődtünk. Az én figyelmemet eleinte ő vonta el, aztán a környezetre összpontosítottam. Egy-két japán cseresznyefa állt a közelben, mindegyik virágzott, és annyira gyönyörűek voltak! A földet dús fű lepte be, a fűszálakon meg-megcsillant a már lemenő nap fénye. Egy kis idő után beszélgetni kezdtünk, de csak sablonos témák jutottak eszembe, úgyhogy inkább tovább hallgattam. Fél öt után Aris az órájára nézett, majd felállt.
-Induljunk?-kérdeztem
-Igen, ideje van már.- A rövid visszautat csendben tettük meg.- Köszönöm, hogy megnyugtattál.
-Ugyan, kérlek! Bemegyek a nézőtérre, az első sorból fogom szurkolni!- nem tudom, hogy gondoltam, de hirtelen felindulásból egy puszit nyomtam az arcára. Elmosolyodott, én pedig elindultam a nézőtér felé. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy a pálya óriási volt. Hatalmas reflektorokkal volt kivilágítva, rengeteg szék volt a lelátókon. Ígéretemhez híven leültem a legelső sorba, és vártam. Lassan szállingózni kezdtek a népek, láttam egy-két ismerős arcot, de zömében idegenek voltak. A legtöbben az ellenséges csapat szurkolótáborát erősítették. Ötkor megkezdték a meccset, a csapatok bevonultak a pályára, a bíró a szokásos beszédében köszöntötte a vendégeket, majd elindította a mérkőzést. A lacrosse az egyik kedvenc sportom, imádom nézni, úgyhogy végigszurkoltam az egészet. Aris istenien festett a méregzöld mezben, és még istenibben játszott. Nem túlzás azt mondani, hogy elsöpörték a másik csapatot. Csont nélkül nyerték meg az egészet. A meccs végeztével kisiettem az öltözők elé, alig vártam, hogy lássam és gratuláljak neki. Nemsokára kilépett az ajtón, izzadtan, de nagyon boldogan.
-Megcsináltátok! Ez valami eszméletlen volt-ujjongtam
-Sima ügy volt- megvonta a vállát, talán csak nem akart nagyképűsködni a többi ember előtt. Elindultunk a kijárat felé. Kint, az ajtó előtt megállt.
-Merre mész?-kérdeztem, mire az utca felé bökött.
-Én a másik irányban lakom, szerintem indulok is-kezdtem búcsúzkodni tőle.
-Várj még! Meg szeretném köszönni, hogy eljöttél. Sokat segítettél. Remek szurkolólány vagy- vigyorgott, és... És megkaptam tőle életem első pusziját. Csak egy puszi volt, de majd' kicsattantam a boldogságtól. Hazafelé csak egy dolog járt a fejemben. Igen, Adelaine, megcsináltad! Egy hét, és teljesen az ujjad köré csavarod! Otthon csak ő járt a fejemben. Ó, azt hiszem, hogy ha lehet, még jobban beleestem.

Part 4.- Szépen haladunk

Tegnap megbeszéltük, hogy találkozunk. Illetve, hogy pontos legyek, én megbeszéltem, ő pedig leokézta. Nem beszéltünk meg konkrét dolgokat, csak annyit, hogy suli után találkozunk, mielőtt edzésre megy. Ez még nem randi-hangsúlyozom, még- de szerintem egy-két alkalmon belül arra is sor kerül. Anya este látta rajtam, hogy nagyon boldog vagyok, úgyhogy faggatni kezdett, de csak annyit mondtam neki, hogy valószínűleg hamarosan lesz egy pasim. Szeretett volna beszélgetni róla, de lehűtöttem és inkább bezárkóztam a szobámba. Lelkiekben tökéletesen felkészültem a találkozásra, fejben vagy ezerféle beszélgetést lepörgettem. Egyik végén se volt csók, az még ráér. Mondjuk a második randin. Reggel az előre megálmodott, csinos, de szolidabb ruhát vettem fel. Úgy gondolom, hogy továbbra is fent kell tartanom az érdeklődését, majd később visszaveszek egy kicsit. Csőfarmert vettem fel, felturbózva egy csipkés, babarózsaszín felsővel. Ehhez az összeállításhoz tökéletesen illett a fekete, magas sarkú fűzős cipőm, szerencse, hogy tudok benne járni. A hajamat még tegnap este becsavartam, úgyhogy tökéletes hullámokban omlott a vállamra. Csak lazán megfésültem, ezúttal nem tűztem félre. A sminkemet majdnem ugyanolyanra csináltam meg, mint tegnap, de ezúttal egy kicsit halványabb színeket használtam. A táskámmal a kezemben letipegtem a lépcsőn, fogtam a szokásos cuccaimat, bezártam az ajtót( egyedül voltam, anyuék dolgoztak) és elindultam a suliba Crystallal. Szegény, egyre kevésbé tud rajtam kiigazodni, de nem bánom. Nem is kell, hogy mindent tudjon, őt ismerve úgyis csak kombinálni kezd. Nem mellesleg mostanában elég furán viselkedik, távolságtartóbb, szerintem megsértődött, mert az elmúlt héten többet foglalkoztam Cameronnal, mint vele. Annyira nem hat meg a bánata, ő is túléli, ha most magamat helyezem előtérbe, hisz valószínűleg ez lesz életem legjobb kapcsolata. Apropó, Cameronnak is meg kéne hálálnom a segítségét. Talán elhívom bulizni, vagy valami. Nem akarom megbántani, de ma különösen zavart. Kicsit szereptévesztésben van- szerintem azt hiszi, hogy a segítsége miatt most valami világi jó barátok lettünk, de nekem továbbra is csak egy haver. Kétségtelen, hogy aranyos meg kedves, de sosem néztem még rá úgy,mint egy pasira. Az olyan fura lenne. Amint kicsengettek az utolsó óráról, felpattantam, és kiszaladtam a mosdóba. Megigazítottam a hajamat és kiléptem a helyiségből. Azt beszéltük meg, hogy annál a padnál találkozunk, mint ahol tegnap ültünk, úgyhogy látszólag ráérősen kisétáltam a nagyajtón. Nem akartam, hogy úgy nézzen ki, mintha siettem volna, nehogy már azt higgye, ennyire érdekel. Persze így van, de nem kell róla tudnia. Szerencsém,volt, nem én érkeztem elsőnek. Lazán ácsorgott a padnak dőlve. Amikor meglátott, intett egyet.

-Szia-értem oda mellé, és lecuccoltam a padra- régóta vársz?

-Most jöttem-vonta meg a vállát egy félmosoly kíséretében

-Akkor jó-ültem le, majd ő is leült mellém. Végigmértem őt, még mindig nem találtam rajta semmi kifogásolhatót. Ez a srác egy igazi félisten!-Mikor kezdődik az edzésed?

-Négykor, úgyhogy ha jól számolom, van két teljes óránk. Van valami különösebb oka annak, hogy találkozni akartál velem?-érdeklődött, amivel kicsit szíven ütött. Nem tudtam felfedezni semmilyen élt a hangjában, csak úgy mégis, ez a kérdés.. Bele is pirultam. 

-Nincs-lehajtottam a fejem, hogy ne lássa- Tegnap jó volt beszélgetni, gondoltam miért ne ismételhetnénk meg? Azt hittem, nem zavarna...

-Ó, dehogy, félre ne érts! Nem zavar, sőt...- elállt a szavam. Ezek szerint tényleg érdeklem. Ez volt eddigi közös életünk folyamán a legőszintébb reakciója. Az az arc, ahogy tiltakozott! Kis cuki, el is vigyorodtam. 

-Nagyszerű. Folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk?-kérdeztem, bár előre tudtam a válaszát.

-Minek? Az már nem aktuális. Inkább mesélj magadról! Tegnap szinte csak én beszéltem..

-Oh- közel sem gondoltam, hogy erre kér. Persze nem volt ellenemre, úgyhogy belekezdtem.- Hát, a nevemet tudod, 16 éves vagyok, mindig is itt laktam Northbloomban, sportolok amióta az eszemet tudom.  De ezt már tegnap is mondtam. Konkrétan mit szeretnél tudni?-nem akartam flörtölősnek hangzani

-Vicces lány vagy te- röhögte el magát- bármi olyanra, ami publikus, és ami el szoktál mesélni másoknak. Vannak barátaid? Mondjuk nem úgy nézel ki mint aki nagyon magányos lenne..  Mi van a családoddal?

-Ah, kösz.-röhögtem én is- Apám itt hagyott minket, anya azóta új pasi után nézett, akit eléggé bírok, csak hát ne túl jó érzés ha az apád lelép egy csajjal aki egy tízessel fiatalabb anyádnál és új családot alapít... Ez volt régen. Nincs sok közeli barátom. Talán Crystal az, akiben megbízom, meg egy-két ember. Nehezen építem fel a bizalmamat, főleg az apám miatt.

-Sajnálom-komorodott el- De meglepően népszerű vagy, hogy csinálod?

-Nem tudom, mivel értem el. Nem mondom, hogy nem élvezem mert nem akarok hazudni- itt megint elröhögte magát- de néha elég zavaró, hogy mindenki zaklat.

-Szerintem élvezd, okkal teszik.- az órájára nézett- Basszus! Mindjárt kezdünk. Francba, bocs, menne kell!-ugrott fel a padról- Ha gondolod, legközelebb megnézhetnéd az edzést-vetette oda félvállról, de nekem iszonyúan dobogni kezdett a szívem. 

-Oké, szívesen megnézem-mosolyogtam- De rohanj, nehogy elkéss!- intett egyet, és már ott se volt. Én meg hazaindultam.  Otthon csináltam magamnak szendvicset, de egy tálcán felvittem a szobámba, és ott ettem meg. Írtam pár sort Arisnak- megköszöntem a meghívást, és megérdeklődtem az edzése időpontját- de nem válaszolt rá. Kilenckor meguntam a várakozást, és inkább lefeküdtem. Majd holnap megkérdezem tőle, már úgysem kell indok ahhoz, hogy megkeressem.

Part 3.- Nem fogom feladni

Ott tartottunk, hogy Cameron végre hasznossá tette magát, és élőben is találkozhattam Arisszal. Mit mondjak, a tegnapi találkozás nem egészen úgy zajlott, ahogy terveztem, de semmi probléma. Ma reggel korábban keltem a szokottnál, mert előre kigondoltam, hogy mi lesz az a szerelés, amivel még őt is levehetem a lábáról. Kicsit nehéz elhinni, hogy nem érdeklem, de ezen még tudok(és fogok is) változtatni. Kinyitottam a gardróbomat, előkerestem a fehér hosszúujjú felsőmet, amit eddig nem nagyon hordtam, pont azért, amiért most viszont fel akartam venni: a kivágása egy kicsit nagyobb az átlagosnál. Sötétkék, magasított derekú szoknyát vettem hozzá, amit imádok, mert nagyszerűen kiemeli a lábaimat( a sok versenyszerű sport, na meg a genetika ajándéka). A hajamat megfésültem, egy pár tincset elcsatoltam, de összességében leengedve hagytam. Kisminkeltem magam, itt maradt a natúr smink, de egy kicsit sötétebb színekkel, mint az addig megszokott, majd a cipősszekrényemhez léptem. Hosszas gondolkodás után kivettem egy sima, fekete bokacsizmát, amit még tavaly vettem egy leárazáson. A tükör elé léptem, és teljes mértékben elégedett voltam magammal. Ha így nem figyel fel ám, akkor sehogy se fog.

-Adelaine, elképesztően nézel ki- mondtam magamnak, majd a vállamra vettem a táskám és kisétáltam az ajtón. Anya nem szólt semmit, csak megjegyezte, hogy nagyon szép vagyok. Nem kezdett el kérdezősködni, aminek örültem, hisz nem akartam beszámolni neki a terveimről. Őt ismerve előállt volna a régi tanácsaival, amik bár lehet, hogy húsz éve bejöttek, nem hiszem, hogy most is hatásosak lesznek. Elmartam a pénzt a konyhapultról, kivettem egy palack vizet a hűtőből, felvettem egy vékony kabátot, és már ott se voltam. Crystal a kocsiban várt, nem szólt semmit, de láttam, hogy elállt a szava. Pont ezt akartam elérni, reménykedtem, hogy a célszemélyem is hasonlóképpen reagál majd.

-Addy, figyelj csak- kezdte, amikor elhajtott a házunk elől- ezt mind Aris miatt csinálod?

-Ugyan, Crys, ha azt hiszed, hogy ez minden, akkor alaposan félreismertél. Ez csak a kezdet. Nem voltál mellettem a bulin, de megesküdtem magamnak, hogy a hónap végére egy pár leszünk. 3 hetem maradt, mindent megteszek ami tőlem telik.

-Hát, kisanyám, sok sikert hozzá, drukkolok nektek. Aris Miller a legtutibb csávó a suliban.- nem válaszoltam rá, én is tudtam magamtól. Amint a barátnőm leparkolt a suli előtt, kipattantam a suliból, és kezdetét vette a második nap. Az órákon alig figyeltem, a kezem csak gépiesen jegyzetelt, de lélekben egész máshol jártam. Azt terveztem, hogy hogyan fogok "véletlenül" összefutni vele, amikor a sors keze az én oldalamra állt. Nem csak nekünk volt lyukasóránk, mint kiderült, ugyanis a tanáruk beteg, ezért az egész csapat odakint ült az udvaron. Az ablakból láttam, hogy Aris épp egyedül ül- a telefonját nyomkodta-, úgyhogy elindultam. Akció indul- gondoltam magamban, majd kitoltam az udvarra néző ajtót, és egy díva kecsességével kisétáltam rajta. Egyenesen felé indultam, majd megálltam a padja előtt, és megvártam, amíg rám néz.

-Bocsi, leülhetek ide?-villantottam egy ragyogó mosolyt, és tudtam, hogy betaláltam

-Persze-vonta meg a vállát, majd letelepedtem mellé. Nem nagyon akart beszélgetést kezdeményezni, úgyhogy magamra vállaltam ezt a "terhet". Nem tudtam nem észrevenni, hogy a lábamat bámulta, miután tetőtől-talpig végigmért.

-Aris, ugye?-érdeklődtem, tettetve, hogy nem ismerem

-Igen. Te meg Adelaine, igaz?- bólintottam egyet

-Hogy tetszik az új suli?-kérdeztem tőle- Mikor költöztetek ide?- elrakta a telefonját, amit újabb sikerként könyveltem el, hiszen egyetlen dolog állt a figyelme középpontjában: én

-Nem is tudom-a hajába túrt, és nem bírtam nem megjegyezni magamnak, hogy mennyire jól áll neki ez a mozdulat- A suli klassz, a többiek is jófejek, csak a rohadt tanárok gyíkok. A matektanár az első napom óta pikkel rám, fogalmam sincs, miért.

-Hát, ez itt az NHS-vontam meg a vállam- Hamar hozzá lehet szokni.

-A kérdésedre válaszolva, nyár elején költöztünk ide, találtam is pár környékbeli havert, de ők részben máshova járnak, aki meg nem, azokkal te is találkoztál már.

-Honnan költöztetek ide?

-Elég messziről, az egyik északi államból. Hiába mondom a város nevét, szerintem úgyse ismered. Apám munkája miatt költöztünk, áthelyezték egy közeli céghez. Egyébként ez a hely sokkal jobban tetszik, csak azt sajnálom, hogy ott kellett hagynom a csapatomat meg a haverokat.

-Mit sportolsz?-érdeklődtem

-Több mindent, hobbiszinten úsztam, kajakoztam, de versenyszerűen kosárlabda és lacrosse. Egyedül az utóbbi hiányzik, meg is lepődtem, hogy a sulinak nincs saját lacrosse-csapata.

-Wow. Nem gondoltam volna, hogy lehet egyszerre ennyit sportolni. Persze én is rengeteg sportágat kipróbáltam már, de egyszerre mindig csak maximum kettőt.

-Miket próbáltál?-végre, ő is visszakérdezett. Kezdtem azt hinni, hogy nem is fog érdeklődni.

-Hát, egész kiskorom óta balett, ritmikus gimnasztika, torna, lovaglás, röplabda, és még egy párat.

-Nem semmi-biccentett elismerően, mire megszólalt a mobilja- Bocs- szólt, és kihalászta a zsebéből. Még gyorsan le tudtam olvasni a kijelzőt, mielőtt felvette. Nagy betűkkel virított rajta a Lindsay név. Ki ez a csaj? Nagyon remélem, és ajánlom hogy csak valami rokon legyen.... Türelmesen ücsörögtem a padon, de mire befejezte a beszélgetést, megszólalt a csengő.

-Bocs-mondta újra

-Semmi baj-mosolyogtam- majd később.

-Oké, akkor legközelebb-intett, majd felállt és besétált az épületbe. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Az elmúlt órában rengeteget megtudtam róla, és én is meséltem magamról. Mivel ő is kérdezett, ezért szinte biztos, hogy érdeklem. Haha! Azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon ki lehet az a csaj, aki hívta. Lindsay. Nem volt a név mellett semmi szív, se semmi olyan jel, ami arra mutatna, hogy közeli kapcsolatban állnak. Remélem, valami rokona. Majd legközelebb megkérdezem, vannak-e testvérei. Összességében elégedett voltam a fejleményekkel. Végre abba az irányba terelődött az életem, amerre terveztem. Suli után, amikor hazaértem, bekapcsoltam a gépemet és írtam egy üzenetet Arisnak. Semmi nyomulósat, csak egy egyszerű "Majd legközelebb, mondjuk holnap?" üzenetet. Este volt, amikor válaszolt, már ha az "OK" válasznak számít. Nem lényeg. Gondolkoztam, hogy elmondjam-e Crystalnak a fejleményeket, de végül nem tettem. Majd ha elérem a célom, tudni fog róla.

Part 2.- Aris nyomában

Szóval, ugye az történt, hogy a bulin megesküdtem magamnak, hogy megszerzem Arist. Eddig nincs is baj, hiszen biztos vagyok benne, hogy sikerülni is fog. Az ominózus buli után hazavittem Crystalt, majd a kocsijával együtt hazamentem. Írtam neki egy SMS-t, hogy amennyiben kijózanodott már annyira, hogy tud vezetni, jöjjön át a kocsijáért, mert nem volt kedvem gyalogolni, ennyi nekem is jár, ha már én viszem a seggét minden egyes buli után. Amint hazaértem, bezuhantam a szobámba és bezárkóztam a fürdőbe. Imádok relaxálni a vízben, néha ott is alszom, mert jót tesz a bőrömnek és nekem is, valamint ki van párnázva a kádam, így el sem süllyedek. Miután kellőképp kipihentem magam, felöltöztem és elterültem az ágyamon. Előszedtem a tancuccaimat, mert muszáj volt tanulnom a hétfői dogára, de nagyon máshol járt az eszem. Gondolatban ép a jövendőbeli pasim meghódításán járt az eszem. Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a notebookom és felléptem az összes közösségire, majd nyomozni kezdtem. Beírtam a keresőbe a nevét, és vártam. Hamarosan mind kidobták az adatlapját, és az összesről ugyanazt tudtam meg: Aris Miller 17 éves, fél évvel idősebb nálam, profi sportoló, több kategóriában is versenyszerűen sportol, évfolyamtársam,és nem mellesleg-szingli. Megnéztem a képeit, jó pár olyan volt, amin egy-egy exbarátnője is szerepelt. Szerencsére minden egoizmus nélkül kijelenthetem, hogy az összes volt barátnőjét magasan lekörözöm kinézetre, ergo ettől nem igazán tartok. Már csak azt kell kitalálnom, hogy élőben hogy fogok vele beszélgetésre bonyolódni. Arra gondoltam, hogy mindenképp Cameron segítségére lesz szükségem, hisz ő mindenkit ismer. Korábban ugyan azt mondtam, hogy elég lúzer és hogy nincsenek barátai, de ez igazából nem azt jelenti, hogy elhajtják mindenhonnan, mert mindenki beszélget vele, meg minden, csak úgy sehova nem tartozik igazán. Épp ezért jó, hogy Cam a haverom. Segít nekem behálózni életem szerelmét. Örök hálám érte. Miután felhagytam a tanulással, úgy döntöttem, kicsit kiszellőztetem a fejem, ezért a plázába mentem, hogy vásároljak. Délután lett, mire hazaértem, de megérte. Vettem magamnak három új felsőt, az egyik közülük szuperdögös, és persze nagyon jól áll, egy pár új cipőt(sose lehet elég) és bementem a manikűröshöz frissíteni a körmeimen. Maradtam a kifinomult ezüst-babarózsaszínnél. Otthon köszöntem az ősöknek és felvonultam a szobámba. Ezek után a vasárnap szinte elrepült.

Hétfő reggel Camnél kezdtem a napot. Extra korán keltem, hétkor csöngettem be hozzájuk. Az anyja csodálkozva nyitott ajtót, de megismert és beengedett. Kijelentette, hogy Chasey(?) már sokat mesélt rólam és hogy mennyire igazak rám a hallottak. Mivel jártam már náluk, csak régebben, ezért magamtól is eltaláltam a szobájáig. Bekopogtam, majd benyitottam. Cameron éppen öltözött, de szerencsémre már csak a póló hiányzott róla. Amikor meglátott, kiült az arcára az őszinte döbbenet.

-Hát te?-gondolom nem rám számított így reggel hétkor, meg amúgy sem voltam ritka jelenség a házukban

-Szia, kéne egy kis segítség-kezdtem bele a mondandómba kertelés nélkül

-Öhm-láttam rajta, hogy zavarban van, miután végigmértem a felsőtestét(nem rossz, nem rossz), ezért gyorsan magára rántott egy pólót-  Nem ért volna rá a suliban?

-Nem, ez fontos.

-Miben tudnék én-pont én segíteni?

-Elmondom. Cam, a tájékozottságodra és a befolyásodra lenne szükségem. Muszáj megismernem valakit.

-Aha. Esetleg el is mondod, hogy kit, vagy találjam ki magamtól? -kérdezte hitetlenül - Ki az a szerencsés, akit a nagy Adelaine Heaven meg akar ismerni?

-Ne erőltesd a humort, nem megy.-hűtöttem le, de belül azért tetszett a beszólása- Az új gyerekről van szó, aki nem rég jött a suliba. Aris Millerről.

-Tudom, hogy ki az, én mondtam meg neked a nevét. Hogy érjem el, hogy összeismerkedjetek?? Nem vagyok varázsló.

-Könyörgöm, Cameron! Csak csináld azt, amit szoktál. Menj oda hozzájuk, beszélgess velük, mutass be, hadd ne soroljam tovább..

-Jó, jó, oké. Mikor akarod?

-Minél előbb, ha lehet, még ma. Most pedig induljunk-mondtam, majd kiléptem az ajtaján. Kis habozás után követett. Elköszöntem az anyjától és odakint vártam meg. Együtt indultunk hát a suliba. Crystal rendesen meg is lepődött azon, amit látott, hisz sosem voltunk ennyire jóban Cammel, ezt ő is tudja. Rögtön ki is szedett belőlem mindent. A sajátos módján reagálta le a terveimet, kijelentette, hogy nem lesz nehéz megszereznem, valamint hogy egyetért velem, hogy Aris iszonyú jól néz ki. Megtiltottam neki, hogy szemet vessen rá. Pár órával később, a nagyszünetben Cameron megfogta a karom, de rögtön el is engedte, amikor észrevette a pillantásom.

-Bocs, csak azt akartam kérdezni, hogy akkor jössz-e, mert én most megyek hozzájuk.

-Persze, hogy megyek.- elindultam utána. Cameron rutinosan járkált a folyosókon, majd egy emelettel feljebb megállt egy ajtó előtt, és bekiáltott. Rögtön ki is jöttek páran, köztük ő is.

-Hello-köszönt Cam

-Ő meg ki?-mutatott rám az egyik fiú, miközben le sem vette a szemét rólam. Csodálkozom, hogy nem ismert fel

-Ő.. Ő itt egy barátnőm-nézett rém kérdőn, mire bólintottam-, Adelaine

-Hello-köszöntem én is

-Adelaine, ő itt Rob, ő Hailey-mutatott egy Rob mellett álló vörös lányra- ő - itt elsorolt pár nevet, nem jegyeztem meg- ő pedig Aris, idén jött a suliba

-Szia-mosolyogtam rá

-Szia-intett unottan, aztán visszafordult a beszélgetőpartnere felé. Vártam egy kicsit, majd miután befejezte a beszélgetést, és valamennyi úgy éreztem, hogy figyel, levettem magamról a kardigánt, így tökéletesen látszott az új felsőm. Szinte az összes fiúnak tátva maradt a szája, de ő... Őt valahogy nem érdekeltem úgy. Ez mindennél jobban felhúzott. Próbáltam vele beszélgetni, és azt hiszem, az utolsó öt percben már valamennyire normálisan válaszolt. Elköszöntünk, mert nekik órájuk volt, én pedig hazamentem. Jobb, ha megtudja, hogy én nem érem be ennyivel.