Díj #3 és #4

Sziasztok!
Amint a címből is kiderül, most nem egy új résszel jöttem, hanem két díjjal, amiket nagyon szépen köszönök az Édes Életnek és az Ezredévnyi sorsnak :)

Díj #3

A díjat még egyszer szeretném megköszönni drága barátnőmnek, Barbinak(Édes Élet)<3

Szabályok:

-Köszönd meg a díjat!

-Írj magadról 6 dolgot!

-Válaszolj a 6 kérdésre!

-Írj 6 kérdést!

-Küldd tovább!

6 dolog rólam:

-Nem rég olvastam ki a Halálkúrát( az Útvesztő trilógia befejező kötete) és azon túl, hogy szétbőgtem az agyam (Newt, miééért?) megint megállapítottam, hogy ez a legeslegjobb könyvsorozat a világon

-Minden hétköznap 5:10kor kelek, hogy suliba menjek(A messzi iskola hátrányai, eh...)

-Imádom a savanyú almás gumicukrot

-Néha csak úgy minden előzmény nélkül meghülyülök

-Felnőtt koromban is szeretnék az írással foglalkozni

-Kiskoromban csillagász akartam lenni, és érdekelt a fizika(amint elkezdtem tanulni, mint tantárgyat, azonnal kivertem a fejemből ezt a remek ötletet)

6 válasz:

-Mi volt a legutóbbi film, amit láttál? Tetszett?

Húha. Azt hiszem, hogy a Madagaszkár Pingvinjei mozifilm, és igen, tetszett :D 

-Ha egy film lenne az életedből, mi lenne a címe? Kik szerepelnének benne, mint színészek?

Ismét húha. Konkrét címet nem tudok mondani, de mindenképp valami ütős és találó lenne :D Természetesen Dylan O'brien lenne az első, akit felkérnék, ezen kívül Shawn Mendest( akkor is, ha nem színész :D) Adelaide Kane-t, és még sok-sok kedvencemet

-Szereted, ha van zenelejátszó egy blogon?

Nem, engem zavar

-Szereted a 100+ feliratkozós blogokat? Indokold!

Szerintem nem feltétlen a feliratkozók száma a fontos. Ismerek blogot, ami szerintem rettenetes, de mégis százon felüli tagszámmal rendelkezik, és olyat is, amin nincs 10, de mégis zseniális.. Számomra a feliratkozók száma irreleváns

-Van olyan zene, ami inspirál téged az írásban?

Nem nagyon hallgatok zenét írás közben, hanem inkább csöndben írok, mert szeretem hallani a gondolataimat, és zavar, ha valami eltereli a figyelmem róluk :)

6 kérdés:

-Van valami különlegességed? Mi az?

-Milyen mániáid vannak? (Akár írással kapcsolatosan is)

-Mennyire gondolod komolyan az írást? Később is szeretnél foglalkozni vele?

-Melyik a 3 kedvenc blogod?

-Milyen zenéket hallgatsz írás közben? (Ha hallgatsz)

-Mióta foglalkozol írással?

Díj #4

A díjat mégegyszer köszönöm M.Gin-nek, és a blogjának(Ezredévnyi sors)

Válasz a 10 kérdésre:

-Melyik a kedvenc hónapod, és miért?

Talán a május, de szinte mindegyiket szeretem

-Van testvéred? Ha igen, mennyi?

Két mostohatestvérem van, de vérszerinti nincs

-Melyik az az étel, amit a legjobban utálsz?

Sok van, amit egyformán utálok, de nagyon

-Kedvenc színed?

Türkizkék, nude színek

-Jelenlegi kedvenc zeneszámod?

Shawn Mendes- Show you, Imagination

-Simogattál valaha valamilyen vadon élő állatot?

Nyáron kisoroszlánt

-Melyik a kedvenc kirándulóhelyed?

Nincs kedvencem, de Szilvásváradot szeretem

-Melyik magyar városban élnél legszívesebben?

Talán Szegeden

-Hogy hívták az első "szerelmedet"?

Bencének, együtt jártunk oviba :D

-Ki az, akire felnézel?

Nincs ilyen

Part 10.- Szülinapi meglepetés

Természetesen nem felejtettem el a közelgő szülinapomat se. Hetekkel előtte elkezdtem készülni rá. Úgy döntöttem, mindenképp rendezek egy hatalmas bulit az előestéjén, mert így magát a napot csak és kizárólag azzal az egyetlen személlyel tölthetem, akit a legjobban szeretek. Igen, Arissal. A bulira senkit nem kellett meghívnom, mindenki el akart jönni. Elég ritka, hogy Adelaine Heaven bulit rendez, pláne a saját tóparti házukban, amit megkapott a szüleitől. Amikor kiadtam a buli hírét, a suliban az összes szünetben tolongás volt az osztály előtt, mert mindenkinek volt valami tök lényegtelen kérdése. Amikor megelégeltem, a legnagyobb egyszerűséggel kiírtam az összes közösségire a fontosabb részleteket, majd megkértem őket, hogy ne zaklassanak tovább. Anyuék beleegyeztek a buliba, bár nem is hagytam nekik választási lehetőséget. A házat anya úgyis a nevemre fogja íratni, ergo már a sajátom, azt csinálok benne, amit csak akarok. Minden előre elterveztem, megrendeltem a díszítést, a kaját és az italokat, jó pár üveg alkoholt, hogy azok se haljanak szomjan, akik csak berúgni jönnek... Azt akartam, hogy ez legyen a legjobb buli az iskola történetében, és még hetekkel később is erről beszélgessenek. Amikor végre elérkezett a péntek, és vele együtt a buli napja is, alig bírtam magammal. Nem mentem suliba, helyette fontosabb dolgom is volt. Kivételesen hetekkel ezelőtt megvettem magamnak a tökéletes ruhát az estére, egy fekete, tüllszoknyás miniruhát, úgyhogy csak a körmömet csináltattam meg aznap. A hajamat besütöttem, féloldalt eltűztem, és hagytam, hogy a vállamra omoljon. A sminket is hamar megcsináltam, hasonló volt ahhoz, amit még a bálon viseltem. A vendégeket hétre vártam a házhoz, szóval én már hatkor ott dekkoltam az egyik fotelban, és vártam. Elsőnek Aris érkezett, de neki ott is kellett lennie a fogadáskor. Hét előtt kb. 10 perccel kezdtek gyülekezni az emberek, és negyed nyolcra már tele volt a ház. A zene hangosan üvöltött, mindenfelé alakok táncoltak, vedeltek, vagy csak üvöltöztek a zenére. Minden gyorsan fogyott, a hangulat nagyon jó volt. Én Arissal beszélgettem, de amikor Crystal odajött hozzám, adott egy puszit és közölte, hogy elmegy körülnézni, és hagy minket beszélgetni egy kicsit. Én még ezen a kedvességen olvadoztam, amikor Crys a bordáim közé bökött, felébresztve a kábulatból.
-Te hülye vagy?! Miért csináltad ezt? - fogtam az oldalam
-Itt magyarázok neked vagy öt perce, de le se szarod. Mi van veled? Meghülyültél?
-Köszönöm az empátiádat, majd emlékeztess rá, ha egyszer neked is lesz valakid, akivel tökéletesek vagytok! Bár ahogy így végignézlek, soha nem lesz ilyen, tekintve, hogy rajtam kívül szinte senki nem tud téged elviselni - sziszegtem
-Mekkora kígyó vagy! - akadt ki Crystal, majd elviharzott mellőlem. Egy kicsit furdalt a lelkiismeret, mert nem ez volt a célom, csak hát.. Azért lehetne egy kicsit kevésbé féltékeny. Egyedül üldögéltem tovább, néha felálltam, töltöttem magamnak inni, néztem a táncoló tömeget, és elégedett voltam. Szinte biztos volt, hogy elértem a célom. Hamarosan unatkozni kezdtem, ezért felálltam, hogy megkeressem Arist. Felmentem a lépcsőn, majd sorra benyitottam minden szobába. A legtöbb foglalt volt, a benne tartózkodó párocskák nagyon el voltak foglalva egymással, a legtöbbnek fel se tűnt, hogy benyitottam. Az utolsó szobába benyitva azonban fennakadt a szemem. Az is foglalt volt, hasonlóan az előzőekhez, csakhogy az egyik félt felismertem. Cameron volt az. Gyorsan kihátráltam a szobából, és komolyan a hányinger kerülgetett. Igazából nem tudtam megmondani az okát. Talán Cameront nem olyannak ismertem, aki a bulikon részegen(szerintem részeg volt,józanul kizárt, hogy ilyeneket csináljon) összefekszik fűvel-fával, talán csak ledöbbentem. Hátulról valaki átölelt, és belepuszilt a nyakamba. A szívem kihagyott egy ütemet, de amikor hátrafordultam, megkönnyebbültem. Csak Aris volt az.
-Végre megtaláltalak! Téged kerestelek! Hol voltál? - csókoltam meg
-Gyere velem! Szeretném átadni az ajándékodat - fogta meg a kezem, és húzni kezdett maga után. Benyitott az egyik üresen álló szobába, majd becsukta maga után
-Ugye nem itt akarsz velem lefeküdni? - kezdtem hitetlenül, de belém fojtotta a szót
-Kérlek, ne nézz hülyének - röhögött - Felfogtam, amit nálunk kértél. Megértettem, és teszek róla, hogy úgy is legyen, ahogy szeretnéd. - egy borítékot nyújtott át
-Mi ez? - kérdeztem, miközben felnyitottam, vigyázva, hogy ne tépjem el. Egy nyomtatott lap volt benne, rajta egy szálloda képével, alatta az adatokkal, és egy dátummal.
-Nyugalomra vágytál. Elintéztem. Elkértelek a szüleidtől, Vasárnap utazunk. Csak mi ketten
-Jézusom! Annyira szeretlek! - szó szerint a nyakába ugrottam, mire hátraestünk az ágyra - Nem tudom elmondani, mennyire örülök! - nem hagyta, hogy tovább beszéljek, mert megcsókolt. Ez volt a legjobb szülinapi ajándék, amit valaha kaptam. Eddig nem hittem, hogy én, Adealine Heaven, az elérhetetlen díva valaha is így fogok érezni valaki iránt. Ő lett a gyengém.

Part 9.- Hercegnő

A bál után az idő ismét rohanni kezdett. A tavaszi szünet első napján kaptam észbe, és őszintén fogalmam se volt, hogy mit kezdjek magammal. Aris nem ért rá, mert mindennapos edzései voltak, én pedig halálra untam magam. Jobb dolgom nem lévén Crystallal mászkáltam egy hétig, vásároltunk, nálam aludt, moziba mentünk... Majdnem olyan volt mint régen. Persze nem bírta ki, hogy ne szóljon be nekem, miszerint elhanyagolom őt, de egy laza mozdulattal elhallgattattam. Közöltem vele, hogy ha neki lenne barátja(amit kétlek, kevesen bírják elviselni), akkor ő is biztos vele töltené az összes idejét, pláne ha olyan kaliberű pasija lenne, mint az enyém. Nincs mese, nekünk szinte kötelező egy párként szerepelnünk a nagykönyvben. Hisz tökéletesek vagyunk külön-külön is, hát még együtt. A második héten csak és kizárólag magammal foglalkoztam. Minden nap futni jártam, mert feltűnt, hogy az egyik nadrágom feszesebben áll rajtam, mint két hónapja. Mivel nem engedhetem meg magamnak az elhízást, sürgősen sportolni kezdtem, na meg diétázni. Négy nap alatt le is adtam azt a kis felesleget, elégedett voltam. Az első sulinapon, ma viszont nagyon izgatott voltam. Egész szünetben összesen kétszer láttam Arist, lassan úgy éreztem, hogy meghalok, ha nem találkozhatok vele. Reggel korábban keltem, hogy a szokásosnál is tökéletesebb külsőt varázsoljak magamnak. A szokott időpont előtt már 10 perccel a kapuban álltam, és hevesen verő szívvel vártam. Amint megláttam a kocsiját befordulni az utcába, rohanni kezdtem, és amint kiszállt a kocsiból, a nyakába ugrottam.
-Édesem! Annyira hiányoztál! - nem akartam elengedni
-Imádlak, hercegnő! - suttogta a fülembe. Ez a becenév még a bálon ragadt rám, de nem bánom mert iszonyú édesen mondja
-Kérlek, soha többet ne legyen ilyen! Nem bírnám ki még egyszer....
-Én se! Többet nem hagylak egyedül, hercegnőm!
Bazsalyogtunk még vagy tíz percig, aztán elindultunk a suliba. Az órákon semmit nem csináltam, nem jegyzeteltem, nem figyeltem, csak a perceket számoltam a következő szünetig. Amint megszólalt a csengő,kistartoltam a teremből és meg sem álltam Ariséig. Minden tízpercet együtt töltöttünk, és én csak nem akartam, hogy vége legyen. Suli után közös megbeszélés után elvitt magához, mondván, még úgyse láttam a házukat. Amikor leparkolt egy villaszerű épület előtt, elcsodálkoztam.
-Itt laktok?
-Még szép. Apa a munkája miatt megvette a legnagyobb házat a környéken - magyarázta nekem, majd kézen fogott, és bevezetett a lakásba.
-Itthon vagyok! - üvöltötte el magát, mire egy negyvenes éveiben járó, kiskosztümben és magassarkúban lévő nő tipegett elő
-Szia szívem, kit hoztál magaddal? - kérdezte a barátomra nézve
-Anya, bemutatom a barátnőmet, Adelaine-t. Addy, ő itt az anyám.
-Jó napot! - köszöntem illedelmesen, mire a nő tetőtől-talpig végigmért. Nem túl kedvesen. Észrevettem, hogy a fia csúnyán nézett rá, mire megerőltette magát, és kurtán megrázta a kezem. Aris újra megragadta a kezem, és felvezetett a lépcsőn. Kitárta az egyik ajtót, majd betuszkolt maga előtt. Visszacsukta, majd kulcsra zárta az ajtaját.
-Miért zártad be? - csodálkoztam
-Nem akarom, hogy anyám bejöjjön. Mindig ott van, ahol nem kéne neki...
-Úgy vettem észre, hogy nem igazán lettem neki szimpatikus, sőt - néztem rá szomorúan
-Hagyd csak, senkit nem bír. Ha nem lennék a fia, még engem is utálna.
-Oh, hát értem. - néztem rá furán - És apukád hol van?
-Dolgozik. Este tizenegy előtt nem is jön elő. Nem sok vizet zavar. - Ja, igen. Aris említette, hogy az apukája valami igazgató a saját cégükben, és rengeteget dolgozik. Körülnéztem a helyiségben. Jó nagy szoba, egyszerű fehér falakkal. Semmi poszter, letisztult bútorok, hatalmas ágy. Ahogy elnéztem, legalább kétszemélyes.
-Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle. Nekem igazából szinte majdnem mindegy volt, csak az számított, hogy vele lehessek.
-Hmm. Mit szólnál, ha kipróbálnánk az ágyat? - kérdezte lazán, mire elkerekedett a szemem
-Úgy érted, hogy....?
-Úgy. Miért ne? - vonta meg a vállát
-Itthon vannak a szüleid! - néztem rá hatalmas szemekkel
-És?
-Ajj,ez de kínos. Nézd, Aris, ez így nekem nem megy! Szeretném, ha ez valami alkalmasabb helyen, alkalmasabb időpontban történne. Nem most, oké? - egy kicsit szégyelltem magam, de nem akartam engedni.
-Oké, fogtam. - bólintott egyet, mire megkönnyebbültem - Egyéb ötletek?
-Mi lenne, ha csak azt csinálnánk, amit szoktunk? Beszélgessünk, nézzünk valami filmet, nevessünk. - vetettem le magam az ágyra. Aris mellém telepedett, előhúzott egy távirányítót,bekapcsolta a TV-t és valamit állítgatni kezdett rajta. Bekapcsolt valami vígjátékot, de csak arra volt jó, hogy az első két perc után szétröhögjük magunkat. És nem a film volt vicces. Csak röhögtünk, mindenen ami eszünkbe jutott. Késő este volt már, amikor hazadobott. De nem bántam. Újra úgy éreztem, hogy nálam szerencsésebb nincs a világon.