Lassan egy hete, hogy az ominózus lacrosse-meccs után kaptam tőle egy puszit. Ez tulajdonképpen egy fordulópont volt a kettőnk kapcsolatában, azóta szinte állandóan együtt lógunk. Tegnapelőttig azt hittem,sosem hív randira, de szerencsére tévedtem. Suli után immár ötödszörre kérdezte meg, hogy hazakísérhet-e, és én ötödszörre mondtam neki igent. Miközben hazafelé sétáltunk, egyszer csak felhozta a témát, és rákérdezett, hogy elmennék-e vele vacsorázni, mondjuk csütörtök este. A szívem majd' kicsattant az örömtől, azonnal rábólintottam. Aznap este rám se lehetett ismerni, akivel csak találkoztam, mind megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Miután kifejtettem, hogy sose voltam jobban, sőt, majd megveszek a boldogságtól, leakadtak rólam, úgyhogy végre egyedül lehettem. Igazából fogalmam sincs, hogy mi történt velem mostanában. Randiztam már nem egyszer, de eddig sose éreztem még ezt a boldogságot. Régen csak elégedettség és egoizmus tombolt bennem, hogy"lám, már megint elhívtak randizni, Adelaine, rólad sose fognak leakadni a fiúk" Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy vagy azért örülök ennyire, mert Arist eredetileg nem túlságosan érdekeltem, vagy azért, mert végre én választottam egy fiút,és nem a fiú akart engem. Harmadik lehetőségként csak azt tudtam felhozni, hogy lassan megőrülök, de persze ez nem így van. Csak 16 év után, végre igazából szerelmes vagyok. Ma van csütörtök, ez éjfélkor is tudatosult bennem, pont akkor fejeztem be a beszélgetést Crystallal. Úgy gondoltam, ideje beavatni őt, úgyhogy mindent részletesen elmeséltem neki. Aris valami éttermet emlegetett, ahova el akar vinni vacsorázni, de nem nagyon emlékszem a nevére. Az ízlését ismerve biztos nagyszerű lesz,úgyhogy nem aggódtam. Még sokáig nem tudtam aludni, de reggel mégis tökéletes formában keltem. Hiába akartam kihagyni a sulit az este miatt, anya nem engedte, úgyhogy valahogy végigszenvedtem a napot. Crystal is látta rajtam, hogy nem vagyok csúcsformában, de megértett, ezért békén hagyott. Szerencsére amióta Cameron megsértődött rám, nem is keres, totális nyugodtságban ültem végig hat órát. Persze csak látszólag. Belül sík ideg voltam, izgultam, végig gondolkoztam. Amint betettem a lábam az ajtónkon, ledobtam mindent a kezemből, és készülni kezdtem. Jött a szokásos zuhanyzás-hajszárítás-sminkelés, de most mindent egy kicsit máshogy csináltam. A hajamat hagytam leengedve, úgy szárítottam be, hogy nagyon hullámos legyen. Szerencsére mindig is volt tartása a hajamnak, sose roncsoltam még hajlakkal vagy hajhabbal. Előzetes ruhamustra után megegyeztem magammal abban, hogy az "elegáns, de nem túlzottan" fekete miniruhámat veszem fel, meg egy sima magassarkút. A sminkemen nagyon sokat gondolkoztam, de végül sikerült megcsinálnom. Tegnap voltam manikűrösnél, de a körmömet majdnem sikerült letörnöm. Miután feleszméltem a sokkból, tovább kerestem a megfelelő táskát, és sikerrel jártam. Aris hatra ígérte magát, de én már fél hatkor tűkön ültem. Csakis kizárólag a hajam miatt nem fetrengtem az ágyamon, mint valami idegbeteg, pedig szívem szerint azt tettem volna. Lementem a konyhába, ittam egy pohár vizet, szigorúan ügyelve, hogy ne kenem szét a rúzsomat, járkáltam az előszobában, majdnem elestem a cipőm miatt.. Szegény anya, próbált beszélgetni velem de nem voltam kommunikatív kedvemben. Miután összevesztünk, ott hagyott egyedül, és én csak vártam, hogy valaki csengessen. Hat után két perccel végre meghallottam a csengőt. Kinyitottam az ajtót, és elállt a lélegzetem. Sose láttam még így Arist. Olyan volt, mint szokott, de valahogy mégis még elképesztőbben festett. Kiléptem az ajtón, majd megálltam előtte.
-Szia-mosolyogtam,és adtam az arcára egy puszit
-Gyönyörű vagy-jelentette ki egyszerűen. Erre nem mondtam semmit, csak elvörösödtem, ami egyáltalán nem vall rám. Hány fiú szájából hallottam már ezt! Eddig egyik se érdekelt. Odavezetett a kocsijához, kinyitotta nekem az ajtaját, majd beszállt mellém. Az utunk az étteremhez szótlanul telt. Amint beléptem, ismét elállt a lélegzetem. Annyira gyönyörű volt! Hangulatos fények és vidám színek uralkodtak mindenhol. Az asztalok tele voltak díszítéssel, a függönyökről kis lámpások lógtak... Nagyon tetszett.
-Az az asztal jó lesz?-kérdezte a lovagom egy ablak mellettire mutatva
-Abszolút tökéletes.- már meg is fogta a kezem és odavezetett az asztalhoz. Kihúzta nekem a széket, majd betolta, én meg csak ámultam. Miután letelepedett velem szembe, sokáig csak hallgattam.
-Aris, ez... ez egyszerűen csodálatos. Köszönöm, hogy eljöhettem ide.
-Még mit köszönsz?-nevette el magát aranyosan- Csak most jöttünk.
-Engem még senki nem hozott el ilyen helyre.- itt hitetlenül felvonta a szemöldökét- Tényleg nem.
-Te vagy a legszebb és legnépszerűbb lány szinte az egész városban, és még komolyan senki nem vitt téged egyetlen puccos étterembe se? Addy, ezt te nem fogod bemesélni nekem.
-Pedig tényleg nem- nevettem el magam- Tudod, két kezemen meg tudnám számolni, hány fiúval randiztam eddig. Egyiknek se jutott eszébe ilyen. Általában a mozi+ mászkálás jelentette a randit.
-Ó, szóval nem volt még normális jelölted.
-Tudod, elég válogatós vagyok..- szúrtam oda neki, mire elröhögte magát
-Én kérek elnézést. Megtiszteltetés, hogy a gyönyörű Adelaine Heaven velem vacsorázik.
-Kérlek. Számomra megtisztelő, hogy az előkelő Aris Miller őfelsége elhívott egy randevúra- itt kezet csókolt nekem, mire már mindketten röhögtünk. Hirtelen megállt mellettünk egy pincér, és unott arccal kérdezni kezdett
-Mit hozhatok a hölgynek? És az úrnak?-miután én egy limonádét, Aris pedig egy gyömbért kért, végre hátat fordult, és elsétált
-Azt a... Ha tudtam volna, hogy itt ilyen faarcok szolgálnak fel, nem ide hozlak-forgatta a szemét
-Ha tudom hogy ide akarsz hozni, máshogy öltözködöm. Nézz már körül! Csupa felnőtt elegáns ruhában.
-Megnyugtatlak, tökéletesen nézel ki.
Miután a pincér visszatért az italokkal, felvette az ételrendelést és újra eltűnt. Direkt keveset kértem, utálok fiúk társaságában enni. Meg amúgy is vigyáznom kell az alakomra. Amikor Aris erre is rákérdezett, elmondtam neki az álláspontomat, és természetesen az egész vacsorát végighülyültük. Végig beszélgettünk, váltva a komoly és a komolytalan témákat, nagyon jól éreztem magam. Aris fél kilenckor kifizette a számlát, és felém nyújtotta a kabátomat. A házunk előtt mindketten kiszálltunk a kocsiból.
-Nagyon köszönöm az estét, csodálatos volt-mondtam neki.
-Részemről az öröm, hercegnő-nevetett. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor muszáj volt őt átölelnem. Viszonylag hamar kibontakozott az ölelésemből, majd felemelte az államat és megcsókolt. A hajába túrtam és viszonoztam a csókot, nem akartam, hogy vége legyen. Talán percek teltek el, talán órák, nem érdekelt. Utána még sokáig néztük egymás arcát, és zavartan javaslatot tettem
-Esetleg megismételhetnénk. Mármint az egész estét.-a válasza mondjuk meglepett
-Talán. De az a helyzet, hogy barátnőm van, szóval lehet, hogy nem örülne neki..- megállt bennem az ütő, elkerekedett a szemem, és nem jött ki hang a torkomon. Reméltem, hogy csak szívat.
-Tessék? Barátnőd van? Ez most komoly?!- sírni támadt kedvem
-Ja, halálosan. Adelaine Heavennek hívják...- mondta, mire majdnem megfulladtam
-Te idióta!-nem tudtam mit mondani, teljesen lesokkolt. Egyrészt még mindig a hülyesége hatása alatt votam, másrészt meg.. A barátnőjének nevezett.
-Bocs, ezt muszáj volt- ölelt át, majd újra megcsókolt.
-Kegyetlen vagy-suttogtam a fülébe
-Tudom. De te így szeretsz.-ha tudná, mennyire..
-Így szeretlek. De ezt még visszakapod, Miller.- egy búcsúpuszi után elindultam a ház felé. Odabent egész egyszerűen lerogytam a földre az ajtónak dőlve, és nem hittem el. Azt mondta, hogy a barátnője vagyok. Megcsókolt! Szeret! A bambulásomból anya ébresztett fel, ugyanis megállt előttem.
-Mi újság, szívem? Jól érezted magad?- kérdezte, miközben feltápászkodtam a földről
-Barátom van-közöltem vele lazán, majd kikerültem, és felmentem a szobámba. Odabent elterültem az ágyamon, és azt sem tudtam, mit csináljak. Végül felhívtam Crystalt, és elmeséltem neki az egészet. Baromira csodálkozott, de örült nekem. Még szép. Én is örültem magamnak. Miután letettem a telefont, odasétáltam a falinaptáramhoz, és elvettem egy tollat az asztalomról. Csak egy rövid mondatot írtam a mai nap négyzetébe: " Három hét és egy nap, sikerült."
