2015. február 9., hétfő

Part 7.- A tökéletes pár

És igen, sikerült. Már két teljes napja járunk, és sosem voltam még ennél boldogabb. A randi utáni este, amikor megcsókolt, tudtam, hogy elértem a célom, de meg is bizonyosodtam róla, hisz pillanatokkal később a barátnőjének nevezett. Másnap reggel euforikus boldogsággal ébredtem, és mindent beleadtam a készülődésbe. A tükör előtt állva teljes mértékben meg voltam magammal elégedve, úgyhogy miután mindent elpakoltam, kiléptem az ajtón. Meglepetésemre két kocsi állt a kapu előtt, az egyik Crystalé, a másik pedig Arisé volt. Döbbenten csuktam be a kaput, majd hangot is adtam az értetlenkedésemnek
-Hát te?- a kérdésem elsősorban nem Crystalnak szólt, mégis ő válaszolt hamarabb
-Jöttem, mert szoktam.-nézett furán. Én kérdőn néztem a barátomra is, mire megvonta a vállát
-Jöttem, hogy elvigyelek, mert a barátnőm vagy- közölte egyszerűen, mire majdnem elolvadtam
-De édes vagy!-futottam oda hozzá, és adtam neki egy nem túl diszkrét csókot. Crystal a háttérben köhécselni kezdett.
-Ó, hát igen. Crys, köszi, hogy jöttél, de ma Arissal megyek, hogy ne az legyen, hogy feleslegesen hajtott idáig a város másik feléből.
-De.. Én is feleslegesen jöttem.
-Menj, Crystal, a suliban találkozunk- feleltem erélyesen, mire fintorgott egyet, és elhajtott a kocsijával.
-Bocs, ha tudom, hogy ti együtt szoktatok suliba menni, nem jövök-szabadkozott Aris
-Ugyan, nagyon édes volt tőled- nyitottam ki a kocsiajtót, majd beszálltam.
A sulihoz érve elegánsan kiszálltam a járgányból, majd megvártam az újdonsült sofőrömet. Megfogta a kezem, majd ráérősen besétáltunk az épületbe. Ahogy végigvonultunk a folyosón, mindenki minket bámult, egyesek halkan suttogtak a mellettük álló fülébe. Hát igen. Tegnap mindenki tudtára adtuk, hogy összetartozunk, és senki nem választhat szét minket. A mosdóban igazgattam a hajam, amikor meghallottam, hogy két elsős rólunk sutyorog. Éppen azt latolgatták, vajon mióta járunk. Az egyik szerint már régóta, csak most jelentettük be. A másikat inkább a szaftos részletek érdekelték. Széles vigyort villantottam, majd kiléptem a vécéből. Szeretem a rólam szóló pletykákat, legalább valami értelmesről is beszélgetnek. Aris minden szünetben velem volt, egyszerűen kiültünk az egyik padra a folyosón, és beszélgettünk. Beszélgettünk volna, de mindenki körénk csődült, próbáltak beszélgetni velünk. Végül csak Aris pár haverjával, valamint Crystallal váltottunk pár szólt, de szívesebben lettünk volna egyedül. Aznap este sajnos nem tudtunk kettesben lenni, szegényemnek edzése volt. Kérdezte, hogy elkísérem-e, de nemet mondtam. Annyira azért nem érdekel a sport. Persze este sokat beszéltünk, főleg mobilon, de ma reggelre már hiányzott. Szűk farmert vettem fel egy ujjatlan felsővel, amire ráhúztam egy blézert. Felhúztam a magassarkú, fekete bokacsizmámat, és megfésültem a hajam. Mint mindig, remekül festettem. A kapun kilépve csak egy kocsit láttam, Crystallal tegnap este megbeszéltem, hogy ne jöjjön többet elém. Kicsit megsértődött, de nem érdekel. A kapcsolatomat helyezem előtérbe.
-Jó reggelt-szálltam be a kocsiba, majd megcsókoltam
-Tökéletesen nézel ki-suttogta a fülembe két csók között. Tulajdonképpen nem értem, mi volt az a kis megingásom az elmúlt három hétben. Valahogy mintha nem éreztem volna magam teljesen elégedettnek magammal. Enyhe önbizalomhiánynak is nevezhetném. De felesleges volt. Aris tökéletesnek tart, én is tökéletesnek tartom magamat, nincs itt probléma. Egy nap elég volt, hogy a suliban minden visszatérjen a rendes kerékvágásba. Tanár,diák egyaránt konstatálta, hogy összejöttünk, és elfogadták, mivel mást nem nagyon tudnak tenni. Persze volt pár hőbörgő alsóbbéves, aki szintúgy szemet vetett a pasimra, mint én, de nevetségesek, ha azt hiszik, hogy akár csak egy mikronyi esélyük is lett volna. Ugyan, kérlek. Ez itt nem az álomfilm, ahol a menő pasi összejön egy szürke kisegérrel. Ez itt az élet, az emberek a velük összetartozóakkal jönnek össze, azokkal, akik illenek hozzájuk. És mi összetartozunk. Én vagyok a népszerű lány, Aris pedig az új srác, aki nagyon hamar népszerű lett. Így van ez jól.
Sajna a suliban egyre kevésbé tudok koncentrálni, ma is összeszedtem egy négyest spanyolból. Nem engedhetem meg magamnak hogy rontsak, rá kell állnom a tanulásra. De egy kicsit még ráér. Délután megkérdeztem Arist, mit szeretne csinálni.Azt felelte, hogy semmit, csak velem kettesben lenni. Egy enyhe szívroham után( hogy lehetek ennyire szerelmes?) elhívtam hozzánk, estig úgyis egyedül lettem volna. Láthatóan tetszett neki az ötlet, mert rábólintott. Hozzánk érve letettem a táskámat az előszobában, majd megkínáltam innivalóval. Visszautasította, úgy,mint a kaját. Pedig én ettem volna. Felhívtam a szobámba, ahol ledobta magát a fotelomba.
-Mit szeretnél, mit csináljunk?- kérdeztem, miközben a laptopomon pötyögtem. Akartam valami halk háttérzenét, utálom a csendet. Nem válaszolt, csak odalépett mellém, és belepuszilt a nyakamba. Nevetni kezdtem, mert csikizett a lehelete. Felálltam a székből és szembefordultam vele. Mélyen a szemébe néztem, mielőtt megcsókoltam. Belenéztem abba a gyönyörű, mogyoróbarna szempárba, és elvesztem benne. Nem tudom, meddig álltunk a szobám közepén, egymást ölelve, de én élveztem. Majd egyik kezével megfogta az állam, és ő is megcsókolt. A másik kezével a hátamra omló hajamat piszkálta, ujjaival végigsimította a melltartóm kapcsát. Sejtettem, mire akar kilyukadni, de leállítottam.
-Még ne, oké?- azért kicsit húzós lenne mindezt két nap után.. Vette a lapot, máris rögtön máshogy viselkedett. Egy idő után elléptem tőle,és ledőltem az ágyamra. Mellém ült, és hosszasan néztük egymást.
Szerencsére nem tartott sokáig a számomra kissé kínos csend, mert beszélgetni kezdtünk. Csak úgy lazán, mint egyébként. Mindenről, ami csak eszünkbe jutott, totál felszabadultan. Sokat nevettünk, erről előjöttek a randis emlékeim.
-Nem kérsz valamit enni? Rendeljek valamit?-kérdeztem, miközben felkaptam a mobilom
-Esetleg egy pizzát, ha neked jó.- nekem bármi jó, ami neki, de persze ezt nem osztottam meg vele. Fél óra múlva már a konyhában ücsörögtünk egy-egy pizzaszeletet rágcsálva. Sajnos az idill nem tartott túl sokáig, mert rájött, hogy estére beígérte magát az otthoniknak. Kikísértem a kapuig, majd gyors csók után néztem, ahogy elmegy a kocsijával. Visszamentem a házba, és rendet raktam magunk után. Kidobtam az üres pizzás dobozt, majd felmentem a szobámba. Visszakapcsoltam a zenét, és hanyattdőltem az ágyamon. Hallottam, ahogy anya vagy Mike hazaért, de nem mentem le köszönni. Valamikor el is aludhattam, mert csak éjjel keltem fel. A laptopom időközben lemerült, úgyhogy kikapcsolt magától. A sötétben megvontam a vállam, és visszaaludtam. Nem érdekel a család, se semmi. Perpillanat egyedül Aris Miller érdekel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése