Ismét egy újabb tökéletes nap a tökéletes életemben. Illetve, majdnem tökéletes. Reggel a nap halvány sugarai törték meg az álmaim ködét, de amint ez a szokatlan kép tudatosult bennem, rémülten az órámra néztem. 09:52. Rohadt élet, elaludtam! Most mit csináljak? - gondoltam. Kis mérlegelés után arra jutottam, hogy nem érdekel az egész, ma kiveszek egy szabadnapot. Magyarul életemben először lógok a suliból. Szerencsére a legenyhébb bűntudat se mardosott, hisz sose éreztem, hogy az iskoláért vagyok, inkább azt, hogy az iskola van értem. Eszerint pedig bármikor kihagyhatom, ha úgy támad kedvem. Mindegy is - gondoltam -, legalább rengeteg időm lesz felkészülni a tavaszi bálra. Úgy döntöttem, mégse vagyok elégedett a két hete vásárolt ruhámmal, inkább kéne egy új, úgyhogy felöltöztem, makulátlanná varázsoltam magam és ráérősen lesétáltam a lépcsőn. Odalent viszont az elvárt csend helyett szöszmötölés hallatszott a konyhából. A fejemben vészvillogók kezdtek szirénázni, szemeimmel alkalmas tárgyat kerestem az esetleges betörő kiiktatására. Az egyik kezemmel levettem egy vázát a szekrényről, a másikkal kihalásztam a mobilom a táskámból. Jobb felkészülni. A bal lábammal berúgtam a konyhaajtót, és vártam.
-Adelaine, te mégis mi a jó francot csinálsz?! Miért nem vagy a suliban?! - anyám hangja hitetlenül csengett, kicsit meg is lepődtem. De szokásomhoz híven semmi nem tudott kibillenteni az egyensúlyból.
-TE mit csinálsz itthon?! Dolgoznod kéne!
-Nem fogok neked magyarázkodni, el kell intéznem valamit. De te, kislányom, te viszont elmondod nekem hogy mit keresel itthon.
-Elaludtam, és úgy döntöttem, hogy ma már nem is megyek be a suliba. Inkább elmegyek kikapcsolódni, este úgyis bál lesz a suliban, legalább tudok rá készülni. Viszont ha itthon vagy, akkor nem nyomorgok a metrón. Elvittem a kocsidat, pussz. - meg se vártam a reakcióját, a helyzetemhez képes elég elegáns mozdulattal leraktam a szerencsétlen vázát az asztalra, visszatömtem a mobilom a táskámba, kifordultam az előszobába, majd kiléptem az ajtón. Csodás tavaszi idő volt, a nap sütött, a hőmérséklet kellemes volt, a hangulatom is nagyszerű volt. Amikor leparkoltam a pláza előtt, és beléptem az épületbe, úgy illant el minden gond a fejemből, mint akit kergetnek. Első utam a Starbucksba vezetett, vettem magamnak egy poharas kávét, leültem, és komótosan iszogatni kezdtem. Ismét elővettem a telefonomat, majd megnyitottam az üzenetet, amit kaptam.
Visszaírtam neki, hogy minden rendben, csak elaludtam, de nem kell aggódnia, a bál előtt találkozunk. A küldés után kb másfél perccel jött is a válasz, hogy már várja. Miközben úgy éreztem, ennél nem lehetek szerelmesebb, elindultam, hogy megvegyem a tökéletes ruhát a bálra. Két órával később, a harmadik üzletben meg is találtam a megfelelő darabot. Földig érő, méregzöld csoda, fekete csipkesávokkal. Mondanom sem kell, nagyszerűen állt. A dekoltázs egy kicsit nagyobb volt, mint az átlag, de annyira nem volt feltűnő, hogy emiatt ne vegyem meg. Kifizettem, utána mászkáltam még egy sort az üzletek közt, vettem két felsőt meg egy sálat, kifizettem egy pár fekete magassarkút, aztán elindultam haza. A házba érve szó nélkül ledobtam a kocsikulcsot az asztalra, és felcipeltem a szatyraimat a szobámba. Még volt hátra öt és fél órám, de én elkezdtem készülni. Majdnem egy óráig áztattam magam a kádban, hajat mostam, megszárítottam. Elkészítettem a tökéletes manikűrömet, aztán felvettem a csörgő telefonomat. Crystal volt az.
-Ember, miért nem voltál suliban? Baj van? - a hangja egyszerre volt aggódó és megrovó, de nem érdekelt.
-Nyugodj meg, semmi bajom. Csak nem volt kedvem bemenni.
-És mondjuk erről nem akartál tájékoztatni engem? Lóghattunk volna együtt.
-Egyedül akartam lenni. Most leteszem, Crys, a bálon találkozunk. - kinyomtam a telefont, és visszadobtam az ágyra. Kisminkeltem magam, tipikus "báli technikával": szolid szemek, hangsúly a szájon. A hajamon nem sokat gondolkoztam, mivel egyike vagyok azoknak a lányoknak, akiknek minden jól áll. Egyszerűen összetűztem a tarkómnál egy sajátos, de mégis szép kontyot kialakítva. Az órám szerint 30 percem maradt Aris érkezéséig, úgyhogy felvettem a ruhámat, belebújtam a cipőbe, átpakoltam egy kisebb, fekete borítéktáskába és kb. egy díva kecsességével sétáltam le a lépcsőn. Odalent Mike a tévét nézte, de megakadt a szeme rajtam, és eltátotta a száját
-Ejha, de csinos valaki! Hová lesz a nagy igyekezet?
-Tavaszi bál a suliban.
-Ja igen, tudom. Anyád mesélte. Jó szórakozást hozzá.
-Kösz, meglesz - mosolyogtam, majd a csengetést hallva kimentem az ajtón. Odakint Aris várt rám, öltönyben és nyakkendőben. Baromi jól nézett ki. Végignézett rajtam, elismerően biccentett, majd átölelt. Nem bírtam tovább várni, hosszan megcsókoltam.
-Jól nézel ki - súgtam a fülébe
-Gyönyörű vagy, mint mindig - suttogta vissza
Odakísért a kocsihoz, beszállt mellém, majd elhajtottunk. A suli elé érve Kitárta előttem az ajtót, kiszálltam, majd belékaroltam. A tornaterembe lépve minden szem ránk szegeződött, ezt újabb sikerként könyveltem el.
-Idegesít, hogy mindenki téged néz. - mormogta halkan Aris
-Nem érdekel. Miattad nézek így ki, és csak te érdekelsz, semmi más - mondtam egyszerűen, mire megcsókolt.
-Kérsz valamit inni? Hozok neked - lépett el mellőlem, és elindult az italos pult felé. Nem sokáig maradtam egyedül, Crystal azonnal megtalált, és oda is jött hozzám. Egyszerű, piros estélyit viselt, de jól állt neki.
-Hűha, te aztán nem spóroltál a kinézeteden! A végzősök közül jó páran arról álmodoznak, hogy lazán megfektetnének téged.
-Álmodozzanak csak. - vontam meg a vállam - Annyira nem érdekel. Te kivel jöttél?
-Cameronnal - húzta el a száját - egyedül ő kérdezte meg, hogy nem akarok-e vele jönni a bálba. Mindegy,még vele is kevésbé ciki, mint egyedül, és úgyis csak a formaság miatt fontos. Amint ideértünk, leléptem tőle. Ó, baszki, takarj! Jön! - de már késő volt, meglátta. Az emlegetett szamár is odalépett hozzánk.
-Crystal, hát itt vagy! Szia Addy, öröm látni. Nagyon szép vagy. - kezdte a szokásos módján.
-Ó, hát, köszi. - néztem rá, de szerencsére Aris visszatért az italokkal
-Crystal, Blake - biccentett nekik, majd felém nyújtotta az italát. - Bocs, csak ilyen volt.
-Ez is tökéletes lesz. - mosolyogtam, mire Cam alig észrevehetően elhúzta a száját.
-Crystal, akarsz táncolni? - vonszolta el a barátnőmet. Arissal leültünk egy padra, és némán néztük egymást. Szerencsére hamar megunta, úgyhogy megkérdezte:
-Hölgyem, felkérhetem önt egy táncra? - nyújtotta a kezét
-Hogyne, uram, megtisztelő, ha önnel táncolhatok - válaszoltam röhögve, majd elfogadtam a kezét. Rengeteget táncoltunk, a végére szabályosan megfájdult a bokám. Kimentünk az udvarra levegőzni, leültünk, és némán néztünk ki magunkból. Én a csillagokat bámultam, Aris engem.
-Valami baj van? - érdeklődtem mosolyogva
-Dehogy. Csak egyszerűen nem tudom levenni rólad a szememet. Annyira gyönyörű vagy.
-Annyira a tiéd vagyok. - csókoltam meg. Idilli képünket egy pár részeg gyerek zavarta meg, akik az udvarra érve röhögésben, aztán hányásban törtek ki. Totál készek voltak.
-Szerintem menjünk be a terembe, jó? - kérdeztem Arist, aki bólintott. Odabent egy régi diák(aki sokáig a királynő volt) épp megkocogtatta a mikrofont.
-Szeretnénk kihirdetni az idei tavaszi bál királyát és királynőjét! A verseny nem volt túl szoros, tulajdonképpen toronymagasan nyertek. Fiúk-lányok, következzenek az uralkodók, Aris Miller és Adelaine Heaven! - a tapsolás közepette magammal húztam a kissé meglepődött Arist a színpadra, és miután megkaptuk a koronát, eljártuk a szokásos királytáncot. Egyáltalán nem voltam meglepve a korona miatt, eddig szinte minden évben én voltam a királynő. A király persze mindig változott, de most kétségem se volt afelől, hogy az én párom lesz a bálkirály. Ezek után semmi különös nem történt. Sorra kértek fel táncolni, sorra utasítottam el őket. Amikor meguntam, Aris hazadobott. Búcsúzkodtunk vagy egy fél órát a kapuban, aztán bementem a házba. Anyuék már aludtak, úgyhogy felosontam az emeletre, és én is elég hamar kidőltem. Elalvás előtt azért még küldtem egy SMS-t Arisnak, hogy köszönök mindent, és hogy szeretem. A válasza csak ennyi volt: "Gyönyörű vagy, királynőm!"
Szia!
VálaszTörlésEgy blogos csoportban láttam a blogodat, illetve, hogy várod a pipákat, rövid véleményeket.
Lehet, hogy épp nem egy ilyen véleményre számítottál, de mindenképp fontosnak találom az építő kritikát is. A legelső dolog amin változtatnék, az a modulsáv szélessége. Szerintem vedd keskenyebbre, hogy a bejegyzésnek is legyen helye, illetve a bejegyzést állíts át sorkizártra, mert akkor sokkal olvashatóbb, és letisztultabb lesz a szöveg. A történetet nézve, én odafigyelnék a kimaradt szóközökre, melyek minden írásjel után szükségesek, a szóismétlésekre, és vinnék egy kis életet a párbeszédekbe!
U.i: Remélem tényleg nem vetted sértésnek!
Ölel, Lisa Nowell xx