Szóval, ugye az történt, hogy a bulin megesküdtem magamnak, hogy megszerzem Arist. Eddig nincs is baj, hiszen biztos vagyok benne, hogy sikerülni is fog. Az ominózus buli után hazavittem Crystalt, majd a kocsijával együtt hazamentem. Írtam neki egy SMS-t, hogy amennyiben kijózanodott már annyira, hogy tud vezetni, jöjjön át a kocsijáért, mert nem volt kedvem gyalogolni, ennyi nekem is jár, ha már én viszem a seggét minden egyes buli után. Amint hazaértem, bezuhantam a szobámba és bezárkóztam a fürdőbe. Imádok relaxálni a vízben, néha ott is alszom, mert jót tesz a bőrömnek és nekem is, valamint ki van párnázva a kádam, így el sem süllyedek. Miután kellőképp kipihentem magam, felöltöztem és elterültem az ágyamon. Előszedtem a tancuccaimat, mert muszáj volt tanulnom a hétfői dogára, de nagyon máshol járt az eszem. Gondolatban ép a jövendőbeli pasim meghódításán járt az eszem. Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a notebookom és felléptem az összes közösségire, majd nyomozni kezdtem. Beírtam a keresőbe a nevét, és vártam. Hamarosan mind kidobták az adatlapját, és az összesről ugyanazt tudtam meg: Aris Miller 17 éves, fél évvel idősebb nálam, profi sportoló, több kategóriában is versenyszerűen sportol, évfolyamtársam,és nem mellesleg-szingli. Megnéztem a képeit, jó pár olyan volt, amin egy-egy exbarátnője is szerepelt. Szerencsére minden egoizmus nélkül kijelenthetem, hogy az összes volt barátnőjét magasan lekörözöm kinézetre, ergo ettől nem igazán tartok. Már csak azt kell kitalálnom, hogy élőben hogy fogok vele beszélgetésre bonyolódni. Arra gondoltam, hogy mindenképp Cameron segítségére lesz szükségem, hisz ő mindenkit ismer. Korábban ugyan azt mondtam, hogy elég lúzer és hogy nincsenek barátai, de ez igazából nem azt jelenti, hogy elhajtják mindenhonnan, mert mindenki beszélget vele, meg minden, csak úgy sehova nem tartozik igazán. Épp ezért jó, hogy Cam a haverom. Segít nekem behálózni életem szerelmét. Örök hálám érte. Miután felhagytam a tanulással, úgy döntöttem, kicsit kiszellőztetem a fejem, ezért a plázába mentem, hogy vásároljak. Délután lett, mire hazaértem, de megérte. Vettem magamnak három új felsőt, az egyik közülük szuperdögös, és persze nagyon jól áll, egy pár új cipőt(sose lehet elég) és bementem a manikűröshöz frissíteni a körmeimen. Maradtam a kifinomult ezüst-babarózsaszínnél. Otthon köszöntem az ősöknek és felvonultam a szobámba. Ezek után a vasárnap szinte elrepült.
Hétfő reggel Camnél kezdtem a napot. Extra korán keltem, hétkor csöngettem be hozzájuk. Az anyja csodálkozva nyitott ajtót, de megismert és beengedett. Kijelentette, hogy Chasey(?) már sokat mesélt rólam és hogy mennyire igazak rám a hallottak. Mivel jártam már náluk, csak régebben, ezért magamtól is eltaláltam a szobájáig. Bekopogtam, majd benyitottam. Cameron éppen öltözött, de szerencsémre már csak a póló hiányzott róla. Amikor meglátott, kiült az arcára az őszinte döbbenet.
-Hát te?-gondolom nem rám számított így reggel hétkor, meg amúgy sem voltam ritka jelenség a házukban
-Szia, kéne egy kis segítség-kezdtem bele a mondandómba kertelés nélkül
-Öhm-láttam rajta, hogy zavarban van, miután végigmértem a felsőtestét(nem rossz, nem rossz), ezért gyorsan magára rántott egy pólót- Nem ért volna rá a suliban?
-Nem, ez fontos.
-Miben tudnék én-pont én segíteni?
-Elmondom. Cam, a tájékozottságodra és a befolyásodra lenne szükségem. Muszáj megismernem valakit.
-Aha. Esetleg el is mondod, hogy kit, vagy találjam ki magamtól? -kérdezte hitetlenül - Ki az a szerencsés, akit a nagy Adelaine Heaven meg akar ismerni?
-Ne erőltesd a humort, nem megy.-hűtöttem le, de belül azért tetszett a beszólása- Az új gyerekről van szó, aki nem rég jött a suliba. Aris Millerről.
-Tudom, hogy ki az, én mondtam meg neked a nevét. Hogy érjem el, hogy összeismerkedjetek?? Nem vagyok varázsló.
-Könyörgöm, Cameron! Csak csináld azt, amit szoktál. Menj oda hozzájuk, beszélgess velük, mutass be, hadd ne soroljam tovább..
-Jó, jó, oké. Mikor akarod?
-Minél előbb, ha lehet, még ma. Most pedig induljunk-mondtam, majd kiléptem az ajtaján. Kis habozás után követett. Elköszöntem az anyjától és odakint vártam meg. Együtt indultunk hát a suliba. Crystal rendesen meg is lepődött azon, amit látott, hisz sosem voltunk ennyire jóban Cammel, ezt ő is tudja. Rögtön ki is szedett belőlem mindent. A sajátos módján reagálta le a terveimet, kijelentette, hogy nem lesz nehéz megszereznem, valamint hogy egyetért velem, hogy Aris iszonyú jól néz ki. Megtiltottam neki, hogy szemet vessen rá. Pár órával később, a nagyszünetben Cameron megfogta a karom, de rögtön el is engedte, amikor észrevette a pillantásom.
-Bocs, csak azt akartam kérdezni, hogy akkor jössz-e, mert én most megyek hozzájuk.
-Persze, hogy megyek.- elindultam utána. Cameron rutinosan járkált a folyosókon, majd egy emelettel feljebb megállt egy ajtó előtt, és bekiáltott. Rögtön ki is jöttek páran, köztük ő is.
-Hello-köszönt Cam
-Ő meg ki?-mutatott rám az egyik fiú, miközben le sem vette a szemét rólam. Csodálkozom, hogy nem ismert fel
-Ő.. Ő itt egy barátnőm-nézett rém kérdőn, mire bólintottam-, Adelaine
-Hello-köszöntem én is
-Adelaine, ő itt Rob, ő Hailey-mutatott egy Rob mellett álló vörös lányra- ő - itt elsorolt pár nevet, nem jegyeztem meg- ő pedig Aris, idén jött a suliba
-Szia-mosolyogtam rá
-Szia-intett unottan, aztán visszafordult a beszélgetőpartnere felé. Vártam egy kicsit, majd miután befejezte a beszélgetést, és valamennyi úgy éreztem, hogy figyel, levettem magamról a kardigánt, így tökéletesen látszott az új felsőm. Szinte az összes fiúnak tátva maradt a szája, de ő... Őt valahogy nem érdekeltem úgy. Ez mindennél jobban felhúzott. Próbáltam vele beszélgetni, és azt hiszem, az utolsó öt percben már valamennyire normálisan válaszolt. Elköszöntünk, mert nekik órájuk volt, én pedig hazamentem. Jobb, ha megtudja, hogy én nem érem be ennyivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése