Ott tartottunk, hogy Cameron végre hasznossá tette magát, és élőben is találkozhattam Arisszal. Mit mondjak, a tegnapi találkozás nem egészen úgy zajlott, ahogy terveztem, de semmi probléma. Ma reggel korábban keltem a szokottnál, mert előre kigondoltam, hogy mi lesz az a szerelés, amivel még őt is levehetem a lábáról. Kicsit nehéz elhinni, hogy nem érdeklem, de ezen még tudok(és fogok is) változtatni. Kinyitottam a gardróbomat, előkerestem a fehér hosszúujjú felsőmet, amit eddig nem nagyon hordtam, pont azért, amiért most viszont fel akartam venni: a kivágása egy kicsit nagyobb az átlagosnál. Sötétkék, magasított derekú szoknyát vettem hozzá, amit imádok, mert nagyszerűen kiemeli a lábaimat( a sok versenyszerű sport, na meg a genetika ajándéka). A hajamat megfésültem, egy pár tincset elcsatoltam, de összességében leengedve hagytam. Kisminkeltem magam, itt maradt a natúr smink, de egy kicsit sötétebb színekkel, mint az addig megszokott, majd a cipősszekrényemhez léptem. Hosszas gondolkodás után kivettem egy sima, fekete bokacsizmát, amit még tavaly vettem egy leárazáson. A tükör elé léptem, és teljes mértékben elégedett voltam magammal. Ha így nem figyel fel ám, akkor sehogy se fog.
-Adelaine, elképesztően nézel ki- mondtam magamnak, majd a vállamra vettem a táskám és kisétáltam az ajtón. Anya nem szólt semmit, csak megjegyezte, hogy nagyon szép vagyok. Nem kezdett el kérdezősködni, aminek örültem, hisz nem akartam beszámolni neki a terveimről. Őt ismerve előállt volna a régi tanácsaival, amik bár lehet, hogy húsz éve bejöttek, nem hiszem, hogy most is hatásosak lesznek. Elmartam a pénzt a konyhapultról, kivettem egy palack vizet a hűtőből, felvettem egy vékony kabátot, és már ott se voltam. Crystal a kocsiban várt, nem szólt semmit, de láttam, hogy elállt a szava. Pont ezt akartam elérni, reménykedtem, hogy a célszemélyem is hasonlóképpen reagál majd.
-Addy, figyelj csak- kezdte, amikor elhajtott a házunk elől- ezt mind Aris miatt csinálod?
-Ugyan, Crys, ha azt hiszed, hogy ez minden, akkor alaposan félreismertél. Ez csak a kezdet. Nem voltál mellettem a bulin, de megesküdtem magamnak, hogy a hónap végére egy pár leszünk. 3 hetem maradt, mindent megteszek ami tőlem telik.
-Hát, kisanyám, sok sikert hozzá, drukkolok nektek. Aris Miller a legtutibb csávó a suliban.- nem válaszoltam rá, én is tudtam magamtól. Amint a barátnőm leparkolt a suli előtt, kipattantam a suliból, és kezdetét vette a második nap. Az órákon alig figyeltem, a kezem csak gépiesen jegyzetelt, de lélekben egész máshol jártam. Azt terveztem, hogy hogyan fogok "véletlenül" összefutni vele, amikor a sors keze az én oldalamra állt. Nem csak nekünk volt lyukasóránk, mint kiderült, ugyanis a tanáruk beteg, ezért az egész csapat odakint ült az udvaron. Az ablakból láttam, hogy Aris épp egyedül ül- a telefonját nyomkodta-, úgyhogy elindultam. Akció indul- gondoltam magamban, majd kitoltam az udvarra néző ajtót, és egy díva kecsességével kisétáltam rajta. Egyenesen felé indultam, majd megálltam a padja előtt, és megvártam, amíg rám néz.
-Bocsi, leülhetek ide?-villantottam egy ragyogó mosolyt, és tudtam, hogy betaláltam
-Persze-vonta meg a vállát, majd letelepedtem mellé. Nem nagyon akart beszélgetést kezdeményezni, úgyhogy magamra vállaltam ezt a "terhet". Nem tudtam nem észrevenni, hogy a lábamat bámulta, miután tetőtől-talpig végigmért.
-Aris, ugye?-érdeklődtem, tettetve, hogy nem ismerem
-Igen. Te meg Adelaine, igaz?- bólintottam egyet
-Hogy tetszik az új suli?-kérdeztem tőle- Mikor költöztetek ide?- elrakta a telefonját, amit újabb sikerként könyveltem el, hiszen egyetlen dolog állt a figyelme középpontjában: én
-Nem is tudom-a hajába túrt, és nem bírtam nem megjegyezni magamnak, hogy mennyire jól áll neki ez a mozdulat- A suli klassz, a többiek is jófejek, csak a rohadt tanárok gyíkok. A matektanár az első napom óta pikkel rám, fogalmam sincs, miért.
-Hát, ez itt az NHS-vontam meg a vállam- Hamar hozzá lehet szokni.
-A kérdésedre válaszolva, nyár elején költöztünk ide, találtam is pár környékbeli havert, de ők részben máshova járnak, aki meg nem, azokkal te is találkoztál már.
-Honnan költöztetek ide?
-Elég messziről, az egyik északi államból. Hiába mondom a város nevét, szerintem úgyse ismered. Apám munkája miatt költöztünk, áthelyezték egy közeli céghez. Egyébként ez a hely sokkal jobban tetszik, csak azt sajnálom, hogy ott kellett hagynom a csapatomat meg a haverokat.
-Mit sportolsz?-érdeklődtem
-Több mindent, hobbiszinten úsztam, kajakoztam, de versenyszerűen kosárlabda és lacrosse. Egyedül az utóbbi hiányzik, meg is lepődtem, hogy a sulinak nincs saját lacrosse-csapata.
-Wow. Nem gondoltam volna, hogy lehet egyszerre ennyit sportolni. Persze én is rengeteg sportágat kipróbáltam már, de egyszerre mindig csak maximum kettőt.
-Miket próbáltál?-végre, ő is visszakérdezett. Kezdtem azt hinni, hogy nem is fog érdeklődni.
-Hát, egész kiskorom óta balett, ritmikus gimnasztika, torna, lovaglás, röplabda, és még egy párat.
-Nem semmi-biccentett elismerően, mire megszólalt a mobilja- Bocs- szólt, és kihalászta a zsebéből. Még gyorsan le tudtam olvasni a kijelzőt, mielőtt felvette. Nagy betűkkel virított rajta a Lindsay név. Ki ez a csaj? Nagyon remélem, és ajánlom hogy csak valami rokon legyen.... Türelmesen ücsörögtem a padon, de mire befejezte a beszélgetést, megszólalt a csengő.
-Bocs-mondta újra
-Semmi baj-mosolyogtam- majd később.
-Oké, akkor legközelebb-intett, majd felállt és besétált az épületbe. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Az elmúlt órában rengeteget megtudtam róla, és én is meséltem magamról. Mivel ő is kérdezett, ezért szinte biztos, hogy érdeklem. Haha! Azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon ki lehet az a csaj, aki hívta. Lindsay. Nem volt a név mellett semmi szív, se semmi olyan jel, ami arra mutatna, hogy közeli kapcsolatban állnak. Remélem, valami rokona. Majd legközelebb megkérdezem, vannak-e testvérei. Összességében elégedett voltam a fejleményekkel. Végre abba az irányba terelődött az életem, amerre terveztem. Suli után, amikor hazaértem, bekapcsoltam a gépemet és írtam egy üzenetet Arisnak. Semmi nyomulósat, csak egy egyszerű "Majd legközelebb, mondjuk holnap?" üzenetet. Este volt, amikor válaszolt, már ha az "OK" válasznak számít. Nem lényeg. Gondolkoztam, hogy elmondjam-e Crystalnak a fejleményeket, de végül nem tettem. Majd ha elérem a célom, tudni fog róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése