Part 8.- Király és királynő

Sziasztok!! Sűrű bocsánatkérés, amiért ekkora késéssel hozom a részt, de az elmúlt időben sehogy se tudtam írni :/ Mindegy is, mert most itt vagyok, és itt az új rész is :) Remélem tetszeni fog, és ezek után igyekszem időben hozni a többit is! :) Xxx Skyler



Ismét egy újabb tökéletes nap a tökéletes életemben. Illetve, majdnem tökéletes. Reggel a nap halvány sugarai törték meg az álmaim ködét, de amint ez a szokatlan kép tudatosult bennem, rémülten az órámra néztem. 09:52. Rohadt élet, elaludtam! Most mit csináljak? - gondoltam. Kis mérlegelés után arra jutottam, hogy nem érdekel az egész, ma kiveszek egy szabadnapot. Magyarul életemben először lógok a suliból. Szerencsére a legenyhébb bűntudat se mardosott, hisz sose éreztem, hogy az iskoláért vagyok, inkább azt, hogy az iskola van értem. Eszerint pedig bármikor kihagyhatom, ha úgy támad kedvem.  Mindegy is - gondoltam -, legalább rengeteg időm lesz felkészülni a tavaszi bálra. Úgy döntöttem, mégse vagyok elégedett a két hete vásárolt ruhámmal, inkább kéne egy új, úgyhogy felöltöztem, makulátlanná varázsoltam magam és ráérősen lesétáltam a lépcsőn. Odalent viszont az elvárt csend helyett szöszmötölés hallatszott a konyhából. A fejemben vészvillogók kezdtek szirénázni, szemeimmel alkalmas tárgyat kerestem az esetleges betörő kiiktatására. Az egyik kezemmel levettem egy vázát a szekrényről, a másikkal kihalásztam a mobilom a táskámból. Jobb felkészülni. A bal lábammal berúgtam a konyhaajtót, és vártam.
-Adelaine, te mégis mi a jó francot csinálsz?! Miért nem vagy a suliban?! - anyám hangja hitetlenül csengett, kicsit meg is lepődtem. De szokásomhoz híven semmi nem tudott kibillenteni az egyensúlyból.
-TE mit csinálsz itthon?! Dolgoznod kéne!
-Nem fogok neked magyarázkodni, el kell intéznem valamit. De te, kislányom, te viszont elmondod nekem hogy mit keresel itthon.
-Elaludtam, és úgy döntöttem, hogy ma már nem is megyek be a suliba. Inkább elmegyek kikapcsolódni, este úgyis bál lesz a suliban, legalább tudok rá készülni. Viszont ha itthon vagy, akkor nem nyomorgok a metrón. Elvittem a kocsidat, pussz. - meg se vártam a reakcióját, a helyzetemhez képes elég elegáns mozdulattal leraktam a szerencsétlen vázát az asztalra, visszatömtem a mobilom a táskámba, kifordultam az előszobába, majd kiléptem az ajtón. Csodás tavaszi idő volt, a nap sütött, a hőmérséklet kellemes volt, a hangulatom is nagyszerű volt. Amikor leparkoltam a pláza előtt, és beléptem az épületbe, úgy illant el minden gond a fejemből, mint akit kergetnek. Első utam a Starbucksba vezetett, vettem magamnak egy poharas kávét, leültem, és komótosan iszogatni kezdtem. Ismét elővettem a telefonomat, majd megnyitottam az üzenetet, amit kaptam.

Visszaírtam neki, hogy minden rendben, csak elaludtam, de nem kell aggódnia, a bál előtt találkozunk. A küldés után kb másfél perccel jött is a válasz, hogy már várja. Miközben úgy éreztem, ennél nem lehetek szerelmesebb, elindultam, hogy megvegyem a tökéletes ruhát a bálra. Két órával később, a harmadik üzletben meg is találtam a megfelelő darabot. Földig érő, méregzöld csoda, fekete csipkesávokkal. Mondanom sem kell, nagyszerűen állt. A dekoltázs egy kicsit nagyobb volt, mint az átlag, de annyira nem volt feltűnő, hogy emiatt ne vegyem meg. Kifizettem, utána mászkáltam még egy sort az üzletek közt, vettem két felsőt meg egy sálat, kifizettem egy pár fekete magassarkút, aztán elindultam haza. A házba érve szó nélkül ledobtam a kocsikulcsot az asztalra, és felcipeltem a szatyraimat a szobámba. Még volt hátra öt és fél órám, de én elkezdtem készülni. Majdnem egy óráig áztattam magam  a kádban, hajat mostam, megszárítottam. Elkészítettem a tökéletes manikűrömet, aztán felvettem a csörgő telefonomat. Crystal volt az.

-Ember, miért nem voltál suliban? Baj van? - a hangja egyszerre volt aggódó és megrovó, de nem érdekelt.

-Nyugodj meg, semmi bajom. Csak nem volt kedvem bemenni.

-És mondjuk erről nem akartál tájékoztatni engem? Lóghattunk volna együtt.

-Egyedül akartam lenni. Most leteszem, Crys, a bálon találkozunk. - kinyomtam a telefont, és visszadobtam az ágyra. Kisminkeltem magam, tipikus "báli technikával": szolid szemek, hangsúly a szájon. A hajamon nem sokat gondolkoztam, mivel egyike vagyok azoknak a lányoknak, akiknek minden jól áll. Egyszerűen összetűztem a tarkómnál egy sajátos, de mégis szép kontyot kialakítva. Az órám szerint 30 percem maradt Aris érkezéséig, úgyhogy felvettem a ruhámat, belebújtam a cipőbe, átpakoltam egy kisebb, fekete borítéktáskába és kb. egy díva kecsességével sétáltam le a lépcsőn. Odalent Mike a tévét nézte, de megakadt a szeme rajtam, és eltátotta a száját

-Ejha, de csinos valaki! Hová lesz a nagy igyekezet?

-Tavaszi bál a suliban. 

-Ja igen, tudom. Anyád mesélte. Jó szórakozást hozzá.

-Kösz, meglesz - mosolyogtam, majd a csengetést hallva kimentem az ajtón. Odakint Aris várt rám, öltönyben és nyakkendőben. Baromi jól nézett ki. Végignézett rajtam, elismerően biccentett, majd átölelt. Nem bírtam tovább várni, hosszan megcsókoltam.

-Jól nézel ki - súgtam a fülébe

-Gyönyörű vagy, mint mindig - suttogta vissza

Odakísért a kocsihoz, beszállt mellém, majd elhajtottunk. A suli elé érve Kitárta előttem az ajtót, kiszálltam, majd belékaroltam. A tornaterembe lépve minden szem ránk szegeződött, ezt újabb sikerként könyveltem el. 

-Idegesít, hogy mindenki téged néz. - mormogta halkan Aris

-Nem érdekel. Miattad nézek így ki, és csak te érdekelsz, semmi más - mondtam egyszerűen, mire megcsókolt. 

-Kérsz valamit inni? Hozok neked - lépett el mellőlem, és elindult az italos pult felé. Nem sokáig maradtam egyedül, Crystal azonnal megtalált, és oda is jött hozzám. Egyszerű, piros estélyit viselt, de jól állt neki. 

-Hűha, te aztán nem spóroltál a kinézeteden! A végzősök közül jó páran arról álmodoznak, hogy lazán megfektetnének téged. 

-Álmodozzanak csak. - vontam meg a vállam - Annyira nem érdekel. Te kivel jöttél?

-Cameronnal - húzta el a száját - egyedül ő kérdezte meg, hogy nem akarok-e vele jönni a bálba. Mindegy,még vele is kevésbé ciki, mint egyedül, és úgyis csak a formaság miatt fontos. Amint ideértünk, leléptem tőle. Ó, baszki, takarj! Jön! - de már késő volt, meglátta. Az emlegetett szamár is odalépett hozzánk.

-Crystal, hát itt vagy! Szia Addy, öröm látni. Nagyon szép vagy. - kezdte a szokásos módján.

-Ó, hát, köszi.  - néztem rá, de szerencsére Aris visszatért az italokkal

-Crystal, Blake - biccentett nekik, majd felém nyújtotta az italát. - Bocs, csak ilyen volt.

-Ez is tökéletes lesz. - mosolyogtam, mire Cam alig észrevehetően elhúzta a száját.

-Crystal, akarsz táncolni? - vonszolta el a barátnőmet. Arissal leültünk egy padra, és némán néztük egymást. Szerencsére hamar megunta, úgyhogy megkérdezte:

-Hölgyem, felkérhetem önt egy táncra? - nyújtotta a kezét

-Hogyne, uram, megtisztelő, ha önnel táncolhatok - válaszoltam röhögve, majd elfogadtam a kezét. Rengeteget táncoltunk, a végére szabályosan megfájdult a bokám. Kimentünk az udvarra levegőzni, leültünk, és némán néztünk ki magunkból. Én a csillagokat bámultam, Aris engem.

-Valami baj van? - érdeklődtem mosolyogva

-Dehogy. Csak egyszerűen nem tudom levenni rólad a szememet. Annyira gyönyörű vagy. 

-Annyira a tiéd vagyok. - csókoltam meg. Idilli képünket egy pár részeg gyerek zavarta meg, akik az udvarra érve röhögésben, aztán hányásban törtek ki. Totál készek voltak. 

-Szerintem menjünk be a terembe, jó? - kérdeztem Arist, aki bólintott. Odabent egy régi diák(aki sokáig a királynő volt) épp megkocogtatta a mikrofont.

-Szeretnénk kihirdetni az idei tavaszi bál királyát és királynőjét! A verseny nem volt túl szoros, tulajdonképpen toronymagasan nyertek. Fiúk-lányok, következzenek az uralkodók, Aris Miller és Adelaine Heaven! - a tapsolás közepette magammal húztam a kissé meglepődött Arist a színpadra, és miután megkaptuk a koronát, eljártuk a szokásos királytáncot. Egyáltalán nem voltam meglepve a korona miatt, eddig szinte minden évben én voltam a királynő. A király persze mindig változott, de most kétségem se volt afelől, hogy az én párom lesz a bálkirály. Ezek után semmi különös nem történt. Sorra kértek fel táncolni, sorra utasítottam el őket. Amikor meguntam, Aris hazadobott. Búcsúzkodtunk vagy egy fél órát a kapuban, aztán bementem a házba. Anyuék már aludtak, úgyhogy felosontam az emeletre, és én is elég hamar kidőltem. Elalvás előtt azért még küldtem egy SMS-t Arisnak, hogy köszönök mindent, és hogy szeretem. A válasza csak ennyi volt: "Gyönyörű vagy, királynőm!"

Díj #2

Hurrá, újabb díjat kaptam!:)Először is szeretném megköszönni a díjat legjobb barátnőmnek, Barbinak és a blogjának :)

Feladatok:

1.Tedd ki a díjat, köszönd meg annak, akitől kaptad

2.Írj 5 dolgot magadról

3.Válaszolj az 5 kérdésre

4.Írj te is 5 kérdést

5.Küldd el a díjat 5 embernek

Öt dolog rólam:

-Nem szeretem  horrort, semmilyen formában, most mégis az AHS-t bambulom :D éjjel meg nem alszom..:D

-Éppen a másodblogomon dolgozom, aminek az ötlete az egyik álmomból jött

-Ez a blog nagyon közel áll a szívemhez, és nem csak azért mert én írom :D

-Körömlakkokat gyűjtök, már kb. 60 darab lapul a dobozomban

-Szögegyenes a hajam, és néha nagyon utálom, pont ezért, mert hiába göndörítem be, fél óra alatt visszavarázsolja magát egyenesre...

Öt válasz:

-Ha egy napig minden bűn legális lenne, mi lenne az első dolog amit megtennél?

Ezen még nem gondolkoztam..Átmennék a piros lámpán :D 

-A karaktereidet élő személyekből meríted? Vagy csak úgy kitalálod őket?

Ezen a blogon minden szereplő kitalált, a saját kút fejemből pattantak ki, semmilyen hasonlóságot nem írtam beléjük(legalábbis tudatosan nem). A hamarosan induló másik blogom egy fanfiction, szóval ott nagyon is élő személyekről van szó:)

-A karaktereket akikhez rendeltél egy híres embert, ismerted vagy csak rájukbukkantál a neten? Ha igen, miért pont ők lettek? Ha nem, hol találtad őket?

Adelaine és Cameron karaktere a kedvenc színészem/színésznőm, ezer éve bele akartam őket írni egy történetbe. Crystal és Aris megformázója pedig a barátnőm ötlete volt, és amint megláttam őket, tudtam, hogy tökéletesek lesznek a szerepre. Chrissy Costanzával azóta eléggé megismerkedtem, és végre azt is tudom, hogy ki az a Francisco Lachowski :D

-Rendszeresen olvasol blogot? Van kedvenced? Az enyémet bírod?

Nem olvasok túl sok blogot, nincs kedvencem. Barbi... igen, bírom a blogodat(<3), ha még emlékszel, én voltam az,aki arra biztatott hogy ne hagyd abba :DD Amúgy ez a kérdés beletartozik a top10 hülye kérdésbe, amit eddig olvastam :D Noproblem <3

-Szereted, ha egy blogban van 18+os rész?

Nem kifejezetten...

Öt kérdés:

-Ha lehetne egy szuperképességed, mi lenne az?

-Mit szeretsz az írásban?

-Van valamilyen furcsa tulajdonságod?

-Mi volt a legnagyobb félelmed kiskorodban?

-Milyen fajta blogokat olvasol szívesen?

Öt blog, akinek küldöm:

-Death is better than life

-Ismeretlen ismerős

-Creativ ideas

-A high school girl's diary

-Öcsémbe szerettem

Part 7.- A tökéletes pár

És igen, sikerült. Már két teljes napja járunk, és sosem voltam még ennél boldogabb. A randi utáni este, amikor megcsókolt, tudtam, hogy elértem a célom, de meg is bizonyosodtam róla, hisz pillanatokkal később a barátnőjének nevezett. Másnap reggel euforikus boldogsággal ébredtem, és mindent beleadtam a készülődésbe. A tükör előtt állva teljes mértékben meg voltam magammal elégedve, úgyhogy miután mindent elpakoltam, kiléptem az ajtón. Meglepetésemre két kocsi állt a kapu előtt, az egyik Crystalé, a másik pedig Arisé volt. Döbbenten csuktam be a kaput, majd hangot is adtam az értetlenkedésemnek
-Hát te?- a kérdésem elsősorban nem Crystalnak szólt, mégis ő válaszolt hamarabb
-Jöttem, mert szoktam.-nézett furán. Én kérdőn néztem a barátomra is, mire megvonta a vállát
-Jöttem, hogy elvigyelek, mert a barátnőm vagy- közölte egyszerűen, mire majdnem elolvadtam
-De édes vagy!-futottam oda hozzá, és adtam neki egy nem túl diszkrét csókot. Crystal a háttérben köhécselni kezdett.
-Ó, hát igen. Crys, köszi, hogy jöttél, de ma Arissal megyek, hogy ne az legyen, hogy feleslegesen hajtott idáig a város másik feléből.
-De.. Én is feleslegesen jöttem.
-Menj, Crystal, a suliban találkozunk- feleltem erélyesen, mire fintorgott egyet, és elhajtott a kocsijával.
-Bocs, ha tudom, hogy ti együtt szoktatok suliba menni, nem jövök-szabadkozott Aris
-Ugyan, nagyon édes volt tőled- nyitottam ki a kocsiajtót, majd beszálltam.
A sulihoz érve elegánsan kiszálltam a járgányból, majd megvártam az újdonsült sofőrömet. Megfogta a kezem, majd ráérősen besétáltunk az épületbe. Ahogy végigvonultunk a folyosón, mindenki minket bámult, egyesek halkan suttogtak a mellettük álló fülébe. Hát igen. Tegnap mindenki tudtára adtuk, hogy összetartozunk, és senki nem választhat szét minket. A mosdóban igazgattam a hajam, amikor meghallottam, hogy két elsős rólunk sutyorog. Éppen azt latolgatták, vajon mióta járunk. Az egyik szerint már régóta, csak most jelentettük be. A másikat inkább a szaftos részletek érdekelték. Széles vigyort villantottam, majd kiléptem a vécéből. Szeretem a rólam szóló pletykákat, legalább valami értelmesről is beszélgetnek. Aris minden szünetben velem volt, egyszerűen kiültünk az egyik padra a folyosón, és beszélgettünk. Beszélgettünk volna, de mindenki körénk csődült, próbáltak beszélgetni velünk. Végül csak Aris pár haverjával, valamint Crystallal váltottunk pár szólt, de szívesebben lettünk volna egyedül. Aznap este sajnos nem tudtunk kettesben lenni, szegényemnek edzése volt. Kérdezte, hogy elkísérem-e, de nemet mondtam. Annyira azért nem érdekel a sport. Persze este sokat beszéltünk, főleg mobilon, de ma reggelre már hiányzott. Szűk farmert vettem fel egy ujjatlan felsővel, amire ráhúztam egy blézert. Felhúztam a magassarkú, fekete bokacsizmámat, és megfésültem a hajam. Mint mindig, remekül festettem. A kapun kilépve csak egy kocsit láttam, Crystallal tegnap este megbeszéltem, hogy ne jöjjön többet elém. Kicsit megsértődött, de nem érdekel. A kapcsolatomat helyezem előtérbe.
-Jó reggelt-szálltam be a kocsiba, majd megcsókoltam
-Tökéletesen nézel ki-suttogta a fülembe két csók között. Tulajdonképpen nem értem, mi volt az a kis megingásom az elmúlt három hétben. Valahogy mintha nem éreztem volna magam teljesen elégedettnek magammal. Enyhe önbizalomhiánynak is nevezhetném. De felesleges volt. Aris tökéletesnek tart, én is tökéletesnek tartom magamat, nincs itt probléma. Egy nap elég volt, hogy a suliban minden visszatérjen a rendes kerékvágásba. Tanár,diák egyaránt konstatálta, hogy összejöttünk, és elfogadták, mivel mást nem nagyon tudnak tenni. Persze volt pár hőbörgő alsóbbéves, aki szintúgy szemet vetett a pasimra, mint én, de nevetségesek, ha azt hiszik, hogy akár csak egy mikronyi esélyük is lett volna. Ugyan, kérlek. Ez itt nem az álomfilm, ahol a menő pasi összejön egy szürke kisegérrel. Ez itt az élet, az emberek a velük összetartozóakkal jönnek össze, azokkal, akik illenek hozzájuk. És mi összetartozunk. Én vagyok a népszerű lány, Aris pedig az új srác, aki nagyon hamar népszerű lett. Így van ez jól.
Sajna a suliban egyre kevésbé tudok koncentrálni, ma is összeszedtem egy négyest spanyolból. Nem engedhetem meg magamnak hogy rontsak, rá kell állnom a tanulásra. De egy kicsit még ráér. Délután megkérdeztem Arist, mit szeretne csinálni.Azt felelte, hogy semmit, csak velem kettesben lenni. Egy enyhe szívroham után( hogy lehetek ennyire szerelmes?) elhívtam hozzánk, estig úgyis egyedül lettem volna. Láthatóan tetszett neki az ötlet, mert rábólintott. Hozzánk érve letettem a táskámat az előszobában, majd megkínáltam innivalóval. Visszautasította, úgy,mint a kaját. Pedig én ettem volna. Felhívtam a szobámba, ahol ledobta magát a fotelomba.
-Mit szeretnél, mit csináljunk?- kérdeztem, miközben a laptopomon pötyögtem. Akartam valami halk háttérzenét, utálom a csendet. Nem válaszolt, csak odalépett mellém, és belepuszilt a nyakamba. Nevetni kezdtem, mert csikizett a lehelete. Felálltam a székből és szembefordultam vele. Mélyen a szemébe néztem, mielőtt megcsókoltam. Belenéztem abba a gyönyörű, mogyoróbarna szempárba, és elvesztem benne. Nem tudom, meddig álltunk a szobám közepén, egymást ölelve, de én élveztem. Majd egyik kezével megfogta az állam, és ő is megcsókolt. A másik kezével a hátamra omló hajamat piszkálta, ujjaival végigsimította a melltartóm kapcsát. Sejtettem, mire akar kilyukadni, de leállítottam.
-Még ne, oké?- azért kicsit húzós lenne mindezt két nap után.. Vette a lapot, máris rögtön máshogy viselkedett. Egy idő után elléptem tőle,és ledőltem az ágyamra. Mellém ült, és hosszasan néztük egymást.
Szerencsére nem tartott sokáig a számomra kissé kínos csend, mert beszélgetni kezdtünk. Csak úgy lazán, mint egyébként. Mindenről, ami csak eszünkbe jutott, totál felszabadultan. Sokat nevettünk, erről előjöttek a randis emlékeim.
-Nem kérsz valamit enni? Rendeljek valamit?-kérdeztem, miközben felkaptam a mobilom
-Esetleg egy pizzát, ha neked jó.- nekem bármi jó, ami neki, de persze ezt nem osztottam meg vele. Fél óra múlva már a konyhában ücsörögtünk egy-egy pizzaszeletet rágcsálva. Sajnos az idill nem tartott túl sokáig, mert rájött, hogy estére beígérte magát az otthoniknak. Kikísértem a kapuig, majd gyors csók után néztem, ahogy elmegy a kocsijával. Visszamentem a házba, és rendet raktam magunk után. Kidobtam az üres pizzás dobozt, majd felmentem a szobámba. Visszakapcsoltam a zenét, és hanyattdőltem az ágyamon. Hallottam, ahogy anya vagy Mike hazaért, de nem mentem le köszönni. Valamikor el is aludhattam, mert csak éjjel keltem fel. A laptopom időközben lemerült, úgyhogy kikapcsolt magától. A sötétben megvontam a vállam, és visszaaludtam. Nem érdekel a család, se semmi. Perpillanat egyedül Aris Miller érdekel.

Part 6.- A randi

Lassan egy hete, hogy az ominózus lacrosse-meccs után kaptam tőle egy puszit. Ez tulajdonképpen egy fordulópont volt a kettőnk kapcsolatában, azóta szinte állandóan együtt lógunk. Tegnapelőttig azt hittem,sosem hív randira, de szerencsére tévedtem. Suli után immár ötödszörre kérdezte meg, hogy hazakísérhet-e, és én ötödszörre mondtam neki igent. Miközben hazafelé sétáltunk, egyszer csak felhozta a témát, és rákérdezett, hogy elmennék-e vele vacsorázni, mondjuk csütörtök este. A szívem majd' kicsattant az örömtől, azonnal rábólintottam. Aznap este rám se lehetett ismerni, akivel csak találkoztam, mind megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Miután kifejtettem, hogy sose voltam jobban, sőt, majd megveszek a boldogságtól, leakadtak rólam, úgyhogy végre egyedül lehettem. Igazából fogalmam sincs, hogy mi történt velem mostanában. Randiztam már nem egyszer, de eddig sose éreztem még ezt a boldogságot. Régen csak elégedettség és egoizmus tombolt bennem, hogy"lám, már megint elhívtak randizni, Adelaine, rólad sose fognak leakadni a fiúk" Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy vagy azért örülök ennyire, mert Arist eredetileg nem túlságosan érdekeltem, vagy azért, mert végre én választottam egy fiút,és nem a fiú akart engem. Harmadik lehetőségként csak azt tudtam felhozni, hogy lassan megőrülök, de persze ez nem így van. Csak 16 év után, végre igazából szerelmes vagyok. Ma van csütörtök, ez éjfélkor is tudatosult bennem, pont akkor fejeztem be a beszélgetést Crystallal. Úgy gondoltam, ideje beavatni őt, úgyhogy mindent részletesen elmeséltem neki. Aris valami éttermet emlegetett, ahova el akar vinni vacsorázni, de nem nagyon emlékszem a nevére. Az ízlését ismerve biztos nagyszerű lesz,úgyhogy nem aggódtam. Még sokáig nem tudtam aludni, de reggel mégis tökéletes formában keltem. Hiába akartam kihagyni a sulit az este miatt, anya nem engedte, úgyhogy valahogy végigszenvedtem a napot. Crystal is látta rajtam, hogy nem vagyok csúcsformában, de megértett, ezért békén hagyott. Szerencsére amióta Cameron megsértődött rám, nem is keres, totális nyugodtságban ültem végig hat órát. Persze csak látszólag. Belül sík ideg voltam, izgultam, végig gondolkoztam. Amint betettem a lábam az ajtónkon, ledobtam mindent a kezemből, és készülni kezdtem. Jött a szokásos zuhanyzás-hajszárítás-sminkelés, de most mindent egy kicsit máshogy csináltam. A hajamat hagytam leengedve, úgy szárítottam be, hogy nagyon hullámos legyen. Szerencsére mindig is volt tartása a hajamnak, sose roncsoltam még hajlakkal vagy hajhabbal. Előzetes ruhamustra után megegyeztem magammal abban, hogy az "elegáns, de nem túlzottan" fekete miniruhámat veszem fel, meg egy sima magassarkút. A sminkemen nagyon sokat gondolkoztam, de végül sikerült megcsinálnom. Tegnap voltam manikűrösnél, de a körmömet majdnem sikerült letörnöm. Miután feleszméltem a sokkból, tovább kerestem a megfelelő táskát, és sikerrel jártam. Aris hatra ígérte magát, de én már fél hatkor tűkön ültem. Csakis kizárólag a hajam miatt nem fetrengtem az ágyamon, mint valami idegbeteg, pedig szívem szerint azt tettem volna. Lementem a konyhába, ittam egy pohár vizet, szigorúan ügyelve, hogy ne kenem szét a rúzsomat, járkáltam az előszobában, majdnem elestem a cipőm miatt.. Szegény anya, próbált beszélgetni velem de nem voltam kommunikatív kedvemben. Miután összevesztünk, ott hagyott egyedül, és én csak vártam, hogy valaki csengessen. Hat után két perccel végre meghallottam a csengőt. Kinyitottam az ajtót, és elállt a lélegzetem. Sose láttam még így Arist. Olyan volt, mint szokott, de valahogy mégis még elképesztőbben festett. Kiléptem az ajtón, majd megálltam előtte.
-Szia-mosolyogtam,és adtam az arcára egy puszit
-Gyönyörű vagy-jelentette ki egyszerűen. Erre nem mondtam semmit, csak elvörösödtem, ami egyáltalán nem vall rám. Hány fiú szájából hallottam már ezt! Eddig egyik se érdekelt. Odavezetett a kocsijához, kinyitotta nekem az ajtaját, majd beszállt mellém. Az utunk az étteremhez szótlanul telt. Amint beléptem, ismét elállt a lélegzetem. Annyira gyönyörű volt! Hangulatos fények és vidám színek uralkodtak mindenhol. Az asztalok tele voltak díszítéssel, a függönyökről kis lámpások lógtak... Nagyon tetszett.
-Az az asztal jó lesz?-kérdezte a lovagom egy ablak mellettire mutatva
-Abszolút tökéletes.- már meg is fogta a kezem és odavezetett az asztalhoz. Kihúzta nekem a széket, majd betolta, én meg csak ámultam. Miután letelepedett velem szembe, sokáig csak hallgattam.
-Aris, ez... ez egyszerűen csodálatos. Köszönöm, hogy eljöhettem ide.
-Még mit köszönsz?-nevette el magát aranyosan- Csak most jöttünk.
-Engem még senki nem hozott el ilyen helyre.- itt hitetlenül felvonta a szemöldökét- Tényleg nem.
-Te vagy a legszebb és legnépszerűbb lány szinte az egész városban, és még komolyan senki nem vitt téged egyetlen puccos étterembe se? Addy, ezt te nem fogod bemesélni nekem.
-Pedig tényleg nem- nevettem el magam- Tudod, két kezemen meg tudnám számolni, hány fiúval randiztam eddig. Egyiknek se jutott eszébe ilyen. Általában a mozi+ mászkálás jelentette a randit.
-Ó, szóval nem volt még normális jelölted.
-Tudod, elég válogatós vagyok..- szúrtam oda neki, mire elröhögte magát
-Én kérek elnézést. Megtiszteltetés, hogy a gyönyörű Adelaine Heaven velem vacsorázik.
-Kérlek. Számomra megtisztelő, hogy az előkelő Aris Miller őfelsége elhívott egy randevúra- itt kezet csókolt nekem, mire már mindketten röhögtünk. Hirtelen megállt mellettünk egy pincér, és unott arccal kérdezni kezdett
-Mit hozhatok a hölgynek? És az úrnak?-miután én egy limonádét, Aris pedig egy gyömbért kért, végre hátat fordult, és elsétált
-Azt a... Ha tudtam volna, hogy itt ilyen faarcok szolgálnak fel, nem ide hozlak-forgatta a szemét
-Ha tudom hogy ide akarsz hozni, máshogy öltözködöm. Nézz már körül! Csupa felnőtt elegáns ruhában.
-Megnyugtatlak, tökéletesen nézel ki.
Miután a pincér visszatért az italokkal, felvette az ételrendelést és újra eltűnt. Direkt keveset kértem, utálok fiúk társaságában enni. Meg amúgy is vigyáznom kell az alakomra. Amikor Aris erre is rákérdezett, elmondtam neki az álláspontomat, és természetesen az egész vacsorát végighülyültük. Végig beszélgettünk, váltva a komoly és a komolytalan témákat, nagyon jól éreztem magam. Aris fél kilenckor kifizette a számlát, és felém nyújtotta a kabátomat. A házunk előtt mindketten kiszálltunk a kocsiból.
-Nagyon köszönöm az estét, csodálatos volt-mondtam neki.
-Részemről az öröm, hercegnő-nevetett. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor muszáj volt őt átölelnem. Viszonylag hamar kibontakozott az ölelésemből, majd felemelte az államat és megcsókolt. A hajába túrtam és viszonoztam a csókot, nem akartam, hogy vége legyen. Talán percek teltek el, talán órák, nem érdekelt. Utána még sokáig néztük egymás arcát, és zavartan javaslatot tettem
-Esetleg megismételhetnénk. Mármint az egész estét.-a válasza mondjuk meglepett
-Talán. De az a helyzet, hogy barátnőm van, szóval lehet, hogy nem örülne neki..- megállt bennem az ütő, elkerekedett a szemem, és nem jött ki hang a torkomon. Reméltem, hogy csak szívat.
-Tessék? Barátnőd van? Ez most komoly?!- sírni támadt kedvem
-Ja, halálosan. Adelaine Heavennek hívják...- mondta, mire majdnem megfulladtam
-Te idióta!-nem tudtam mit mondani, teljesen lesokkolt. Egyrészt még mindig a hülyesége hatása alatt votam, másrészt meg.. A barátnőjének nevezett.
-Bocs, ezt muszáj volt- ölelt át, majd újra megcsókolt.
-Kegyetlen vagy-suttogtam a fülébe
-Tudom. De te így szeretsz.-ha tudná, mennyire..
-Így szeretlek. De ezt még visszakapod, Miller.- egy búcsúpuszi után elindultam a ház felé. Odabent egész egyszerűen lerogytam a földre az ajtónak dőlve, és nem hittem el. Azt mondta, hogy a barátnője vagyok. Megcsókolt! Szeret! A bambulásomból anya ébresztett fel, ugyanis megállt előttem.
-Mi újság, szívem? Jól érezted magad?- kérdezte, miközben feltápászkodtam a földről
-Barátom van-közöltem vele lazán, majd kikerültem, és felmentem a szobámba. Odabent elterültem az ágyamon, és azt sem tudtam, mit csináljak. Végül felhívtam Crystalt, és elmeséltem neki az egészet. Baromira csodálkozott, de örült nekem. Még szép. Én is örültem magamnak. Miután letettem a telefont, odasétáltam a falinaptáramhoz, és elvettem egy tollat az asztalomról. Csak egy rövid mondatot írtam a mai nap négyzetébe: " Három hét és egy nap, sikerült."

Liebster Award, avagy megkaptam az első díjamat :)

Sziasztok, ma még nem egy új bejegyzéssel jöttem, hanem egy örömhírrel, ugyanis megkaptam a blog első díját! *ujjongás*
Először is, nagyon köszönöm a díjat Bartus Csengének és a blogjának.

Szabályok: -Rakd ki, hogy kitől van
                 -Írj magadról tíz dolgot
                 -Válaszolj a tíz feltett kérdésre
                 -Írd meg a saját tíz kérdésed
                 -Küldd el tíz embernek



Oké, szóval, tíz dolog rólam: 

- 14 éves vagyok
- Felnőttkoromban is szeretnék az írással foglalkozni
- Van egy Karamella nevű, kövér hörcsögöm, akit nem mellesleg imádok
- Sokáig, egész pontosan 7 évig táncoltam, de abbahagytam és most új sport után kutatok
- Imádok sorozatokat nézni, nagy kedvencem a Teen Wolf, de szeretem a Pretty Little Liars-et és a Reign-t is
- A természetem miatt elég megosztó személyiség vagyok, de azért többé-kevésbé normálisnak mondom magam(inkább kevésbé :D)
- Sok blogot hagytam már abba három fejezet után, ez a blog most többek között ezért is nagy előrelépés nekem: mert látom a jövőjét,és úgy igazán meg akarom írni
- Ha valamit elhatározok, általában meg is csinálom, de túl sok negatív rekacióval elég hamar le lehet törni a viselkedésem
- Állandóan beszélek
- Asztmás vagyok

Tíz válasz:

-Miért kezdtél el blogot írni?
Mert eszembe jutott egy történet, és meg akartam osztani másokkal is. Később megbántam ugyan, de nem baj, mert most itt  van ez a történet, ami több okból is fontos nekem.
-Van- e valami furcsa szokásod? És ha igen, mi?
Betegesen rettegek a pókoktól, rovaroktól, és a katicáktól. Igen, azoktól külön parázom.
-Mit gondolsz az olyan emberekről, akik a múltjuk miatt tértek rossz útra. Rossz embereknek mondhatjuk őket, vagy csak rossz sorsúaknak?
Szerintem nem rossz emberek, csak rossz sorsúak. Valamilyen szinten meg lehet őket érteni, de nem teljesen. Mindenki a saját útjának kovácsa, mindenki maga dönti el, hogy mit akar kezdeni az életével és merre megy majd. Nem azt mondom, hogy nem lehet hibázni, csak azt, hogy azt a hibát helyre is lehet hozni.
-Kedvenc filmed?
Nincs konkrét kedvenc filmem, de nagyon szeretem az Útvesztőt, és nagyon-nagyon tetszett a Gyakornokok is.
-Milyen blogokért rajongsz leginkább? Happy End vagy szomorú befejezés?
Kevés blog van, ami igazán tetszik, elég kritikus vagyok. Amiket szeretek, azokat mind másért szeretem, szerintem nem a vége a lényeg. Persze azért a Happy Endet mindenki szereti, de szerintem akkor is jó egy történet, ha szomorú a vége.
-Milyen típusú könyvekért rajongsz?
Alapvetően nagy fantasy párti vagyok, de mostanában egyre több gimis-szerelmes könyvet olvastam.
-Szerinted melyik a legszerethetőbb tulajdonság egy emberben?
Fú, erre most ne tudok úgy igazán válaszolni. Talán az, hogy meg tudsz benne bízni, az őszintesége, vagy nem is tudom.
-Kedvenc kajád?
Pizza, palacsinta :D
-Miért szeretsz blogot írni?
Mert át tudom érezni a szereplőim hangulatát, kikapcsol, átadhatom magam az írásnak, örülök, ha valakinek tetszik amit írok, és mivel a fejemben már összeállt a történet, kicsit kíváncsi vagyok, hogy meg is tudom-e írni úgy, ahogy azt elképzeltem.
-Ha az olvasóid arra kérnének, töröld a blogod (nem azért, mert rossz az írásod) , megtennéd?
Nem tudom, nem hinném. Számomra fontosak az olvasóim,nagyon is,  de a blogot elsősorban magam miatt kezdtem el írni, ezért szeretném véghez vinni. Amúgy meg indok nélkül nem törlök semmit, és nem tudom, mi lenne az indokuk, ha nem a rossz írás.


Tíz kérdés:

-Ha lenne egy szuperképességed (pl. repülés, láthatatlanság, gyógyítóerő vagy gondolatolvasás) melyik lenne az?
-Mi az, ami a leginkább kikapcsol?
-Melyik a kedvenc országod, és miért az?
-Szereted a bandákat, vagy inkább az egyedüli énekeseket bírod jobban?
-Hány blogod van? Milyen fajtájúak?
-Melyik a kedvenc évszakod?
-Szereted az állatokat?
-Elítélsz valakit azért, mert máshogy néz ki, mint a többiek?
-Naponta hány órát töltesz a neten?
-Van bármilyen furcsa tulajdonságod?(külső, belső) Ha van, micsoda?


Akiknek küldöm:
Öcsémbe Szerettem
A high school girl's diary
Magányos farkas
Creativ Ideas
Üzenem

És ennyi :)

Part 5.- Élesben

Tegnap szét voltam esve, természetesen az elégedettségtől és a boldogságtól. Sajna viszont annyira nem figyeltem, hogy elfelejtettem hajat mosni, így ma reggel expressz tempóban csináltam mindent, de így is sikerült elkészülnöm. Magamra rángattam egy egyszerű farmert meg egy semmi extra felsőt(persze csak az eddigiekhez képest semmi extra), belebújtam a magas sarkú bakancsomba, megfésülködtem, sminkeltem, de másra nem volt időm. Nem csinálhatom ezt magammal még egyszer, utálom, ha valamit nem a megszokott rutin szerint csinálok, egyszerűen frusztrált leszek tőle. Crystal második dudálására már kint is voltam a kapuban, és villámsebesen bepattantam a kocsiba.
-Mi van, ember, elaludtál?-hitetlenkedett a barátnőm
-Minek nézel te engem?-néztem rá hülyén- Csak elfelejtettem tegnap hajat mosni.
-Ez komoly? Addy, veled nagy baj van. Ha valamelyik rutinodat felejted el akkor valami gáz van.-kezdte az okoskodását miközben elhajtott a ház elől- Nem mellesleg, hajmosás? Tökéletes hajad van, túlélted volna ha csak ma mosod meg.
-Dehogy! Nekem így tökéletes a hajam, a szabályaimmal együtt- kértem ki magamnak
-Jó, hidegen hagy. Ki vele, mi az oka a szétszórtságodnak? Napok óta figyellek. Vagy inkább azt kérdezzem, hogy ki?
-Crystal..-sóhajtottam egyet. Túl jól ismer engem. - Nem történt semmi extra. Beszélgettünk, ennyi. De úgy néz ki, hogy érdeklem..
-Most mit vagy úgy oda? Csodálkoztam volna ha nem így van-pufogott a sofőröm
-Jó, igazad van. Szóval beszélgettünk, elhívott az esti meccsükre.
-Ma este?
-Persze, hogy ma. Délután öt, sportcsarnok.
-De Ad, úgy volt, hogy ma shoppingnapot tartunk.- mondta csalódottan, miközben megállt a suli előtt
-Jaj, bocs, elfelejtettem! De figyelj, már elígérkeztem neki, nem mondhatom le, úszna az összes esélyem! Majd bepótoljuk a hétvégén, oké?- a válaszát meg se vártam, hanem kiszálltam a kocsijából, és besétáltam az épületbe. Kivételesen nem a saját termünk felé vettem az irányt, hanem elsétáltam Ariséig, és benéztem az ajtón. Volt nagy bámulás, hogy vajon mit keresek ott, de szerencsére Aris hamar vette a lapot, hogy őt keresem, és kisietett a terem elé.
-Jó reggelt! Miben segíthetek?-kérdezte költőien. Korán reggel, és makulátlanul fest. Nekem évekbe telt ezt begyakorolni, ő vajon hogy csinálja? Majd meg kell kérdeznem egyszer... Mélázásomból mosolya ébresztett fel, gyorsan válaszoltam.
-Szia, csak azért jöttem, hogy ugye ma lesz a meccsed, és hánykor találkozzunk előtte? Vagy egyáltalán találkozzunk előtte? És hol?
-Reméltem, hogy megkérdezed. Elég ideges vagyok miatta, jól jönne, ha találkoznánk előtte, és megnyugtatnál egy kicsit. Mit szólnál fél négyhez, és egy kis sétához a csarnok környékén?
-Tökéletes. Akkor fél négykor, szia!- intetem neki, és visszaindultam a termünkbe. Leültem a padomhoz és-mint minden reggel- átgondoltam, hogy mit fogok csinálni a nap folyamán, és elterveztem, hogy hogy szeretném csinálni azokat. Csengetéskor bejött a töritanár, de nagyon nem érdekelt, gondolkoztam tovább. Egyedül a nevem hallatára kaptam fel a fejem.
-Miss Heaven, szíveskedne visszatérni a mennyországból a földre, valamint kifáradni ide mellém, és elmesélni nekem a múlt órán tanultakat?- Gyökér ez a tanár. Annyira utálom ha valaki a nevemmel viccelődik..
-Hát hogyne-széles mosolyt villantottam, kivonultam a táblához, majd továbbra is ragyogó mosollyal előadtam az anyagot. Szerencsétlen, nem tudott megszívatni, mindent tudtam. Szivacs agyam van, akkor is megjegyzek dolgokat, ha nem figyelek oda. Csak ez mentett meg attól, hogy karót kapjak. A többi órán semmi érdemleges nem történt. Második szünetben Crystallal ültem a padon, amikor megtörtént az, amit ma nagyon el akartam kerülni. Cameron állt meg előttünk, hatalmas vigyorral.
-Szép napot a hölgyeknek!
-Elhúzhatsz, Blake.-Crystal beelőzött a válasszal, pedig én nem akartam bunkó lenni. Ő viszont nem nagyon csípi a srácot.
-Figyelj, Cam, gyere egy kicsit...-félrehúztam- Attól tartok, hogy félreértettük egymást. Nincs veled semmi bajom, én-Crystallal ellentétben- tényleg bírlak téged, csak... Szóval attól, hogy segítettél nekem valamiben, még nem lettünk legjobb barátok, vagy ilyesmi. Meg fogom hálálni neked, de most még nem tudom. Kérlek.
-Nem kell a hálád-a szeme csalódottságot tükrözött- tényleg azt hittem, hogy végre normális lettél.- nem mondott többet, csak hátat fordított és elment. Ó, a francba! Visszaültem a padra, és a gondolataimba merültem. Cameron sose haragudott még rám, mit csinálhattam? Én tényleg nem akartam vele összeveszni.
-Mit vagy úgy oda, Addy? Örülj, hogy végre lekopott.
-Jó, Crys, oké. Most inkább menjünk órára.
Suli után hazafuvaroztattam magam, és rendesen elkészültem. Mindent megcsináltam, amire reggel nem került sor, formában voltam, mire a stadionhoz értem. Kora tavasz lévén még nem sötétedett, csak a levegő hűlt le egy kicsit. Összehúztam magamon a kabátomat, és körülnéztem. Amikor megpillantottam Arist, odamentem hozzá.
-Indulhatunk?-kérdezte, mire bólintottam egyet, és elindultam mellette
-Nagyon ideges vagy?
-Nem, annyira nem, csak legutóbb ez a csapat csúnyán elvert minket kosárban. Reméljük, a lacrossehoz kevésbé értenek.
-Tutit nyerők vagytok-ezt biztatásnak szántam, de tőle csak egy mosolyra futotta. Egy közeli parkban álltunk meg, leültünk egy padra és mindketten csöndben nézelődtünk. Az én figyelmemet eleinte ő vonta el, aztán a környezetre összpontosítottam. Egy-két japán cseresznyefa állt a közelben, mindegyik virágzott, és annyira gyönyörűek voltak! A földet dús fű lepte be, a fűszálakon meg-megcsillant a már lemenő nap fénye. Egy kis idő után beszélgetni kezdtünk, de csak sablonos témák jutottak eszembe, úgyhogy inkább tovább hallgattam. Fél öt után Aris az órájára nézett, majd felállt.
-Induljunk?-kérdeztem
-Igen, ideje van már.- A rövid visszautat csendben tettük meg.- Köszönöm, hogy megnyugtattál.
-Ugyan, kérlek! Bemegyek a nézőtérre, az első sorból fogom szurkolni!- nem tudom, hogy gondoltam, de hirtelen felindulásból egy puszit nyomtam az arcára. Elmosolyodott, én pedig elindultam a nézőtér felé. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy a pálya óriási volt. Hatalmas reflektorokkal volt kivilágítva, rengeteg szék volt a lelátókon. Ígéretemhez híven leültem a legelső sorba, és vártam. Lassan szállingózni kezdtek a népek, láttam egy-két ismerős arcot, de zömében idegenek voltak. A legtöbben az ellenséges csapat szurkolótáborát erősítették. Ötkor megkezdték a meccset, a csapatok bevonultak a pályára, a bíró a szokásos beszédében köszöntötte a vendégeket, majd elindította a mérkőzést. A lacrosse az egyik kedvenc sportom, imádom nézni, úgyhogy végigszurkoltam az egészet. Aris istenien festett a méregzöld mezben, és még istenibben játszott. Nem túlzás azt mondani, hogy elsöpörték a másik csapatot. Csont nélkül nyerték meg az egészet. A meccs végeztével kisiettem az öltözők elé, alig vártam, hogy lássam és gratuláljak neki. Nemsokára kilépett az ajtón, izzadtan, de nagyon boldogan.
-Megcsináltátok! Ez valami eszméletlen volt-ujjongtam
-Sima ügy volt- megvonta a vállát, talán csak nem akart nagyképűsködni a többi ember előtt. Elindultunk a kijárat felé. Kint, az ajtó előtt megállt.
-Merre mész?-kérdeztem, mire az utca felé bökött.
-Én a másik irányban lakom, szerintem indulok is-kezdtem búcsúzkodni tőle.
-Várj még! Meg szeretném köszönni, hogy eljöttél. Sokat segítettél. Remek szurkolólány vagy- vigyorgott, és... És megkaptam tőle életem első pusziját. Csak egy puszi volt, de majd' kicsattantam a boldogságtól. Hazafelé csak egy dolog járt a fejemben. Igen, Adelaine, megcsináltad! Egy hét, és teljesen az ujjad köré csavarod! Otthon csak ő járt a fejemben. Ó, azt hiszem, hogy ha lehet, még jobban beleestem.

Part 4.- Szépen haladunk

Tegnap megbeszéltük, hogy találkozunk. Illetve, hogy pontos legyek, én megbeszéltem, ő pedig leokézta. Nem beszéltünk meg konkrét dolgokat, csak annyit, hogy suli után találkozunk, mielőtt edzésre megy. Ez még nem randi-hangsúlyozom, még- de szerintem egy-két alkalmon belül arra is sor kerül. Anya este látta rajtam, hogy nagyon boldog vagyok, úgyhogy faggatni kezdett, de csak annyit mondtam neki, hogy valószínűleg hamarosan lesz egy pasim. Szeretett volna beszélgetni róla, de lehűtöttem és inkább bezárkóztam a szobámba. Lelkiekben tökéletesen felkészültem a találkozásra, fejben vagy ezerféle beszélgetést lepörgettem. Egyik végén se volt csók, az még ráér. Mondjuk a második randin. Reggel az előre megálmodott, csinos, de szolidabb ruhát vettem fel. Úgy gondolom, hogy továbbra is fent kell tartanom az érdeklődését, majd később visszaveszek egy kicsit. Csőfarmert vettem fel, felturbózva egy csipkés, babarózsaszín felsővel. Ehhez az összeállításhoz tökéletesen illett a fekete, magas sarkú fűzős cipőm, szerencse, hogy tudok benne járni. A hajamat még tegnap este becsavartam, úgyhogy tökéletes hullámokban omlott a vállamra. Csak lazán megfésültem, ezúttal nem tűztem félre. A sminkemet majdnem ugyanolyanra csináltam meg, mint tegnap, de ezúttal egy kicsit halványabb színeket használtam. A táskámmal a kezemben letipegtem a lépcsőn, fogtam a szokásos cuccaimat, bezártam az ajtót( egyedül voltam, anyuék dolgoztak) és elindultam a suliba Crystallal. Szegény, egyre kevésbé tud rajtam kiigazodni, de nem bánom. Nem is kell, hogy mindent tudjon, őt ismerve úgyis csak kombinálni kezd. Nem mellesleg mostanában elég furán viselkedik, távolságtartóbb, szerintem megsértődött, mert az elmúlt héten többet foglalkoztam Cameronnal, mint vele. Annyira nem hat meg a bánata, ő is túléli, ha most magamat helyezem előtérbe, hisz valószínűleg ez lesz életem legjobb kapcsolata. Apropó, Cameronnak is meg kéne hálálnom a segítségét. Talán elhívom bulizni, vagy valami. Nem akarom megbántani, de ma különösen zavart. Kicsit szereptévesztésben van- szerintem azt hiszi, hogy a segítsége miatt most valami világi jó barátok lettünk, de nekem továbbra is csak egy haver. Kétségtelen, hogy aranyos meg kedves, de sosem néztem még rá úgy,mint egy pasira. Az olyan fura lenne. Amint kicsengettek az utolsó óráról, felpattantam, és kiszaladtam a mosdóba. Megigazítottam a hajamat és kiléptem a helyiségből. Azt beszéltük meg, hogy annál a padnál találkozunk, mint ahol tegnap ültünk, úgyhogy látszólag ráérősen kisétáltam a nagyajtón. Nem akartam, hogy úgy nézzen ki, mintha siettem volna, nehogy már azt higgye, ennyire érdekel. Persze így van, de nem kell róla tudnia. Szerencsém,volt, nem én érkeztem elsőnek. Lazán ácsorgott a padnak dőlve. Amikor meglátott, intett egyet.

-Szia-értem oda mellé, és lecuccoltam a padra- régóta vársz?

-Most jöttem-vonta meg a vállát egy félmosoly kíséretében

-Akkor jó-ültem le, majd ő is leült mellém. Végigmértem őt, még mindig nem találtam rajta semmi kifogásolhatót. Ez a srác egy igazi félisten!-Mikor kezdődik az edzésed?

-Négykor, úgyhogy ha jól számolom, van két teljes óránk. Van valami különösebb oka annak, hogy találkozni akartál velem?-érdeklődött, amivel kicsit szíven ütött. Nem tudtam felfedezni semmilyen élt a hangjában, csak úgy mégis, ez a kérdés.. Bele is pirultam. 

-Nincs-lehajtottam a fejem, hogy ne lássa- Tegnap jó volt beszélgetni, gondoltam miért ne ismételhetnénk meg? Azt hittem, nem zavarna...

-Ó, dehogy, félre ne érts! Nem zavar, sőt...- elállt a szavam. Ezek szerint tényleg érdeklem. Ez volt eddigi közös életünk folyamán a legőszintébb reakciója. Az az arc, ahogy tiltakozott! Kis cuki, el is vigyorodtam. 

-Nagyszerű. Folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk?-kérdeztem, bár előre tudtam a válaszát.

-Minek? Az már nem aktuális. Inkább mesélj magadról! Tegnap szinte csak én beszéltem..

-Oh- közel sem gondoltam, hogy erre kér. Persze nem volt ellenemre, úgyhogy belekezdtem.- Hát, a nevemet tudod, 16 éves vagyok, mindig is itt laktam Northbloomban, sportolok amióta az eszemet tudom.  De ezt már tegnap is mondtam. Konkrétan mit szeretnél tudni?-nem akartam flörtölősnek hangzani

-Vicces lány vagy te- röhögte el magát- bármi olyanra, ami publikus, és ami el szoktál mesélni másoknak. Vannak barátaid? Mondjuk nem úgy nézel ki mint aki nagyon magányos lenne..  Mi van a családoddal?

-Ah, kösz.-röhögtem én is- Apám itt hagyott minket, anya azóta új pasi után nézett, akit eléggé bírok, csak hát ne túl jó érzés ha az apád lelép egy csajjal aki egy tízessel fiatalabb anyádnál és új családot alapít... Ez volt régen. Nincs sok közeli barátom. Talán Crystal az, akiben megbízom, meg egy-két ember. Nehezen építem fel a bizalmamat, főleg az apám miatt.

-Sajnálom-komorodott el- De meglepően népszerű vagy, hogy csinálod?

-Nem tudom, mivel értem el. Nem mondom, hogy nem élvezem mert nem akarok hazudni- itt megint elröhögte magát- de néha elég zavaró, hogy mindenki zaklat.

-Szerintem élvezd, okkal teszik.- az órájára nézett- Basszus! Mindjárt kezdünk. Francba, bocs, menne kell!-ugrott fel a padról- Ha gondolod, legközelebb megnézhetnéd az edzést-vetette oda félvállról, de nekem iszonyúan dobogni kezdett a szívem. 

-Oké, szívesen megnézem-mosolyogtam- De rohanj, nehogy elkéss!- intett egyet, és már ott se volt. Én meg hazaindultam.  Otthon csináltam magamnak szendvicset, de egy tálcán felvittem a szobámba, és ott ettem meg. Írtam pár sort Arisnak- megköszöntem a meghívást, és megérdeklődtem az edzése időpontját- de nem válaszolt rá. Kilenckor meguntam a várakozást, és inkább lefeküdtem. Majd holnap megkérdezem tőle, már úgysem kell indok ahhoz, hogy megkeressem.